Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-11-01 / 11. szám

Miniszterek, ha találkoznak Magyar—francia vízgazdálkodási konferencia Budapesten Az ACTIM — francia Műszaki, Ipari és Gazdasági Együttműködési Hivatal — és a budapesti francia nagykövetség kereskedelmi irodája rendezésében a francia környezetvédelmi minisztérium, a magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium támogatásával vízgazdálkodási konferenciát tartottak a budapesti Atrium Hyatt legnagyobb konferenciatermében. A tartalmas előadások és a résztvevők nagy száma a másfél napos konferencia első délutánján különterem igénybevételét is szükségessé tette. Gilles Dabezies úr, az ACTIM vezérigaz­gatója megnyitó szavai után Michel Bami­­er francia környezetvédelmi miniszter, vala­mint dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter érkeztek meg a terem­be, ahol többek között helyet foglaltak a budapesti francia nagykövet, a francia ke­reskedelmi kirendeltség számos munkatár­sa, valamint az érintett magyar minisztéri­umok államtitkárai is. A magyar miniszter a magyar-francia vízügyi kapcsolatok rövid áttekintése után a rendszerváltozás eredményeként beálló tulajdonváltozásoknak a vízügyi politikára vonatkozó hatásait elemezte. Hangsúlyoz­va a környezetvédelmi feladatok fon­tosságát, felhívta a konferencia részvevői­nek figyelmét arra a sokoldalú munkára, amely a magyar szakemberek előtt áll és amelyet — részben — a francia vállalatok tudását, szakértelmét és segítségét felhasz­nálva kell elvégezni gyermekeink, a ma­gyar társadalom és az egész európai kö­zösség érdekeit figyelembe tartva. Michel Bamier miniszter úr rövid előadá­sában emlékeztetett arra, hogy Francia­­ország 36 000 települése vízügyi tapaszta­latait szívesen bocsátják magyar partnereik rendelkezésére. Ezt a kérdést már érin­tették magyar kollégájával kora reggeli megbeszélésükön, majd a konferencián jelen lévő újságíróknak és szakemberek­nek elmondotta, hogy mindkét fél kifejezte egyetértését abban, hogy az Európai Kö­zösségek irányelvei segítségével, előírásai figyelembevételével alakíthatják ki azt a megfelelő keretet, amely az együtt­működés leghatékonyabb módját biztosít­hatja. Hangsúlyozva, hogy bár a vízügy karbantartási, illetve beruházási költségei igen nagy volumenűek, anyagi megfon­tolások miatt ezeket a feladatokat nem sza­bad háttérbe szorítani. Reményét fejezte ki, hogy a politika mindkét országban fo­kozott figyelemmel fordul e kérdéskör felé. Tizennyolc francia cég és intézmény képviseltette magát a konferencián, köztük olyan óriások, mint a Générale des eaux (117 milliárd frank [FRF] éves forgalom), a Lyonnaise des Eaux-Dumez (1993-ban 93,5 milliárd FRF forgalom), az Agence de Г Eau Rhone-Méditerranée-Corse, aDeg­­remont, a Betűre, a Schlumberger és olyan nemzetközi intézmények, mint a Világ­bank, a Nemzetközi Vízügyi Hivatal, ame­lyek itteni közös, másfélnapos munkája aláhúzta és hangsúlyozta mind a konferen­cia, mind a konferencián tárgyalt különféle tárgykörök fontosságát és jelentőségét. Az első előadások során megismerked­hettünk Magyarország vízügyi helyzeté­vel, a privatizáció lehetőségeivel, valamint a jövő feladatait meghatározó vízügyi tör­vény előkészületi munkáival (Rémai János főosztályvezető, MKHV), valamint a vízü­gyi politika környezetvédelmi kérdéseivel, amely előadás egyben vita is volt, hiszen a szerző (Balázs László főov., KTM) tá­vollétében az előadást felolvasó Kis Gy. Sándor még vitatta is annak egyes megál­lapításait. Ehhez hasonlóan az első francia előadá­sok a francia vízügyi helyzet körképét vol­tak hivatva bemutatni a nagyszámú hall­gatóságnak. Több mint kétszáz szakember és legalább kéttucatnyi újságíró volt jelen a teremben. Pierre Roussel úr (főov., francia KVM) a francia vízügy helyzetét ismertetve elgon­dolkodtató számadatokat közölt a hall­gatósággal: 13 000 vízmű vagy vízműtár­sulás biztosít 36 000 település számára mintegy 15 milliárd köbméter vizet (körül­belül egyenlő arányban ivóvizet, ipari fel­használású és öntözésre szolgáló vizet), valamint a francia elektromos művek, az EDF számára 22 milliárd köbméter hűtő­vizet. Ez a hatalmas munka óriási tapasz­talatok megszerzését teszi lehetővé, ame­lyek átadása — többek között — e konfe­rencia egyik feladata — fejezte be előadását a főosztályvezető átadva a szót a francia Vízügyi Igazgatóság törvényhozá­si irodája vezetőjének, Jacques Sironneau úrnak, aki meglepő tájékozottságot árult el a magyar jogi szabályozásról. A francia vízjog történelmi fejlődését elemezve a magyar fél számára alapvető fontosságú és nagyon hasznosítható ajánlásokat tett, különösen ami a vízművek, csatornázási társulások, szennyvízkezelők és egyéb szektorok privatizációját illeti. A konferencia első szünetében a régi is­merősök köszöntötték egymást, élénk beszélgetések alakultak ki a francia rész­vevőkkel is. Egy beszélgető csoport té­maköre: a Világbank magyar képviselője bejelentette, hogy cége a Balaton vízügyi és környezetvédelmi problémáinak komp­lex vizsgálatára készül. A szünetet követően feszes tempóban folytatódtak az előadások, a konferenciát levezető elnök különös figyelmet fordított arra, hogy az előadók betartsák a számukra rendelkezésre álló időt, s arra is, hogy a hozzászólók, kérdéseket feltevők megfe­lelő és részletes válaszokat kapjanak. Magyar és francia előadások hangzottak el felváltva, sorrendben először Koloss­­váry Gábor, az OVH főigazgatója emelke­dett szólásra. Előadásában a magyar működtető és működő vízügyi intézmény­­rendszer problémakörét taglalta. Hármas cél áll a magyar vízügy előtt — mondotta —, a tartalékkészletek megőrzése, a kar­bantartási és felújítási feladatok ellátása és a fejlesztés megoldása. Szükségesnek lát­szik a szakmán belüli decentralizáció foko­zatos térnyerésének biztosítása, ugyanak­kor elsőrendű fontosságú a megfelelő szakembergárda kiképzése, illetve to­vábbképzése. Claude Allirand úr, a harmadik legna­gyobb francia vízügyi társulás (Rhone- Földközi tenger-Korzika Vízgyűjtő Ügy­nökség) igazgatóhelyettese a francia vízü­gyi törvény 1964. évi elfogadása után kialakult helyzetet ismertette, általános és ugyanakkor részletes képet rajzolva a hat nagy francia vízgyűjtő terület vízügyi szervezeteinek működéséről, amelyek természetesen megfelelően integrálódnak a francia országos szervezetben. Pénzügyi vonatkozásban kiemelte, hogy a Francia­­országban kirótt vízügyi pénzbírságok 93- 94 százalékát azonnal visszaforgatják a gazdaság körforgásába! Az általános ismertetések után került sor a specifikus, egyedi együttműködési le­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom