Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7. szám
Vásárhelyi Pál és a Tisza szabályozása hajózáshoz. A Berettyó 10-12 öllel fekszik alacsonyabban, mint a Sebes-Körös, tehát a vízszolgáltatás ily módon biztosítva lett volna. Erre VÁSÁRHELYInek pontos geodéziai mérései voltak, amit HUSZÁR Mátyással közösen végzett. Ez a hely lett volna — a Bege analógiáját alkalmazva — az úgynevezett kiskostélyi zsilip. Ugyanakkor itt leírja azt, amit egyébként már előtte HUSZÁR Mátyás is felvetett, nevezetesen: a Berettyó nagy vizeinek megcsapolását, a hajócsatomák kiáradástól való megóvását egy, Bakonyszegtől Szeghalom felé vezetett árapasztóval lehet megoldani. A VÁSÁRHELYI által árapasztónak javasolt csatorna később megvalósult, kivitelezője BODOKI Károly volt, és ma ez a Berettyó főmedre Szeghalomnál. Az Ó-Berettyó, és annak alsó szakasza — mai néven a Hortobágy-Berettyó —, amit VÁSÁRHELYI hajócsatomának képzelt, ma más vízgazdálkodási funkciót lát el. VÁSÁRHELYI a hajózás létrehozására és biztosítására több javaslatot tett. Ki kell emelni a hatos pontot, amely egyben tisztelgés Tiszadob, az emlékülés színhelye előtt. VÁSÁRHELYI nem először és nem utoljára említi meg, hogy a Hortobágyon keletkező árvíz ellen a Tiszát a Tiszadobtól Tiszapolgárig vezetendő gáttal kell elzárni. A pontokba foglalt feladatok végezetül megemlítik, a beruházás igen nagy volumenű, de igen nagy hasznot is hajt. Egy nagy térség vízgazdálkodása válna biztonságosabbá, és javulnának a közlekedési viszonyok. Alternatív változatot is megemlít, a Berettyó helyett a Tiszát jelölte volna ki hajózóútnak, de ennek megvalósítását a székfoglaló idejében még túl bonyolultnak ítélte. Mindkét változat ugyanazt a hajózási célt szolgálta volna, azaz a korabeli méretekben is nagy városnak minősülő Debrecent és Nagyváradot öt, illetve négy mérföldre közelítette volna meg a szabályozott Berettyó, л pesti közlekedési irányt a Tisza vonalától csatornán és vasúton egyaránt megoldhatónak látta. Ezek a gondolatok igen előremutatóak, mert VÁSÁRHELYI nem foglalt helyet sem a hajózási, sem a vasútépítő lobbyban. VÁSÁRHELYI székfoglalóját így zárja: milly szükséges... a vízműi adatok megszerzése, melylyek folyóvizeink összefüggését s egymásra hatását teszik szemünk elébe, ezzel a módszerrel kerülhetők lettek volna azok a javaslatok, amelyeket — ahogy ő írja — agyrémeknek kell tekintenünk. Adatokra, összefüggésekre, mint tudjuk, nem volt kíváncsi a Tiszavölgyi Társulat ülése 1846. április 8-án Pesten a Károlyi-palotában. A következményét ismerjük. Mérnökök évszázados átka: az adatok, öszszefüggések és a természeti törvények tisztelete. VÁSÁRHELYI áldozatvállalását a mai társadalom a hétköznapok inzselléreitől nem várhatja el. Dr. GODA PÉTER A vízgazdálkodás fejlődését mindig a társadalmi igények és gazdasági szükségletek alakították. Annak során — igazodva a történelmi helyzethez — hol emelkedő szakaszban volt, hol hullámvölgybe került. Voltak olyan időszakok, amikor a természeti viszonyok megismerése, az ahhoz való alkalmazkodás nagyobb súllyal szerepelt, mint a technikai beavatkozások volumene, de a technikai jellegű beavatkozások a honfoglalástól jelen voltak a vízgazdálkodásban. Voltak időszakok, amikor a nemzet fennmaradásához az alföldi területek fokozott elmocsarasítását kellett elvégezni, majd olyan idők jöttek, amikor az Alföld újranépesítésének vízkár-elhárítási feltételeit kellett megteremteni. A Tisza völgyében az első elszigetelt ármentesítési kísérleteket a XW. és XVIII. században végezték. A Tisza-szabályozás szükségességét SZINYEIMERSE Jenő már 1784-ben felvetette. A szabályozás műszaki feltételeit a LÁNYI Sámuel által vezetett korszerű, nemzetközi viszonylatban is páratlan méretű és színvonalú térképezési és vízrajzi felmérések teremtették meg. Az 1833-ban kezdődött nagyszabású munka irányítását 1841-ben VÁSÁRHELYI Pál mint hajózási felügyelő vette át. Az akkori kormány a rendszeres szabályozás megkezdését csak a felmérés és tervezés teljes befejezése után tartotta időszerűnek. Az 1842-től ismétlődő árvizek azonban arra késztették az érdekelteket — elsőként a zempléni és a beregi birtokosokat —, hogy az első társulatokat megszervezve maguk vegyék kézbe az ármentesítés ügyét. A Zempléni Armentesítő Társulat például tervet készíttetett BESZÉDES Józseffel és munkatársaival a Kerecsen—Komoró közötti szakasz átmetszéssel történő szabályozására. Az ügy az érdekeltek között felmerült ellentétek miatt a legfőbb vízügyi hatóság a Nádori Bíróság, illetve a nádor elé került, aki a terveket az építési főhatóságnak, pontosabban VÁSÁRHELYI Pálnak adta ki véleményezésre. 1845 nyarán az uralkodó gróf SZÉCHENYI Istvánt mint királyi biztost megbízta a közlekedési bizottmány ügyeinek vitelével. A Széchenyi által vezetett bizottság 1845. június 12—17. között VÁSÁRHELYI Pál előterjesztésében megtárgyalta a Tisza-szabályozás ügyében készült korábbi terveket és beadványokat. VÁSÁRHELYI—hogy az érdekeltek aktivitását megőrizze és helyes irányba terelje — összefoglaló jelentésében nem elégedett meg a részletes beavatkozás káros voltának kimutatásával, hanem Előleges javaslat néven előterjesztette a Tiszaújlak—Tiszafüred közötti folyószakasz átfogó szabályozására kidolgozott tervét is. A Felső-Tisza szabályozására vonatkozó összefoglaló jelentését és javaslatát a bizottság azzal a kiegészítő határozattal fogadta el, hogy a szabályozási terveket az egész Tiszára és a Tisza mellékfolyóira is ki kell terjeszteni. SZÉCHENYI kinevezését követően megkezdhette országos agitációját a Tisza-szabályozás megvalósítása érdekében. A szervező körút — a kezdeti nehézségektől eltekintve — diadalmenetként zárult. Sikerült meggyőznie az érdekelteket arról, hogy a Tisza-szabályozás egész országrészre kiterjedő nagy munkája csak — a rendelkezésre álló valamennyi erő összefogásával, —a helyi társulatok közös erőfeszítésével, — a kormány támogatásával, valamint — a helyi érdekeken, szempontokon felülemelkedő egységes terv alapán oldható meg. Az árvízmentesítés fejlődése és az árvizek története ettől kezdve elválaszthatatlan egymástól. Az első tiszai agitációs körút eredményeként 1846. január 20-án került sor a helyi társulatokat egyesítő Tiszavölgyi Társulat megszervezésére. A társulat alakuló ülése előtti napokban adta közre a Tisza-szabályozásról szóló röpi-9
