Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
Életutak * Életutak * Életutak * Életutak ZORKÓCZ Kevés ember mondhatja el magáról, hogy diplomája megszerzését követó'en egy szakterületen - annak különböző' helyein volt módja dolgozni. Zorkóczy Zoltán ezen kevesek közé tartozik. Most felhagy a napi robottal: nyáron és télen még sétál egy kicsit, aztán az év végével nyugdíjba megy. Mivel a szakmában őt mindenki ismeri (sokáig vezényelte a vízkárelhárítás csapatát) inkább olyan dolgok iránt érdeklődtem tőle, amelyek ismeretében kirajzolódhat Zorkóczy Zoli igazi portréja.- Vágjunk bele — mondta és én lenyomtam a magnetofon gombját.- Vizes családból származol?- Apám vizesmérnök -volt, ő Sátoraljaújhelyen kezdte pályafutását az ottani Folyammérnöki Hivatalban. Ennyiben tehát vizes családból származom. A mérnökélet azonban akkor is vándorélet volt, úgy hogy én Szolnokon születtem. Egyben az a kitüntetés ért — szintén a vándorlás okán —, hogy a négy elemit öt városban jártam.- Előny volt ez vagy hátrány?- Nem tudom, hiszen annyira gyerek voltam még, azt azonban tudom, hogy nem tanultam meg rendesen írni, annyiféle írást tanítottak.- így ment ez egészen 1944-ig?- Aztán apám Budapest ostroma alatt meghalt és ott maradtunk anyámmal és négy testvéremmel. Én akkor 15 éves lehettem, és egyszerre én lettem a férfi a családban.- Nem lehetett könnyű.- Nem is volt az, de mindenen túl lehetett jutni. így esett aztán, hogy mint fővárosi lakos járháttam a műszaki egyetemre és ott diplomáztam 1956. április 26-án.- Mondanom sem kell, hogy vizes szakon.- Igen. S amilyen a szerencsém, Győrbe kerültem a Vízügyi Igazgatósághoz gyakorló mérnöknek.- Ez csak úgy adódott?- Nem egészen. Mint te is jól tudod, egy évfolyamon jártunk a későbbi feleségemmel, és — mit tesz Isten — ő is Győrbe került a VIZIG-hez.- Innen tehát a Győrhöz való ragszkodás.- így van. Ám alig kezdtem el a munkát a szigetközi szakaszmérnökségen, 1956. október elején behívtak tartalékos tisztképzőre Ercsibe.- Október 23-án pedig kitört a forradalom.- Mi meg elhatároztuk, hogy az egyetemista (egyetemet végzett) zászlóalj felmegy Pestre segíteni. Ez meg is történt. Csak november 4-én hagytuk el Budapestet, ki így, ki úgy, én teljes menetfelszereléssel. Végül 10-én tértem vissza Győrbe a munkahelyemre.- Család?- 1958-ban házasodtunk össze a feleségemmel. Mivel akkor ő is vizes volt, teljes lett a vizes familia.- És a munkád?- a VÍZIG szigetközi szakaszmérnökségén munkavezetőként kezdtem. Az 1954-es dunai árvíz nagy károkat okozott a Szigetközben, volt mit csinálni. Ekkor történtek a nagy töltéserősítések (a nagy gátszakadások után). Mindent kézi földmunkával, kordés szállítással végeztük. 400 parasztkocsink volt és 600 fő munkás. (Van-e ma a szolgálatnak ennyi embere?) A kezdeti munka aztán egész életem szakmai tevékenységét meghatározta.- Azt hiszem, nem bántad meg sem ezt, sem azt, hogy mindjárt a kezdet kezdetén beledobtak a mélyvízbe.- Bizony nem. Nagyrészt ennek köszönhetem, hogy később nem ijedtem meg semmitől. Ha még ehhez hozzá teszed, hogy 1957. január 1-el szakaszmérnökké neveztek ki, akkor látható a munka és a bizalom.- Meddig voltál szakaszmérnök?- Pontosan nem is tudom. Ha jól emlékszem 1960-ig.- Ezután elég gyorsan peregtek az események.- Igen. 1960-ban „kiemeltek”. Bekerültem Győrbe az Igazgatóság központjába. Itt árvízvédelmi és folyamszabályozási osztályvezetőként indultam és 1971-73. között már szakági főosztályvezető voltam. Jártam a grádicsokat rendesen.- És azután ?- Aztán 1973-ban meghívtak az OVH-ba, ahol szintén árvízvédelemmel foglalkoztam, de már országos irányítóként. Ez kemény 12 esztendőt jelentett.- Am ekkor (1989-ben) gyökeres fordulat következett.- Bizony, és nem is akármilyen. Több mint egy évig voltam a GNV titkárság vezetője.- Nem volt irigylendő beosztás.- Nem igazán, de megkíséreltem a szakmát képviselni.- Sikerült?- A lehetőségekhez képest igen. Bár ...- Jó, ne folytassuk, ám ahogy hallgatlak, az az érzésem, hogy általában azért váltottál, mert az előrejutás egyenes irányban nem volt lehetséges.- Talán. Többször szóba került Győrbe is előrelépésem a főmérnöki posztra, de végül két ok is megakadályozta ezt. Az egyik az 1956-os „múltam”, a másik pedig közismert vallásos elkötelezettségem. Ez akkoriban egyáltalán nem számított erénynek.- Volt egy hasonló eseted az OVH-ban is.- Volt. Mikor Bencsik Béla, az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztály vezetője nyugdíjba ment.- De térjünk vissza egy pillanatra a GNV titkárság vezetéséhez. Szívesen vállaltad ezt a feladatot? 8
