Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 1-2. szám

вшш шшшшяшяшшшш Emlékezés Huszár Mátyásra Nemcsak a vízügyi történelem része f У1 iszár Mátyás mint vízszabályozó A. A mérnök a 19. század első felének legnagyobb elméleti és gyakorlati tu­dású geodétája, ő állapította meg első­nek a magyarországi folyóvizek és a mocsarak szabályozásának korszerű elveit, ő mérte fel a Marost, a Tiszát, a Körösöket és a Dunát, úttörő munkás­ságával vízrajzi térképeivel örökre beírta nevét a Magyar vízügyi és tér­képészet történetébe. Huszár Mátyás az egykori Bars me­gyei Kisherestényben született 1778- ban . Ez a kis falu akkor két tucat házból állott a Dervence patak part­ján. A család őse 1591-ben a török el­leni háborúban vitézségéért nemessé­get kapott. Ezzel a címmel némi föld­birtok isjárt, de ez lassan elfogyott. így amikor Huszár Mátyás született, apja H. Imre kisebb földbirtokkal rendel­kező hétszilvafás kurtanemes lehetett. Gyermekkoráról semmit sem tu­dunk. Középiskolai tanulmányait a szülőfalujához közeli Pozsonyban vé­gezte. 1796-98 között a pozsonyi aka­démián filozófiát tanult. Újabb két évet a kassai jogakadémián jogot hall­gat. Sikeres felvételi vizsga után került be, az 1800. év őszén a pesti egyetem mérnöki szakára (a híres Institum Geometricumba, a mai Műegyetem elődjébe) melynek hidrotechnikai fa­kultásán - a világon talán elsőként vízimérnököket képeztek ki. Itt végig, minden esztendőben, minden tan­tárgyból kitűnő eredményt ért el, és ezért félévenként 60-80 Ft-nyi királyi ösztöndíjban részesült. Geometriai szigorlatát 1802 augusztus 25-én tette le, és még ugyanennek az évnek az őszén leszerződött az Esterházyak ta­tai uradalmához gyakorló mérnök­nek. Közben a budai csillagdában so­kat tanult elméleti és gyakorlati téren a földrajzi meghatározás terén. HÁROM DIPLOMA Mérnöki oklevelét 1804 augusztus 11- én kapta meg, és a Károlyi-uradalomba ment mérnöknek, ahol egy évi dolgozott. 1805-ben - az egyetem ajánlására - Szatmárnémeti városához került. 1809. év elejétől 1810 májusáig - mun­kahelye ajánlására - Olasz-,Francia-és Németországban, valamint Hollan­diában és kelet-Poroszországban foly­tatott vízépítési tanulmányokat. Meg­ismerte Pronyt, a Pontini mocsarak lecsapolóját, Andreosayt, a dél-fran­­ciaországi vízszabályozások végrehaj­tóját, és a Rajnát szabályozó Vibekin­­get. Személyes ismeretséget köt korá­nak legkiválóbb vízügyi és geodéziai szaktekintélyeivel. Hazatérv e, a közel 32 éves ifjú Hu­szár Mátyás három diplomával a zse­bében - hét nyelven tökéletesen írt, olvasott és beszélt - az egész művelt Európa legképzettebb mérnökének számított, a fiatal mérnökök között. Mint nagytudású és széles látókörű mérnököt a károlyi uradalom szerződ­tette. Innen Nagykároly város mérnö­ki hivatalához került építészmérnöki feladatok végzésére. 1812-ben vissza­került Szatmárnémetibe három évre megyei mérnöki munkakörbe. KIRÁLYI PARANCSRA Magyarországon az akkori gazdasá­gi élet fejlődése is megkövetelte, hogy a műszaki ügyek intézésére a korábbi­nál magasabb szintű szakhivatalok ala­kuljanak. így 1788-ban II. József lét­rehozta a Vízi és Építészeti Főigazga­tóságot, mely egyesítette a vízügyi és középítészeti műszaki személyeket. 1815-ben erre a szervezetre bízták az árvízmentesítési és folyószabályzási munkálatok előkészítő felmérését. Úgy látták, hogy az egymástól elszi­getelt megyei vízszabályozási munkák helyett átfogó, központilag irányított térképészeti és hydrográfiai munkák­ra van szükség. József nádor a sóalap újjászervezésével gondoskodott a fő­igazgatóság munkájához szükséges anyagi feltételekről. Huszár Mátyás ebben a munkában kívánt dolgozni. 1815. május 7-én írt kérelme alapján szeptemberben foglalta el új munkahelyét az aradi kerülethez tartozó Lúgoson mint kamarai (állami) mérnök. Itt tiszti lakásokat épített, külső munkája a Maroson volt. E folyóról 1816-1817 között készített pontos és kül­ső szépségével is kimagasló térképet. KÖRÖSVTDÉK - FELFELÉ ÍVELŐ ÉLETPÁLYA Az ország vizeinek, folyóinak felmé­rését és a térképkészítéseket először - a legnagyobb folyón - a Dunán akar­ták megkezdeni, az 1816 évi ka­tasztrofális árvizek azonban a leg­jobban sújtott, Körösök és Berettyó vízrendszerére terelték a közfigyel­met. 1817. augusztus 1-4 között, a ná­dor elnöklete alatt tartott ülésen elha­tározták, hogy a legsürgősebb feladat a Körösvidék vízszabályozása. Vay Miklós mérnök generális - aki 1804. óta a Tisza és Körösvidék folyószabá­lyozási királyi biztosa volt - kapott uta­sítást e munka beindítására. (Vay irá­nyította Huszár figyelmét a kamarai mérnöki hivatal felé). Elismerő volt Huszár lugosi tevékenysége neki is, és feletteseinek is ezért a Körösök előre­hozott felmérési feladatainak vezeté­sére őt javasolta. Ennek alapján 1818. május 5-én adtak utasítást Huszár Má­tyásnak, hogy haladéktalanul utazzék a Körösvidék térképezésére. 1818. szeptemberében Gyuláról irányítva kezdték meg a Körösök-Be­­rettyóvidék szabályozását megelőző vízrajzi felvételek készítéseit. E mun­kák megkezdési idejére, Huszár egy­séges elveket és módszereket, 40 olda­las szintezési utasítást dolgozott ki - amely tanulmánynak is beillett s ez volt az első ilyen tárgyú hazai munka. Huszár Mátyás még ez ősz folyamán megkapta, a nagyváradi kerületi, igazgató mérnöki kinevezését, s mint ilyen nemcsak irányította a munkákat, hanem - mint a legnagyobb tudású munkatárs és mint beosztottjainak ok­tatója -résztvett a terepen folyó mun­kákban is. A Kűrösvidék és a Tisza középső szakaszának felmérését, valamint a folyók szabályozási terveit, Huszár és munkatársai a legkorszerűbb fel­szereléssel és a katonai szintezésnél is csak fél évszázaddal később elért sza­batossággal végezték el. A térképezés egységessége érdekében nagyarányú háromszögelési pont-hálózatot ké­szítettek. Ennek kapcsán 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom