Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
Az évszázad négy legsúlyosabb aszályos éve közé tartozó 1990-es év után 1991 -ben az „ égjek" megkönyörültek az amúgy is sok oldalról súlytott mezőgazdaságon. 1991. tavaszán még folytatódott az 1990-es csapadékszegény időjárás. A tavaszi bejárások tapasztalatai alapján - a csekély hóban tárolt vízkészlet, a mélyen fekvő talajvíz, a talajok alacsony nedvességtartalma és a részben üres tározók, holtágak miatt - ismételt aszály lehetőségével kellett számolni. A május-júniusi csapadékok részben enyhítettek a kritikus helyzeten, azonban az átlagtól alig eltérő csapadékok nem tudták a korábbi jelentős hiányokat pótolni, kapás növényeknél a 100 milliméteres, évelő pillangósoknál a 150-200 milliméteres vízhiány pótlása feltétlenül szükségessé tette az öntözést. Az elmúlt 110 év... A mezőgazdasági vízszolgáltatás területén döntő változást hozott a július végi- augusztus eleji rendkívül csapadékos időjárás - július az elmúlt 110 év ötödik legcsapadékosabb hónapja volt melynek következtében az öntözési szezon második felében a mezőgazdaságilag művelt területeken gyakorlatilag megszűnt az öntözés. Vízfelhasználás csak a halastavaknál jelentkezett az év hátralévő időszakában. A mezőgazdaság számára kedvezően alakuló, a tenyész-időszakban a sokévi átlagot meghaladó csapadék következtében a mezőgazdasági vízfelhasználás jelentősen elmaradt a tervezettől. A főműves mezőgazdasági vízszolgáltatás az 1991. évi 811 millió íréhez képest csak 495 millió m3 volt (61 százalék). A több, mint 4000 hektáros területkiesés (35 százalék) mintegy 40-50 millió m3-rel csökkentette a mezőgazdaság vízigényét. A halastavi vízfelhasználás 1990-hez viszonyítva gyakorlatilag változatlan maradt (307 millió m3). A vízfelhasználás csökkenésében nem volt meghatározó a vízszolgáltatási díj. Ennek oka, hogy amíg 1990-ben a szabadárformába való átsorolás következtében nagymértékben emelkedtek a vízszolgáltatási dijak, addig 1991- ben - részben a vízszolgáltatásra kiírt pályázatok, valamint az előző MEZOGAZDASAGI VÍZSZOLGÁLTATÁS 1991 Nem volt aszály... évi áremelés következményeként - csak kisebb mértékű, és akkor is elsősorban az energia árváltozások miatti áremelésekre került sor. A csökkent vízigények következtében a mezőgazdasági vízszolgáltatás gyakorlatilag problémamentes volt. Jelentősebb vízkorlátozásra csak a Velencei-tó körzetében volt szükség, ahol a vízkészletek továbbra sem biztosítottak. Vízminőségi problémákat is csak ebben a térségben tapasztaltunk, összefüggésben a szűkös vízkészlettel. A mezőgazdasági vízhasznosítási főművek alacsony kihasználtsága természetesen hátrányosan hatott a vízszolgáltatást végző szervezetekre, amelyek jó része veszteségesen zárta az 1991-es évet. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a mezőgazdasági termelők - döntően kintlévőségeik miatt - fizetési kötelezettségeiknek nem tudtak időben eleget tenni. Őszi főművi felülvlzsgálat(ok) tapasztalatai A sikeresnek tekinthető mezőgazdasági vízszolgáitatási idény ellenére is meg kell említeni azonban azt a tényt, hogy a reálértékben évek óta fokozatosan csökkenő fenntartási keretösszeg következtében - amely a szükségeshez képest csak mintegy 30 százalékos -, a művek állapota fokozatosan romlik. A csatornák vízleadó képessége lecsökkent, így jelenlegi állapotukban egy ismétlődő aszály esetén még elegendő vízkészlet esetén sem tudják minden esetben a mezőgazdasági igényeket biztonsággal kielégíteni. A csatornákhoz viszonyítva a műtárgyak, szivattyútelepek karbantartottsága lényegesen jobb, azonban a gépészeti berendezések elavultsága egyre több problémát okozhat a jövőben. Erősödő, szomorú jelenség a művek erőszakos rongálása, a lopások elszaporodása is. Mezőgazdasági vízszolgáltatás a jövőben Az állami költségvállalás csökkenése és az ebből eredő terhek érdekeltekre való áthárítása szükségessé teszi a tisztán mezőgazdasági vízhasznosítási célú főművek (öntözőcsatornák, öntözőfürtök) privatizálását. 1991-ben elkészült a „tiszta" öntözőrendszer felmérése. 1992- ben meg kell határozni a privatizálás feltételrendszerét, és egyes művek - elsősorban másodlagos főművek - privatizálását is meg kell kezdeni. Annál is inkább, mert a főművi mezőgazdasági vízszolgáltatás tervezett szabályozása nem valósítható meg az ágazati koncessziós törvény parlamenti jóváhagyása előtt, így 1992-ben az előző évi üzemelők elsőbbséget élveznek. A mezőgazdaság tulajdon- és szerkezetváltozásának ebben a bizonytalan, átmeneti állapotában a vízszolgáltatási szerződések megkötése várhatóan elhúzódik. (Az igénybejelentések szerint a tavalyi ténylegesen felhasznált vízmennyiségre kívánnak leszerződni a vízhasználók). A mezőgazdasági vízszolgáltatás tervezett szabályozása szerint - amelyet az ágazati koncessziós törvény elfogadása után lehet csak véglegesíteni - az állami költségvetésnek kell fedeznie a jövőben is a többcélú regionális rendszerek, illetve részben a kettősműködésű rendszerek fenntartási költségét. Ezen művek üzemeltetője a területileg illetékes vízügyi igazgatóság lesz, míg a tiszta öntözőrendszerek üzemeltetője - a privatizálás átmeneti időszakában - pályázat útján lesz kijelölve, a fenntartási költségeket az érdekelt vízhasználóknak kell fedezniük. Vaszilievits S. György 9
