Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

Ki fizeti a révészt? Kerekasztalvita az Alföld vízgazdálkodási kérdéseiről A Magyar Hidrológiai Társaság vízgazdál­kodási szakosztálya 1994. június 15-én nagy érdeklődéssel kísért' kerekasztalvitát rendezett Kecskeméten, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának székházá­ban. A vitát dr. Iványosi Szabó András, a KNP igazgatója vezette. Az egyik vitaindító elő­adást dr. Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója tartotta. Ebben a vízgazdálkodási kérdéseket az átfogó Alföld-programba ágyazta, s hangsúlyoz­ta, hogy egységes, makroregionális tervre épülő fejlesztés kell. A másik vitaindító előadásban Kákonyi Árpád, a KNP osztályvezetője utalt arra, hogy a Duna- Tisza köze súlyos vízhiányát a természeti környezet már nem tudja tolerálni, ezért aktív vízgazdálkodásra van szükség, mely­nek több kőnkért példáját fölsorolta. A felkért hozzászólók hosszú sorában először Szendrőné dr. Font Erzsébet, a KTM Területfejlesztési Főosztályának ve­zetője, a kormány által nemrégiben jóvá­hagyott Alföld-fejlesztési és tájvédelmi programot főbb vonásaiban ismertette, különös tekintettel a vízgazdálkodási fela­datokra. Kiemelte, hogy az Alföld kulcs­kérdése a víz, melynek hiányát tározással is lehetne enyhíteni. Dr. Tóth Albert országgyűlési képviselő a szakemberek megnövekedett és másra át nem hárítható felelősségére hívta föl a figyelmet, mert különben előfordulhat, hogy az Alföldnek nemcsak szülője, de végzete is lesz a víz. Schreffel Rudolf (OVF) tájékoztatást adott a Tisza-völgyi vízkészlet-gazdál­kodási helyzetről és az annak javítása ér­dekében foganatosított, illetve tervbe vett intézkedésekről, majd a Duna-Tisza köze sanyarú vízviszonyait ecsetelte (a hátságon nemhogy víz, de vízhálózat sincs), és vá­zolta a vízkorlátozás, a vízvisszatartás és a vízpótlás lehetőségeit. Iványosi Szabó András közbevetőleg megjegyezte, hogy a helyi víztározás fontos, de a hátság ge­rincén nincs mit visszatartani. Ezek után Simonffy Zoltán (VITUKI) a vízháztartás változásának, a vízkészletek csökkenésének elméleti megvilágítását adta és a probléma komplex vizsgálatát javasolta. Török Imre György, az Ativízig műszaki igazgatóhelyettes főmérnöke, a Duna-Tisza közi vízháztartási helyzet nagyon ala­pos föltáró munkáiról és a megoldási le­hetőségek kidolgozásáról szólt, s fölhívta a figyelmet a döntéshozók felelősségére. A helyzet jelentős javulását csak a vízpótló rendszerektől várhatjuk, nagy kérdés vi­szont, hogy ki fizeti a révészt? A költsége­ket valamilyen arányban meg kell majd osztani. Vajk Ödön (Közép-Tisza vidéki Vízig) a Duna-Tisza közi talajvízszint­­süllyedés okait elemezve rávilágított arra, hogy nagyon fontos befolyásoló té­nyezőkről, mint például a párolgásról, na­gyon kevés valós információnk van. In­tegrált monitoring-rendszerek létrehozását szorgalmazta. Ziegler István, az Alsó- Duna völgyi Vízig igazgatója, a problémák megoldásának kulcsát egy Duna-Tisza közi társadalmi bizottság létrehozásában látja, melyben a helyi érdekeltek és az érin­tett hatóságok képviselői egyaránt helyet kapnának. Ä vitába többen bekapcsolódtak. Dr. Balásházy László (KTM) a Duna-Tisza közi feladatokról készülő kormány-előter­jesztésről számolt be, s több nyitott kérdés tisztázását sürgette. Dr. Papp Ferenc — fél évszázados tapasztalataira alapozva — az Alföldön folyó vízhasznosítást több célú rendszerekkel (a vízi közlekedésre is gon­dolva) és a megváltozott életminőség fi­gyelembevételével, a tárcák szorosabb együttműködésével ajánlotta folytatni, il­letve befejezni. Ivanics István, Kecskemét város alpolgármestere, újdonsült ország­­gyűlési képviselő szerint a problémát a fi­nanszírozás oldalától kell megközelíteni, s a feladatokat pénzügyileg is szükséges megtervezni és megalapozni. Ez komoly szervezést és politikai döntéshozást is igé­nyel, mert a megoldás nem csak helyi, hanem nemzetgazdasági érdek. A halo­gatás helyett sürgős tettekre van szükség, a krónikus állapot kezelését valamelyik víz­kivételi mű építésével lehetne elkezdeni. Novák János (Agrometeorológiai Obszer­vatórium, Kecskemét) szerint az időjárás gyökeres megváltozására 3-4 éven belül nem lehet számítani, ezért a Duna-Tisza közi vízháztartási problémán, mely sehol sem jelentkezik ilyen élesen, emberi bea­vatkozással kell javítani. c4> Dr. Páll'ai Imre 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom