Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7. szám
Második magyar hanfogMás SZÉCHENYI közlekedésfejlesztési elgondolásainak és a kormánytámogatás megszerzését célzó taktikájának megfelelően, tervében a hajózás érdekeit szolgáló intézkedésekre is kitért. A hajózás szempontjainak ismételt hangsúlyozása mellett az Általános szabályozási terv-ben az Előleges javaslat két fő fejezetéhez—az átvágásokról és a töltésezésekről szóló részhez — két új szakaszt csatolt: az egyik a szükséges folyószabályozási építményekkel, a másik pedig a hajózás érdekében szükséges intézkedésekkel (medertisztítás, vontatóút-építés stb.) foglalkozott. A folyószabályozás szükségességéről a következőt írja: Egy nagyobb folyó szabályozása kettős feladat: egyik a víz korlátozása, a másik a szabad hajóztatás; és ha az elsőt elértük, ártalmatlanná tettük ugyan a folyót, de használhatóvá nem, mert az ipar emelésére és felvirágozására a természet által kimutatott közlekedési vonal az egész vidék előtt zárva marad. VÁSÁRHELYI terve részletes költségvetéssel zárul, a Tisza szabályozására összesen 3,9 millió Ft előirányzásával. Az előzőekben vázlatosan ismertetett tervet 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat ülésén tárgyalták. VÁSÁRHELYI Pál tervének védelme közben az önző és gáncsoskodó megyei urak laikus ellenvetéseitől felizgatva a tárgyalóasztalnál rosszul lett, szívszélhűdés érte, és ugyanezen az éjszakán meghalt. GONDA Béla megható szavakkal így búcsúzik könyvében VÁSÁRHELYIlől: Az ország legjobbjainak egyikét vészié el benne, egy századokra száló nagy alkotás küszöbén; a tudományosság nagy tehetségű úttörő munkásától, a társadalom egy közkedveltségű tagjától fosztatott meg, akinek komoly férfias jelleme, tiszteletet parancsoló szerénysége s jó szívének legbensőbb rejtekében fakadó szeretetteljes modora minden körben elsőrangú helyet biztosított. A megépített töltések 3 803 000 kataszteri holdat, közel 24 000 km2-t mentesítenek az árvizek kártételeitől. A mentesített területből 17 300 km2 esik az ország jelenlegi területére. A mentesített területen több mint 3 millió ember él. Ma ezeken a területeken óriási értékű nemzeti vagyon halmozódott fel. A tiszai vízszabályozás megvalósításával jelentős termőföldeket, közlekedési utakat, városokat és falvakat sikerült megóvni az árvízi elöntésektől. Ezért is nevezhetjük a nagyszabású terv megvalósítását második honfoglalásnak. Dr. PADOS IMRE Mindenki, aki magyar és vízimérnök, méginkább ha az Alföld valamelyik folyója mellett látta meg a napvilágot, e nevet és e tettet hallva, még a mai kor sokszor reménytelennek tűnő szakmapolitikai csatározásai között is, kihúzva magát, büszkén gondol elődeire, és úgy érzi, jó pályát választott életének. Méltatok és bírálók IVÁNYl Bertalan 1948-ban így foglalja össze a Tisza-szabályozás munkáit: A Tisza szabályozása, illetőleg az Alföld ármentesítése, mint korszakot alkotó nagy műszaki és gazdasági mű, csak a választott módon, a korba és időbe beleszövődve és hosszú idő alatt, tehát sok viszontagság, küzdelem és csalódás árán, sok közbenső építési és sorrendi hibával volt csupán végrehajtható. De végeredményben teljes kifejlődésével, a pótolható hiányok pótlásával és a hibák kijavításával jónak és utólagosan is egyedül választható módon végrehajtott nagy alkotásnak bizonyult... KVASSAY Jenő szavaival élvQ: Második magyar honfoglalás, és akkor is az, ha születése pillanatától sanda szándékok próbálták gáncsolni, akadályozni, és a viták, ellenvélemények el nem ülve, addig a szélsó'ségig is eljutottak, hogy egyesek e honfoglalást egyenesen rontásnak, honvesztésnek, netán most divatos szóval ökológiai katasztrófának minó'sítsék. Sorsszerű figyelmeztető, hogy a viták—főleg annak kicsinyes, megalapozatlan és szakszerűtlen, de nagyhangú kinyilvánítása — még a munka előtt sírba vitte az alkotót. Csak találgathatjuk, ha a zseniális mérnök megérheü a munkák érdemi megindulását, hogyan alakítja mind jobbá saját tervét a felgyülemlő tapasztalatok birtokában. A Tisza-szabályozás azonban VÁSÁRHELYI Pál nélkül valósult meg, bírálói pedig sokszor azt sem tudták, mit is akart a mű megálmodója. Mert bíráló, véleményező volt és van elég! Szinte mindig fellángolt a vita egy-egy nagyobb árvíz után, pláne, ha azt katasztrófa is kísérte, mint 1879-ben. De ugyanígy hatottak az aszályos évek is, 1863-tól napjainkig. A mérnök kiszárította az Alföldet szlogen nem napjaink találmánya, elhangzott már akkor, amikor a szabályozás éppen csak kezdetét vette, s hatása még semmiképpen nem érződött az Alföld egészén. A rendelkezésemre álló terjedelemben természetesen nem lehet még csak felvázolni sem, hogy kik milyen indíttatással foglalkoztak e témával. Első és legismertebb bíráló—aki még a tervet és nem a végrehajtást véleményezte (és nem új tervet készített!) — Pietro PALEOCAPA, a görög származású olasz mérnök volt. Ha VÁSÁRHELYI nem hal meg idő előtt, a tervek szerint Itáliába utazik tanulmányútra, és valószínűsíthető, a két kitűnő mérnök véleménycseréje még magasabb szintre emelhette volna a Tisza-völgy rendezési tervét. Nem kívánok részletesen foglalkozni PALEOCAPÁval, mert munkássága jó részt ismert. Ő azonban itt is és hazájában is elsősorban ármentesíteni akart, és közel sem ismerte úgy a Tiszát, mint VÁSÁRHELYI s azok a mérnökök, akiknek világszínvonalú felméréseire VÁSÁRHELYI tervét alapozta. Mégis, alaposabban utánanézve a dolgoknak, kiderül, nincs akkora eltérés a VASARHELYI- és a PALEOCAPA-féle javaslat között, mint amekkorát utólag a bírálók belemagyaráztak. A teljesség igénye nélkül, csak felsorolásszerűen a nevesebb kritikusok: Már 1847-ben foglalkozik a témával KORIZMICS László (A Tisza-völgy rendezése iránt Paleocapa nézetei). E véleményben — s később sok másban is — az az érdekes, hogy hol PALEOCAPÁnak, hol VÁSÁRHELYInek ad igazat. HERRICH Károly a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyének 1879. évi 13. kötetében A Tisza-szabályozás és a szegedi válság címen közöl tanulmányt. Ő — érthető okokból — a szegedi katasztrófát VÁSÁRHELYI nyakába varrja, s dicsőíti PALEOCAPA véleményét (hogy 1879-ig sem egyik, sem másik variáció nem valósult meg következetesen, s hogy HERRICHnek magának milyen szerepe volt az addigi munkákban, az őt nem zavarja). Érdekes, hogy még így is kénytelen elismerni, hogy a Tiszát illetően VÁSÁRHELYI volt a jó diag-11
