Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
Tények és gondolatok a Tisza 11. Vízlépcsőről Húsz esztendővel ezelőtt, 1973 májusában a Tisza völgyének — de bátran mondhatjuk, hogy az egész ország — komplex fejlődésére kiható lépés történt. Felavatták Kiskörénél a Tisza II. Vízlépcsőt. E jelentős esemény megérdemli, hogy a műről, főleg pedig megvalósításának előzményeiről röviden megemlékezzünk. Evvel felidézzük az ország gazdasági-társadalmi fejlődésében hosszú idő óta oly nagy szerepet játszott egységes vízügyi szolgálatnak az érintett, többi országos szervezettel összehangolt, áldozatos tevékenységét. AMIT AZ ELŐZMÉNYEKRŐL TUDNI KELL! A gazdaság különböző ágai vízigényének és a természet által szolgáltatott vízmennyiség közötti eltérés áthidalásának, vagyis a vízgazdálkodásnak jóval nagyobb a jelentősége Magyarországon, mint a világ számos országában. A nálunk már eddig elvégzett nagyszabású munkákhoz Európában csupán Hollandia mély fekvésű területeinek a tengervíz-elborítás elleni védelme vagy a Pó völgyének rendezése mérhető. Tudott dolog, hogy 1846-ig a Tiszavölgy rendezésének megindulásáig, a völgy mélyebb részeit csaknem minden évben elöntötte a Tisza. Hazánk területén az évek 80 százalékában a csapadék eloszlása vagy mennyisége kedvezőtlenebb annál, mint amit maximális fejlődésének biztosításához a növényzet igényel. Itt idézhetjük Széchenyit, akit joggal tekintünk az első, talán legnagyobb környezetvédőnknek: „Vizeink szabályozása, mocsaraink kiszárítása és az öntözés hazánk legsürgősebb, s leghasznosabb teendői és hazánk öntözés (vízgazdálkodás) tekintetében igen is nagymértékben meg van áldva képes terekkel és vizekkel, s ami hibázik, az nem egyéb, mint hiánya a körülményeinket átlátni, felfogni, s kihasználni tudós értelemnek”. Ő látta, hogy anyagi és szellemi értelemben vett igazi kultúra csak ott fejlődhet ki, ahol az embeMegkésett reknek meg kell küzdeniük a mindennapi falatért. TERVEK AKKOR ÉS MOST A Széchenyi által meghívott Palleocapa továbbfejlesztve, megállapította a vízrendezés — a korszerű igények miatt azóta kissé kibővített — ma is érvényes sorrendjét: ármentesítés, belvízrendezés, öntözés és ipari vízhasznosítás. Ezek nyomán akkor a kormány teljesen elkészíttette a tiszalök-gyomai nagy öntözőcsatorna tervét a Hortobágyon, Karcagon keresztül! A Tisza csatornázásának első vázlatait, Tiszalök alatt létesítendő folyami duzzasztóművel, alföldi öntözőcsatomával 1867-ben Abernethy és Herrich készítették el. Később világossá vált, hogy a szélsőségesen ingadozó tiszai vízállások és a jelentős vízkivételek miatt a folyót duzzasztókkal kell szabályozni. Ezek gravitációs vízbetáplálással tudják majd ellátni a létesítendő öntözőcsatomákat. Az FM megbízásából 1932-ben Ruttkay Udo nyújtott be tervezetet A Magyar Alföld Öntözése címen. Ez Tiszaszederkény mellett, valamint Csongrád fölött irányzott elő duzzasztóművet, 745 millió illetve 1005 millió m3 tárolással. A terv több szempontból, (például az árvízszinteknél jelentősen magasabb duzzasztás miatt) nem volt kedvező. Az 1935. október 15-ei hitbizományi reform kapcsán miniszteri rendelet intézkedett a Tiszántúl vízgazdálkodási terveinek elkészítéséről, a feladatokkal foglalkozó különítmény szervezéséről (a Vízrajzi Intézet öt mérnöke és Lampl H., Németh E., Trümmer A.). A csatornázott Tisza vizével számolt az FM 1946-ban készített 30 éves vízügyi munkaterve, valamint dr. Mosonyi és Mátrai tanulmánya is. (így érvényesülhetett első ízben nagyobb mértékben Beszédes Józsefnek a vizek visszatartása érdekében felvetett gondolata). E vizsgálatok arra vezettek, hogy például a Tisza II. Vízlépcső megépítése esetében is kedvezőbb és gazdaságosabb a vízlépcső fölött, a mederben és a töltések közötti hullámtér felhasználásával egy aránylag magasabb nyári (csak a csúcsidény 2-3 hónapjáig tartó) duzzasztási szint előállításával kialakított tározás. Ez esetben 1-2 hét alatt a tavaszi árhullámok idején lefolyó víz tartható vissza a nyári vízhiány pótlására. így nagymértékben szükségtelenné válik a Tiszától távoli területeken létesítendő, sok száz km-nyi csatornahálózaton át hosszú hónapokon keresztül töltött tározórendszer. Ez az elgondolás lett a vízlépcső alapgondolata is, mert az öntözésen kívül kedvezőbb a vízerőtermelésre, a halgazdaságra, az üdülő- és vízisportéletre stb. Á KGST KÖZBESZÓL Az 1950-es évek végén a KGST tervet készíttetett a tiszai vízkészlet a Tisza-völgyi államok közötti megosztásáról. E szerint Magyarországnak az összes hazai vízigényeink kielégítése után a határon körülbelül 40 m3/s-t kellett volna a Tiszán továbbadnia. Mivel ez egyezik a tiszai kisvízhozammal, végleg szükségessé vált a hazai igények előbb említett tárolással való kielégítésének megvalósítása. Az 1958-ban kelt FM kollégiumi határozat végrehajtása során a VÍZITERV 1959- ben leszállította az OVK öntözési vonatkozásai felülvizsgálatának végrehajtási módjára vonatkozó tanulmánytervet. Az ez alapján végzendő munkákra az OVF a VÍZITERV-nek, az FM az OMMI-nak adott megbízást. 1955—’61 között a VÍZITERV az OMMI-val és a TMI-vel karöltve a talajtani, topográfiai, mezőgazdasági stb. lehetőségek figyelembevételével felmérte a Tisza П. Vízlépcső várható területén az öntözés, halgazdaság és a belvízrendezés fejlesztési lehetőségeit. Mint köztudott, 1947-től a Tisza mentén nagyon sok helyen az öntözés az úgynevezett kettős működésű belvízcsatornák menti szikeseken a rizs öntözésével kezdődött. Az addig hasznosítatlan területeken termelt rizs jól 14
