Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 1-2. szám

kezdeti sikereinek. Bár az elmúlt időszakban sem mindig a vízügy­ön múlott a kellő tájékoztatás - hiszen hírzárlatokkal egyik szak­ma sem tud igazán mit kezdeni ám a belenyugvás politikáját sem folytathatjuk. Éppen ezért nyi­tunk minden irányban, és igyek­szünk összehangolni az igazgató­ságok, az OVF és a minisztérium ilyen irányú tevékenységét. Úgy gondolom, hogy e mun­kában az eddiginél is határozot­tabb és következetesebb maga­tartásra van szükség. A dolog természetéből adódó­an az eddiginél sokkal jobban számítunk az OVF lapjaira, így a VÍZTÜKÖR-re is. VÍZTÜKÖR: Úgy tudom, jelentős tudományos munkát végeztél eddig. Folytatni kívánod továbbra is, vagy - egyelőre - felhagyni kényszerülsz? Dr. H.B.: Tisztában vagyok az­zal, hogy a következő hónapok­ban nem a tudományos munka lesz tevékenységem homlokteré­ben. Aki ugyan is államigazgatási irányítási munkára adja a fejét, ezzel számolnia kell. Bízom azon­ban abban, hogy egy idő után lesz időm erre a területre is. Eh­hez azonban az szükséges, hogy a jelenleg sok tekintetben kézi vezérlésről folyamatosan rátér­jünk a mindenki felelősségét kel­lően rendező irányításra. Ami a terület konkrétumait il­leti: átalakulóban az egyetemi képzés. Fontos cél e törekvések révbesegítése, érdekeink szerint. Aztán itt van a tudományos kuta­tás és -- új nevén — kísérleti fejlesztés. Van koncepció a víz­ügyre is, de nem eléggé fegyel­mezett. Gondoskodni kell arról, hogy azzá legyen. Nem szeret­ném azt sem, ha a VITUKI - a magyar vízügyi kutatás kissé megtépázott fellegvára - magára maradna. E munka az ő égiszük alatt lehet igazán eredményes. S ha sikerül helyesen integrá­lódni az országos elképzelések­hez - ez utóbbiak ma szintén új­ragondolást igényelnek -- a vízügyi kutatás és kisérleti fejlesztés új reneszánszát élheti meg. Ehhez szeretnék - a magam szerény eszközeivel - hozzájárul­ni. VÍZTÜKÖR: Jelentősek nemzet­közi kapcsolataid. Nyelveket beszélsz. Számithat-e a szolgálat arra, hogy ez­zel a vízügy külkapcsolatai is bővül­hetnek? E munkában milyen szerepet szánsz az О VF-nek ? Dr. H. B.: A szolgálat nemzetközi kapcsolatait - kellő ismeret hiányá­ban - ma még igazán nem tudom megitélni, ám az eddigi kapcsolatai­mat ezen a téren mindenképpen hasznosítani szeretném. Első rálátásra is úgy tűnik, hogy a minisztérium és az OVF nemzetközi munkája a szüksé­gesnél jobban elkülönül. Amel­lett, hogy továbbra is helyes cél: a miniszteriális kapcsolatokért a minisztérium, a közbensőkért az OVF felel, rá kell látnunk egy­más munkájára és biztosítani kell a kellő összhangot. Csak igy öregbíthetjük a szol­gálat -külföldön még kétségtele­nül meglévő -jó hírét. A munka­végzés azonban a megváltozott helyzethez igazítva lehet csak eredményes. VÍZTÜKÖR: Hogyan ítéled meg a vízügyi szolgálat jövőjét? Dr. H.B. Optimistán, mert al­katom szerint optimista vagyok és mert meg vagyok róla győződ­ve, hogy a társadalomnak a gazdaságnak egy ütőképes vízü­gyi szolgálatra mindig szüksége lesz. A jövő azonban egy felfogásá­ban és szakmájában megújulni képes vízügyi szolgálatnak ad a fennmaradásra igazi esélyt. Észre kell venni mindenkinek, aki a szolgálat eredményes mun­kása akar lenni, hogy a vízügy érdeke csak a társadalmi érdek integráns részeként értelmezhe­tő, önállóan nem! Ha sikerül megtanulni - és nem csak a vízügyi szolgálatnak -, hogy a terület felelősségi és érdekviszonyai - megváltoztak, s ehhez igazodva koncentrálunk saját tennivalóinkra, nincs félni­valónk. Ehhez azonban fegyelmezett és önálló munkára van szükség mindenkitől, aki a szolgálat tag­ja, vagy tagja akar maradni. VÍZTÜKÖR: К Ivánom, hogy el­képzeléseid valóra váljanak. Köszö­nöm a beszélgetést. Lejegyezte: Perecsi Ferenc Dr. Hajós Béla 1942-ben Buda­pesten született. Diplomáját 1966- ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1966-82. között az Északdunántúli, 1983-91. között a Középdunántúli Vízügyi Igazga­tóságon dolgozott. 1991-től mos­tanáig a KHVM főosztályvezetője­­ként tevékenykedett. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom