Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Az együttgondolkodás bölcsessége Az együttgondolkodás szükségességét szinte mindenki ismeri és elismeri, de gyakorolni már egyre kevesebben gyakorolják. Úgy látszik, nem jut rá idő, vagy ha jutna, csak elfecsérelt perceknek, óráknak tekintjük. Valószínűleg így van ez lent is, fent is. Minél feljebb megyünk, annál drágább az idő, amivel — mint minden mással — takarékoskodni kell. Emellett szent igaz az is, hogy együtt gondolkodni pedig kell. Mint hajózni! Régen. Ezt a bölcsességet ismerte fel Miakich Gábor, Nikolich István, Urbán Árpád és Varga Lajos országgyűlési képviselő, amikor elfogadták a DmRV Rt. vezérigazgatója, Farkas Vince meghívását egy kis közműves-ismerkedésre. A képviselők — tisztában lévén az idő értékével — valamennyien pontosan érkeztek a találkozóra. Bár sok probléma lehet választókerületükben a víz- és csatornaművek üzemeltetésével, mégis — ezek mellett — elsősorban az országos dolgokról érdeklődtek. Hogyan ítéli meg a részvénytársaság vezetősége a Bős—Nagymaros-problémakört? Mit lehet tenni (még) ebben az ügyben? Milyen díjrendszert kellene bevezetni? Hogyan lehetne a környezetet hatékonyan megvédeni és megőrizni az utókor számára? Felkészült-e a társaság a rá váró (és nem könnyű) feladatokra? Milyen kapcsolatot építettek ki a társaság vezetői az önkormányzatokkal? A válaszok egyszerűek, hétköznapiak, őszinték. A megbeszélésen részt vevő Rémai János, a társaság igazgatóságának elnöke is inkább tépelődik, mikor egy-egy kérdést érintve megszólal. Bős—Nagymaros a vízügy nagy öröksége, de túl kell esni rajta, ha már megkaptuk. Mint a kanyarón. Nem marad-e ez az ügy (is) a mostani kormány nyakán? Meglehet. Ki tudja? A díjrendszer? Hogy milyen legyen? Alapdíjas? Értékarányos? Támogatott? Mindhárom? Meddig terhelhető az állampolgár? Meddig tűri a környezet az oktalan beavatkozást? Lehet-e ez ellen valamit tenni? Talán a megelőzés segítene. Ahol lehet, ott pedig csökkentsük a környezet terheit. Hogyan? Mi a jó módszer? Van-e ilyen egyáltalán? Meddig terjed a költségvetés takarója? Áz önkormányzati kapcsolatok? Rendben lévőnek tűnnek, de így lesz-e a választások után is? Majd meglátjuk. A társaság pedig készül az újabb feladatokra. Persze, lehetőségein belül. A bérek? Nem lehet dicsekedni. Talán ezért érdemes lenne lobbyzni (is). Hallgatva e polémiát önkéntelenül a négy évvel korábbi — hasonló—találkozó emlékei ötlenek fel. Akkor a képviselők bizalmatlanul faggatták a vezetőket. Erről is, arról is. Most? Együtt gondolkodnak velük. Nem kinyilatkoztatnak, de tépelődnek. A bősi ügyben vitanapot javasolnak. Majd. Bérügyben? Semmi jó. A takaró rövid, nem a szándék. Környezetvédelem? Talán az új törvény. Segít. Valamit. Végül nem zárnak le semmit. Nincs konklúzió, csak dilemma, de az közös. És egy sereg (továbbra is megoldatlan) kérdés. És egy elhatározás: nemsokára újra, ugyanitt. Tépelődve, őszintén. Az együttgondolkodás bölcsességével. c& PERECSI F. TARTALOM És mégis! 3. Átadták rendeltetésének Miskolc város szennyvíztelepét 4. Van-e értelme? 6. Ipar és vízgazdálkodás * 10. Vízügyi tervezők Kambodzsában 14. * Reálérték * 12. Az édesvízi algák sorsa 14. * Ásatások a senki földjén 19. Felelős szerkesztő: PERECSI FERENC. Felelős kiadó: az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója. Nyomás: PENCIL KIADÓ BT. 1089 Bp., Vajda P. u. 12. Tel ./Fax: 2-100-400/1153. Műszaki szerkesztő: LENGYEL TIBOR Előfizethető a PENCIL BT-nél, a MAGYAR POSTA Rt.-nél, 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 vagy 021-02799 pénzforgalmi jegyzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 480 Ft. Egy-egy szám ára: 40 Ft. Külföldre terjeszti: a MAGYAR MÉDIA (H-1392 Budapest, Pf.: 279. Telex: 22-6207). Anzeigen - Advertisements - Publicité: MAGYAR MÉDIA (H- 1392 Budapest, Pf.:279. Telex: 22-6207) Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! HU ISSN 0139-1372 2
