Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Es mégis! Vitatkoztunk. Valaki megjegyezte, hogy ez így nem jó. A sarokban ülő csendben minősítette az éppen felszólalót. No nem azért, mintha nem értett volna vele egyet, csak úgy megszokásból. Persze emellett tudatnia kellett azt is, hogy ő mindezt másként és természetesen jobban tudja. Később lelkes szakmabeli érkezett. Mindenkit meg akart győzni az igazáról, de nem figyelt rá igazán senki. Ő csak mondta a magáét. A többiek beszélgettek, aludtak, vagy egészen másról pusmogtak. Néha elhangzott egy-egy pszt, de nem lehetett igazán hatásos, mert a program vezetője sem igazán tudta, mitévő legyen. О is inkább vitatkozott volna, de neki le kell majd vonni a konklúziót, így jobbnak látta, ha már most kezdi fogalmazni a záróbeszédet. Néhányan — a megszokottak — aktívan figyeltek, sőt néha — persze csak lelkesedésből — bele is szóltak. Ez persze kizökkentette az előadót. Végül természetesen kicsit mindenki neheztelt a másikra. Mert minden ember hajlamos közvéleménynek tekinteni, amit maga óhajt. Demokratikus világunkban már szin- - te konzervatív gondolkodásnak tűnik az udvariasság, a mások meghallgatása, megértése, érveinek elfogadása, a másképp gondolkodás tisztelete. De van helyette kapkodás, türelmetlenség. A minden mögött van valami rossz szemlélet, a megalapozatlan kritikák, a saját vélemény mindenek fölöttiségének hangoztatása. Csak akarni kell, felülemelkedni a nehezen elfogadható helyzeteken! Mert nem valaki vagy valakik mellett, illetve oldalán kell kiállni, hanem a VÍZ, a VÍZÜGY, a VÍZÜGYI SZOLGÁLAT mellett kell állást foglalni. Nekünk az a feladatunk, hogy minden körülmények között és teljeskörűen képviseljük a szakma követelményeit, érveljünk és harcoljunk a ránk rótt feladatok ellátásához szükséges forrásokért, feltételekért. Mindemellett nevesítsük a döntéshozók felé azt a felelősségi és végrehajtási kört, amely ezek hiányában ellátatlan marad és rávilágítsunk az ebből származó következményekre. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de semmi szükség arra, hogy magunk is nehezítsük azt. A vízügyi szolgálat ereje mindig abban rejtett — és volt irigyelt a társadalom előtt —, hogy hallatlan együttgondolkodás, szervezettség, egymásért való kiállás jellemezte, főként, ha csak magában bízhatott. És az utóbbi évek ilyenek voltak. Nem szabad engednünk, hogy a felénk kisugárzó ellenérzések, a pénztelenség, az esetleges eredménytelenség — mely javarészt nem a mi helyes vagy helytelen szándékunkon múlik — éket verjen közénk, és ellenségekké tegyen bennünket. Nem egymást kell vádolnunk a tőlünk független kudarcokért. Mert az értelem igazi próbája nem az, hogy az ember mit tud tenni, hanem az, mit tesz, amikor nem tudja, mit kellene tennie. Eltelt két óra. Már mindenki csak a szünetet várta. Aztán rohant, hogy ő kapjon először kávét. Az előző vitára már senki nem emlékezett. Egy nehéz és küzdelmes év áll mögöttünk és nem bíztathatjuk magunkat azzal, hogy a következő könnyebb lesz. És mégis Erre az új évre készülve, a szeretet, a megbékélés napjaiban azt kérem mindenkitől, aki komolyan és felelősséggel akarja továbbra is szolgálni e sokrétű, igen szép, a társadalom minden rétegével, a gazdaság minden szereplőjével kapcsolatban lévő szakmát, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a vízügyi szolgálat továbbra is a társadalom elismerten jól működő, a szakmát magas színvonalon és egységes elvek alapján művelő, megbecsült csapata legyen. A szolgálat valamennyi dolgozójának kívánok szeretetben, örömben és nyugalomban gazdag, ár- és belvízmentes, békés, boldog, kiszámítható és sikerekkel jutalmazó új esztendőt. KOLOSSVÁRY GÁBOR főigazgató 3
