Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
jubileum jövedelmező exportot is jelentett. Például rizs ellenében kaptunk Svédországból golyóscsapágyat, amíg a burmai háború miatt a keleti szállítások szüneteltek. KIJELÖLIK A VÍZLÉPCSŐ HELYÉT Az alulról vízzel táplált (tehát visszafordított működésű) belvízcsatornák nagy károkat okoztak. Szükségessé vált a felülről való vízbetáplálás megvalósítása, ami már a Tiszalöki Vízlépcső építését is indokolta. Ennek az elgondolásnak alapján jelölt ki 1962-ben Melegh Gyula a VÍZITERV-nél már öt, részletesebben vizsgálandó helyet a vízlépcső számára. Itt említjük meg, hogy a rövid és hosszú távú gazdaságos vízügyi tervek elkészítése, átszervezéseket igényelt. így a Vízerőmű Tervező Irodából (VITI), a ME VITER V- ből és a MÉLYÉPTERV nagycsatornák osztályából 1954 januárban 360 fővel létrehozták a VÍZITERV-et. Most már lehetőség nyílt arra, hogy egyéb jelentős munkák mellett a Kiskörei Vízlépcsőnek és kapcsolódó beruházásainak összehangolt tervezése egy kézben történjék. A VÍZITERV az OMMI Tisza I. Vízlépcső anyagára támaszkodva öntözőrendszereket alakított ki. Ennél figyelembe vette az egyes vízügyi igazgatóságok fejlesztési anyagát is. A rendszereken belül az FM és az OMMI által megadott üzemszervezési és egyéb szempontok alapján határoz meg a VIZITERV a ténylegesen öntó zendő területek arányát. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a Tisza-völgy vízpótlása számára bizonyos mértékű síkvidéki tározásra is szükség van, de figyelembe veendő a VITUKI 1959-ben közölt véleménye, hogy ezek igénylik az élővízzel váló hígítást, és bennük a belvizek tározása nem engedhető meg. MEGSZŰNT A RIZSTERMESZTÉS Fontos tényező volt, hogy (főleg a bruzone növényi betegség fellépése miatt) megszűnt rizstermesztés szerepét a Tisza völgyében is átvette a szántóföldi növények öntözése. Ez döntően befolyásolta az állattenyésztés fejlődését is. Az aszály okozta terméskiesés csökkentése, a minőségi és mennyiségi színvonal emelése, az öntözés nélkül gazdaságosan nem termelhető növények felkarolása által indokolt különböző vizsgálatok (VITUKI, ÖRKI, VÍZITERV, MÉLYÉPTERV stb.) ismét arra mutattak, hogy a Tisza-völgy legfontosabb mezőgazdasági területein a fejlesztés legdöntőbb akadálya a vízhiány. Ezt jelezte az ariditási tényező 1-nél nagyobb értéke, valamint az a megállapítás, hogy a megelőző időszakokban 7 évenként az előirányzott öntözés szempontjából jelentős vízhiány lépett fel, ami Tiszapolgárinál elérte a 41 százalékot, Szegednél pedig csaknem 20 százalékot. Döntő megállapítás volt az is, hogy a Tiszán a hajózáshoz szükséges legkisebb vízhozam a felső szakaszon 80-100 m3/s közé esett. Gondolni kellett arra is, hogy a 2,5 millió hektárnyi országos árterületen népességünk csaknem harmada él és jelentős népgazdasági vagyon fekszik itt. így a Tisza-völgy árvízvédelmi helyzetét javító főművek szerepét e szempont is megerősítette. GYORSÍTOTT ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁK Végül is a felsorolt indokok, vizsgálatok alapján a Tisza II. Vízlépcső és főművei építésének a második ötéves tervben való megkezdését az 1961. évi II. törvény rendelte el. Ugyancsak kormányhatározat intézkedett a beruházási program előkészítéséről is. Fontos tudni, hogy az öntözendő területek nagyságát és megoszlását, az öntözési víznormákat és a várható terméstöbbleteket az FM álláspontjának megfelelően határozták meg. A szóban forgó terület mezőgazdasági fontosságára és a vízüggyel való hasznos együttműködésre jellemző, hogy a vízlépcső öntözőrendszereinek kialakítása előtt már megépültek és üzemeltek többek között a tiszabői, tiszasülyi, mezőhéki, alcsiszigeti, kiskörei, kőtelki, milléri és a villogói (felső) öntözőfürtök úszó vagy állandó szivattyútelepes vízellátással. Meg kell jegyezni, hogy e téren a vízügy sohasem volt öncélú, nem lobbizott, amivel manapság néhányan támadják. A vízügy mint felsőfokú vízjogi hatóság mindig szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy az egyes öntözőfürtök, öntözőtelepek iránti igényt a területileg érdekelt szervek, gazdaságok részére a községi, majd a megyei tanács hagyja jóvá. Az elkészített beruházási programot végső fokon minden esetben az FM illetékeseinek kellett megkapniuk és jóváhagyniuk ahhoz, hogy azt az érintett VÍZIG, majd az OVH megvalósításra elfogadja. Az előkészítő vizsgálatok után az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1965-ben előirányozta a kiskörei vízlépcsőre támaszkodó jászsági, valamint nagykunsági öntözőrendszerek megépítését. Az előbbit 52 200 ha, az utóbbit 10 350 ha egyidejűleg öntözhető területtel. A vízlépcső létesítését a meder tározójában évente 1000 tonna várható halhozam is alátámasztotta. A vízerőhasznosítás vonatkozásában az EGB villamosenergia bizottságának megállapítása szerint hazánk e területen messze elmaradt az európai országok mögött. Az évi egy főre jutó 310 kWó kihasználható vízerőkészletből mindössze 9 kWó-t használtunk ki. Emiatt az FM az 1955-ig tartó tervidőszakban már számolt az első tiszai vízlépcső megvalósításával és Tiszabő fölött a második vízlépcső építési munkáinak megindulásával, amihez 1948- ban már megkezdődött a tényleges adatgyűjtés. A hidrológiai, árvízlefolyási és egyéb viszonyok vizsgálatai után 1962- ig elkészültek a geodéziai felvételek, a vízlépcső elhelyezéséhez szükséges vízrajzi felvételekkel együtt (VITUKI). A tiszaburai elhelyezés elvetése után a kiskörei elhelyezés kisminta-vizsgálata 1963-ig tartott. Az öntözési vízigény biz15
