Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Köszönöm a bizalmat a türelmet! Közreadjuk dr. Szlávik Lajossal, a bajai Vízgazdálkodási Intézet igazgatójával készített interjú (III.) befejező részét VT.: Mindig nagy súlyt helyeztél arra, hogy annak műhelynek, amelynek élén állsz, kellő tudományos alapja legyen. Dr. SZ. L.: Ez minden intézménynél követelmény, de fokozottan érvényes a felsőoktatás esetén. Az intézetben folyó szakmai és tudományos tevékenység terén fontos feladatnak tekintem az oktatói állomány szellemi alapjainak erősítését. Abban szeretnék közreműködni és ehhez feltételeket biztosítani, hogy az intézet szakmánk egyik — a tevékenység eddigi hagyományait megőrző és továbbfejlesztő — elismert szellemi műhelye legyen. Úgy gondolom, reális az az igény, hogy az oktatók — az órák leadásán, a közvetlen oktatói tevékenységen túl — sokrétű szakmai és tudományos tevékenységet folytassanak. Magas szintű szakértelmüket képezzék tovább és gyakorlati tapasztalatokkal egészítsék ki. Tartsanak élő szakmai kapcsolatot a környezetvédelmi és a vízügyi ágazatok intézményeivel, vállalataival. A gyakorlati problémák ismeretét és a képzési programba mielőbbi beépítését azért hangsúlyozom, mert az intézet jellegéből adódóan a gyakorlati életre orientált, a konkrét mérnöki feladatok önálló megoldására alkalmas üzemmérnökök képzését tartom alapvető feladatunknak. Az oktatók szakmai és tudományos tevékenységének fokozása létkérdés. Az előléptetéseknél, vezetői megbízásoknál, a bérfejlesztésnél, az anyagi és erkölcsi elismerés minden formájánál ezt meghatározó szempontnak kell tekinteni! Az egyes oktatók személyes érdekeivel egyezően, tudományosszakmai előmenetelük biztosítása céljából is értékelni kell helyzetünket, és meg kell határozni feladatainkat ezen a területen. Fontosnak tartom az idegennyelv-ismeret fejlesztését az oktatók körében is, amelyhez biztosítani szükséges a feltételeket és közvetlen érdekeltségüket a külföldi cserekapcsolatokban, oktatói ösztöndíjas továbbképzésben való részvétel útján is. VT.: Milyen feladatok adódnak az új felsőoktatási törvényből? Dr. SZ. L.: A törvény egyik fontos előírása, hogy a felsőoktatási intézményeknek rendszeresen akkreditáltatni kell magukat, amely lényege a képzés színvonalának folyamatos ellenőrzése és minősítése. Erről előzetesen beszélgetve, volt, aki úgy értette, hogy az intézet valamiféle önálló akkreditálására gondolok. Erről azonban nincs szó, ennek sem lehető-sége, sem feltételei nincsenek. Az akkreditációt említve, úgy vélem, hogy akkor is ennek szellemében kell gondolkodnunk és az intézet szakmai színvonalát erre a szempontra is figyelemmel szükséges fejleszteni, még ha ez most közvetlenül nem feladatunk (a főiskola egészét tekintve viszont igen, s ebből ki kell venni a magunk részét)! Ennek lényege pedig az, hogy minél több minősített okta-tóra van szükség. A törvény másik fontos új eleme, hogy az oktatói és előadói képesség megítélése a habilitáció (tudományos fokozat megszerzése) keretében történik. Ez természetesen nem intézeti, még csak nem is főiskolai jogkör. De vezetői feladatnak, kötelességnek tekintem, hogy olyan szellem alakuljon ki, ahol a habilitációs eljárásba való bekapcsolódás természetes igény. Meg kell teremteni erre a feltételeket, erősíteni az egyetemek irányába kapcsolatainkat, hozzásegíteni az oktatókat az ebben való részvételre. El kell érnünk, hogy oktatóink részéről természetes igény legyen az előmenetel, a szakmai fejlődés, az önképzés. Ennek érdekében sokféleképpen lehet és kell cselekedni: továbbtanulni, tanulmányutakon, kongresszusokon, konferenciákon részt venni. Mindezt — az intézet lehetőségei függvényében — támogatni kell! Ösztönözni és támogatni kell továbbá az intézeti oktatók publi-kálását, számítástechnikai továbbképzését. VT.: Vajon nem lesz ez kissé népszerűtlen vezetői elgondolás? Dr. SZ. L.: Az igények meghirdetése, a követelménytámasztás esetenként népszerűtlen is lehet, de nincs más útja az intézet fejlődésének: tudományos kutatómunka és fokozatok, publikálás, szakmai előmenetel nélkül ez nem lehetséges. És ha ezt valaki népszerűtlennek is tartja, kimondását és érvényesítését vállalom, mert bízom az ezzel egyetértő és e szerint cselekvő többségben. VT.: Az eddigiekben az intézet életének számos részterületéről beszéltünk. Hogyan állnak össze az elképzelések egységes egésszé? Dr. SZ. L.: Teendőink és feladataink rendszerezése és összehangolt megvalósítása érdekében szükséges, hogy elkészítsük az oktatási és tudományos tevékenységre, az intézet működésének teljes körére kiterjedő fejlesztési koncepciónkat. Ezek részeként szerepeltetni kell az oktatási-kutatási tevékenység fejlesztésének tartalmi kérdéseit; a feltételrendszer értékelését és 6
