Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
lyezkedó négy vízügyi igazgatóság (Debrecen, Szolnok, Szeged és Gyula) elhatározták, hogy megvizsgálják a vízkárelhárítás védelmi potenciáljának szervezeti tényezőjét. Abból indultak ki, hogy vannak a védelmi potenciálnak a kiépítettségtől (tehát az anyagi lehetőségektől) függő elemei. Ilyen például az árvízvédelmi töltések védképessége, a belvízi csatornák vízszállító képessége, a szivattyútelepek üzembiztonsága stb. Ezeket a tényezőket a módszertani nehézségek ellenére is jól lehet a műszaki paraméterekkel jellemezni. Ezirányú tudományos megalapozottságú vizsgálódást már az ÖKO Rt. összefogásában a vízügyi igazgatóságok elvégezték. A védelmi potenciál másik fő eleme az informáltság. Ebbe a kérdéskörbe helyezhető el a vízgyűjtő széleskörű ismerete, ezen belül kiemelt súllyal a vízrajz, a védelmi potenciál bármely elemének megvátozásából adódó információk, és ide sorolhatók az adatátvitel fizikai rendszere is. A védelmi potenciál legnehezebben kezelhető eleme a védelmi szempontból szükséges szervezet méretezésének, mozgósításának és külső erőkkel való felbővítésének témaköre. Az említett négy Vizig kísérletet tett egy olyan hidrológiai- vízkárelhárítási alapokból levezethető minősítő rendszer kialakítására, amely valószínűsíti a különböző védelmi szituációk előfordulását és egybeesését. Egzakt módon meghatározóvá válhat az a védelmi szervezetre mértékadó védelmi állapot, amely sokkal dinamikusabb, mint a korábbi statikus sematikus felfogás. A védelmi szempontból szükséges szervezet egzakt méretezésének kérdése a feladat megoldásának csak első fázisa. A jelenlegi szervezet- korszerűsítés során a vízügyi igazgatóságokon belül két fő tevékenységi körre történik az átalakítás. A szakigazgatási, államigazgatási és üzemeltetési tevékenységet ellátó „központi blokk” védelmi szempontból csak egy indító létszámmal rendelkezhet. Durva megközelítés szerint ez legfeljebb egy I. foknak való megfelelést jelent, illetve egy olyan gerincet, amelyre a magasabb fokozat esetén a védvonalak szolgálattevőit, az osztagot és a szivattyútelepek üzemeltetőit rá lehet építeni. Védekezésen kívüli időszakban ennek a központi blokknak az államigazgatási és kezelői jogkör gyakorlásán túlmenően a védelmi potenciál minden elemének folyamata, figyelemmel kísérése is meghatározó feladat. A valóságos védekezés beindításához - praktikusan a II. fokhoz, de heves áradású vízrendszerekben egyes védelmi szakaszokon a III. fokú létszám azonnali kielégítéséhez és a szivattyútelepek két műszakban történő üzemeltetéséhez - a vízügyi igazgatóságok rendelkeznek a központi szervezetükkel szorosan együttműködő, de attól számviteli és szervezeti szempontból elválasztott szolgáltató szervezettel. Ezek jogállása most formálódik. Több törvény módosítása, (elsősorban a Polgári Törvénykönyv szabályozandó közhasznbú szerződések és közhasznú társaságok kategóriájának létrehozatala) valamint milliárdos nagyságrendet elérő forgóalap-igény az előfeltétele annak, hogy a vízügyi igazgatóságok és a jövőbeni közhasznú társaságok, mint a szolgáltató szervezetek utódai, kölcsönös biztosítékokat tudjanak egymásnak garantálni. Ajövőbe pillantva feltételezhető, hogy a közhasznú társaságok legkorrektebb magatartása sem ad elég zálogot a védelmi biztonságra, hiszen a védelmi szempontból a közhasznú szerződésben lekötött létszám eltartására, szakmai és technikai színvonalának megőrzésére a társaságok különböző mértékben lesznek képesek. Sokban fog függni a jövőbeni együttműködés attól, hogy a közhasznú társaságoknak milyen mértékben tudja a kapacitását a víziművek felújításával, beruházásokkal a vízügyi igazgatóság kitölteni. A közhasznú társaságok tehát a jövőben ugyanúgy piacorientáltak lesznek, mint a mai vízigek, de ugyanakkor a védelmi kötelezettségeik már csak áttételesek. A kedvezőtlen piaci hatások elleni védelmet az elképzelt nonprofit szervezeti forma sem tudja feloldani, viszont magában hordozza az érdektelenség és az elkényelmesedés veszélyeit. A Tisza-völgyben elhelyezkedő vízigek az 1993-as szervezetátalakítás során a központi és szolgáltatói szervezet létszámarányának kialakításánál nagyjából az 50-50%-os megosztást képzelik el. A szervezetátalakítás vezérelve csak a feladatok és a funkciók elemzésén alapulhat, de ezt a kissé idealizált döntési mechanizmust össze kell kapcsolni az anyagi realitások ridegségével. Viszont nem szabad abba a kényelmesebb megoldás bűvkörébe esni, hogy csak olyan mértékű központi és szolgáltató szervezetet hozzanak létre a vizigek, amelyeket az állami költségvetés eltart, mert ez esetben a védelmi megfelelés kritériuma teljes mértékben háttérbe szorul. Miután ma a vizek kártételeiért felelős vízügyi szolgálat nem támaszkodhat azonnal diszponálható, jól képzett és fizikailag is alkalmas külső emberi erőforrásokra sem a honvédségen, sem az önkormányzatokon, sem a gazdálkodó szervezeteken keresztül. Ebből adódóan a közös társadalmi felelősségvállalás nyugat-európai rendjét sem tudjuk maradéktalanul átvenni. Tehát a hidra- és geopolitikai adottságaink mellett ugyanúgy a gazdasági, társadalmi és történelmi gyökerek is behatárolják a vízügyi szolgálat szerveződésének mozgásterét. Dr. Goda Péter 15
