Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

Életutak * Életutak * Életutak * Életutak Г ZOLTÁN- Nem igazán, hiszen lényegében tudtam, hogy ez a veszett fejsze nyele, de úgy voltam vele, hogy ha egy nehéz feladat­tal akarnak megbízni, azt vállalni kell. Különben is: mindig kísértenek a nehéz feladatok, a kihívásokat- mindig elfogad­tam. Hogy ez az én egyéni szempontjaim szerint jó volt-e vagy nem, az más kérdés. Ami a megoldásokat illeti, azt hiszem többnyire sikerrel jártam.- A GNV titkárságon is ?- Az én feladatom a szervezés volt, a poli­tikáról pedig nem tehetek.- Mit szólt mindehhez a család?- A feleségem nem lelkesedett, de végül is belenyugodott.- A GNV titkárság vezetése után is volt egy ilyen eseted.- Igen. Akkor majdnem nyugdíjba men­tem, de végül is mégsem így történt.- Ekkor vágtál bele a vízügy átszervezésé­be.- A rendszerváltás nagy kihívás volt, ezért • némi gondolkodás után azt mondtam, hogy ezt még vállalom.- Sikeresnek érzed a KHVM-ben eltöltött időt?- Inkább nem nevezném sikertelennek. A változások új gondolkodásmódot köve­teltek. Igazodni kellett á magángazdasá­gon alapuló helyzethez. Ennek számta­lan buktatója volt (és van ma is). Ha nehezen is, a pozíciónkat sikerült tartani.- Azzal együtt is, hogy a vízügyi irányítás mennyiségi és minőségi szempontból elválasztásra került?- Igen. A szakma még így is él és dolgozik. Elkészült a vízügyi törvény tervezete, felvázoltuk az új vízügyi politika kon­túrját. A lényeg: ne a vízügy mondja meg, hogy mit kell tenni az érdekeltek­nek, hanem ők jelezzék, mit kívánnak a vízügytől. Érvényesüljön az érdekeltség elve. Új gazdasághoz új vízügyi szemlé­let szükségeltetik!- Ezzel a feladatok végrehajtása is nehe­zedik.- Persze. Mindent emberek csinálnak és az a nagy baj, hogy nincs igazán után­pótlásba pedig mégis volna, nem tudjuk számukra biztosítani a szükséges anyagi feltételeket. E tekintetben a helyzet sok­kal rosszabb, mint bármikor volt és úgy látom, hogy jó ideig a változásra nincs igazi esély. Ilyen helyzeteket feltételez­ve kell megkapaszkodni azoknak, akik a vízügy élvonalában maradnak, s ez nem lesz könnyű.- Magyarul: labilissá váltak a munka­végzésfeltételei.- Igen. E miatt is kell az eddigieknél is komolyabban venni a társadalommal való párbeszédet. Nem az odafigyelés­sel, a körülményekkel van a baj. Nem csinálhatjuk azt, ami szükséges, csak azt, ami lehetséges.- Meg lehet-e ilyen körülmények között felelni a társadalmi elvárásoknak?- Ez bonyolult kérdés. A gazdasági hely­zet olyan, amilyen. Az ellátási és védel­mi rendszerekre annyit lehet költeni, amennyi jut. Kisebb ütemű a fejlesztés a szükségesnél. A meglévő műveket nem tudjuk megfelelően karbantartani. Rom­lik az állapotuk, s ennek a védőképesség látja kárát, aminek óriási a veszélye. Nem a fejlesztés hiánya tehát az elsődle­ges veszély, hanem a karbantartás elma­radása. Az eddigi akcióink ez irányba igyekeztek hatni. Kevés sikerrel. A másik probléma a védekezés, a személyi kérdések. Az emberek, az irányító személyzet. Ez utóbbit a szolgálat még úgy, ahogy ki tudja állítani. Atöbbitmás­­honnan (polgári védelem, honvédség, közerő) kell megkapni.- És megkapjuk?- Úgy látszik igen. Négy év alatt két olyan árvíz volt, melynek során erről volt mó­dunkban meggyőződni. Az irányítást a szolgálat megoldotta, s a többi is ösz­­szejött. Ez utóbbi számomra is meglepő volt. Azon kell tehát utódaimnak dolgoz­ni, hogy a szervezet továbbra is működő­képes legyen. A begyakorlás még hátra van.- A hadrafoghatóság terén kell tehát erősíteni?- Igen. Az új helyzettől még nem is lehe­tett igazán elvárni hogy olajozottan működjön. S hogy lesznek buktatók? Majdnem biztos, de azt hiszem, menni fog. Persze, a technikai háttér tekinteté­ben merőben más helyzet van, mint korábban. Valamikor kellett a saját tech­nika, mert nem volt más. Ma már van és igénybe vehető.- És a pénzügyi háttér?- Normatív alapon kimunkáltuk (és a döntéshozóknak rendelkezésére bocsáj­­tottuk), hogy az ország árvízvédelmének, vízkárelhárításának fejlesztése fenntar­tás mennyibe kerül. Ennek az összegnek pillanatnyilag egyharmadát kapjuk, de legalább felére lenne szükség, hogy na­gyobb baj ne legyen.- Magyarul: a kormány legyen tisztában a helyzettel és számoljon döntései követ­kezményeivel.- Igen. A pénzhiánynak kockázata van. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy az árvíz ma (fejlett gazdaság mellett) lényegesen nagyobb károkat tud okozni, mint száz évvel ezelőtt, akkor ez a kockázat nagy figyelmet érdemel.- Végül is: Zorkóczy Zoltán elégedett-e azzal, ami a szakma területén működése alatt végbement?- Úgy érzem, igen. Mindig igyekeztem megtenni mindazt, ami tőlem tellett, il­letve elvégeztetni mindenkivel azt a munkát, amit rábíztam. Azt hiszem nem kis részem van abban, hogy a vízügyi szolgálat talpon maradt és még ma sem éri meglepetés, ha valami váratlan prob­lémajelentkezik. Ez persze nemcsak raj­tam, de mindazon munkatársaimon is múlott, akik hivatásuknak tekintették a szakmát. Másként ugyanis ezt nem lehet csinálni.- Legyen ez a hátramaradóknak dicsérete, egyben öröksége. Zorkóczy Zolinak pedig kívánunk csen­des és további munkás hétköznapokat. Köszönöm a beszélgetést. Perccsi Ferenc 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom