Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
Lapról - Lapra Vízügyi igazgatóságaink lapjaiban, hírleveleiben, valamint az ágazat munkája, törekvése alapján figyelmet érdemlő hazai, illetve külföldi (szak)lapokban számos olyan hír, riport, információ, inteijú avagy tudósítás jelenik meg, amely gazdagíthatja a szakemberek ismerettárát. A tavaly indult új rovatunkkal ezen lapokból tallózunk. Reméljük, hogy törekvésünk találkozik a szakma szolgálattevőinek igényeivel. Negyven éve csatornáén szolgálatban Pauló András csatornaőr 40 éve lát el őri szolgálatot. Ebből az alkalomból baráti beszélgetésre kerestük fel, és emlékeiről, tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük.- A Pauló név a csabai-kígyósigerlai határban régóta ismert, évtizedek óta összekapcsolódik a vízügyi szolgálattal. Hogyan kezdődött el ez a szolgálat, a családnak, környezetnek milyen szerepe volt ebben?- Szüleim a 20-as évek derekán kerültek Kígyósra. Édesapám a Weineckheim grófság birtokán volt főbéres, majd Fényesen önálló termelőként próbálkozott. Egyszer Kienitz Vilmos főmérnök kereste fel a családot, és kérte apámat, hogy a szabadkígyósi őri szolgálatot vállalja el. így kerültünk a vízügyi szolgálattal kapcsolatba. 1936-ban születtem, negyedik gyerekként. Iskoláim elvégzése után Békécsabán Zsilák András csatornaőrhöz jártam dolgozni, már akkor részt vettem a békéscsabai vizek kormányzásában. Még nem voltam 17 éves, amikor édesapám meghalt. A család szerette volna folytatni az őri szolgálatot, és ez volt az akkori igazgató, Kurta József szándéka is. Bátyámnak már volt más szakmája, így én léptem a csatornaőri szolgálatba 1953. január 11-én. Két családunk van, a lányom titkárnő, fiam hentes. Két unokám is van. Szerettem volna, hogy András fiam átvegye a szolgálatot, de ő más szakmát tanult, így a családi mesterséget nem folytatja.- Milyen volt a kígyósi pusztán az élet?- A puszta csodálatos dolog, de ezt a szolgálatot ilyen területen csak azok az emberek tudják végigcsinálni, akik ott születtek. A kígyósi terület nagyon nagy volt, annak idején lóval kellett bejárni. Első segítőm a ló volt. Annyit jártam vele a pusztát, amennyi a négy lábába belefért. Nagyon jól lehetett vele dolgozni. Mindig jó lovaim voltak, értek a lovakhoz és még ma is szívesen foglalkozom velük. A csatornaórház a pusztán az élet központja volt, a csatornaőrre hallgattak a tanyások, szavát, cselekedeteit vezérlő elvnek tekintették. Fontos dolog a környékbeliekkel a jó kapcsolattartás, tudni kell beszélni kicsivel, naggyal, öreggel, fiatallal, mert aki ezt ma nem így teszi, az elveszett ebben a szolgálatban.- Munkánk során látjuk, hogy alakul a táj, formálódik a terület, változik a szakma is. Milyen volt régen a vízrendezés, milyen most, mit jelentett az őröknek a belvízvédekezés régen, és ma mit jelent?- Igen nagy belvizekre emlékszem vissza. 1941-ben a belvíz olyan magas volt, hogy az ablakon folyt ki- és befelé. Akkor a kígyósi őrház is teljesen tönkrement. A belvizekkel igen nehéz volt bírni, a csatornák nagyon lusták voltak, átereszeik méretei kicsik voltak, több helyre esésnövelő szivattyút kellett állítani. Az általános gyakorlat az volt, hogy az elöntött területet úgy mentesítettük, hogy a területről a vizet beszivattyúztuk a csatornába. Ha már elkezdtük a szivattyúkat szerelni, a lakosság megnyugodott - még akkkor is, ha a küszöböt mosta a víz - mert „itt vannak a vízügyesek”. Ma már más dolog a belvízvédekezés! Megkezdődtek a csatornabővítések, új gépek vannak, jött a melioráció. Sokkal, de sokkal könnyebb dolgunk van a belvízzel, talán fele olyan erővel kell manapság dolgozni. A csatornáink megbízhatóak, és a gépek nagyon sokat segítenek rajtunk. Most ismét megjöttek az egyéni gazdálkodók, sokan kérdezik, mi lesz, ha a tábla közepén megáll a víz? Nincsenek ma már azok a kisszivattyúink, mint régen! Hát mi lenne? Odamegyünk a gazdálkodóhoz és megbeszéljük, hogy mit lehet tenni - talán barázdát ásni, esfeüeg van gépe. Igaz, a mi feladatunk, hogy a csatornát mentesítsük, de ha a gazdálkodót nem keressük, ha a határban nem mozgunk, akkor mi elalvó emberek vagyunk, minket mindenki el fog átkozni, hogy ezek a vízügyesek meg sem mozdulnak!- A Kőrösvidék története összefonódik a nagy árvizekkel. Hogyan és hol éltél meg cselekvőén árvízvédekezési eseményeket?- A legemlékezetesebb, a legnagyobb az 1980. évi árvíz volt, amikor a jelenlegi igazgatónkkal együtt küzdöttünk a Hosszúfoki főcsatornánál, ahol a kettős-kőrösi töltésszakadás során keletkezett elöntést lo-Vízgaztlálkodási *i Int« Ж0 TÁRSULATOK TANÁCSAOÓJA Biotechnológia es Környezetvédelem ________________MA ÉS HOLNAP ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A MINDENNAPOK GYAKORLATÁBAN KOROS VIDÉKI Щ hitlevél' 16
