Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
TÜKÖRBEN E rovatunkkal a tavaly megkezdett „tükörbenézésünket” szeretnénk egységessebbé tenni. Hiszen eleddig is közöltünk olyan írásokat, amelyek a vízfogyasztás- és felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a kutak folyók és tavak vizeinek minőségi védelmét (elő)$egító' technikai-, technológiai megoldásokat tárt a szakemberek és a szakmán kívüli, de a szolgálat törekvéseit figyelemmel kísérő' lakosság elé. mértékben sérti a technológia, mint a vízgazdálkodás érdekeit, hiszen a cukorveszteség okozta árbevételkiesés többszöröse az okozott vízszennyezés „értékének”. A véletlen szennyezés eliminálásának legfontosabb feltétele a meghibásodás gyors felismerése, ez kiterjedt és sűrű mintavételezéssel érhető el. Lényegesen bonyolultabb és költségesebb a répával behozott föld és az abból kioldódott, főként szerves szennyezések kezelése és о frlssvízfelhasználás csökkentése. E két felodat megoldása a cukorgyártás két alapvető - úsztató és hűtő - vízköréhez kapcsolódik. A Kaposvári Cukorgyár 1978 óra végzi - a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal egyeztetett koncepció alapján - vízgazdálkodásának fejlesztését. Ennek eredményeként először zárttá tette úsztatóvízkörét egy Bruckner ülepítő megépítésével: megoldotta gyárában az elő-A Kaposvári Cukorgyár vízgazdálkodása „A Kapós-völgy két Dél-felé kibillent pannon tábla határa, ahol a pleisztocént - áthalmozott löszt is tartalmazó - agyag zárja le. Ebbe vágódott bele a Kapos medre is, és ennek a félig áteresztő'vagy helyenként vízzáró rétegnek köszönhető' a völgy elmocsarasodása is.” A geológusnak ez a Kapos völgye. A hidrotechnológusnak a Kapós-völgyzsombékos zárványok közé vágott csatorna, fokozatosan csökkenő vízhozammal és növekvő korlátozásokkal. A gyorsan növekvő követelmények lépéskényszert jelentettek a Kapos völgyébe települt összes Ipari vízfogyasztónak, így a folyó vízminőségének alakulásában - évente három hónapig - meghatározó szerepet játszó Kaposvári Cukorgyárnak is. A gyár ugyanis ipari frissvízét a Kapósból nyeri önálló vízkivételi művel, és használat után a keletkezett szennyvízét a folyóba engedi, A cukorgyár! szennyezés - a jogilag nem szankcionált, de káros hőszennyeződéstől eltekintve - két kategóriábd sorolható: szükséges, illetve véletlenszerű. Szükségszerű szennyeződést a répával behozott föld és egyéb szennyező anyagok okoznak, ezek eltávolítása a rendszerből a cukorgyártás elemi feltétele. A véletlenszerű szennyeződés technológiai zavarhoz, meghibásodáshoz kapcsolódik és szinte kizáróldgosan cukorszenynyezést jelent. A meghibásodás legalább olyan ülepített zagy-ülepítő tóban való elhelyezést és az erről elfolyó szennyvíz oxidációs tóban megvalósuló kezelését, mintegy 70 millió forint költségráfordítással - minimális külső anyagi segítséggel. Ezek után - a továbblépés lehetőségeinek meghatározása érdekében - 1985-ben megbízták a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetet a vízgazdálkodási rendszer felülvizsgálatával, másrészt a szennyezések csökkentésére vonatkozó javaslat kidolgozására. S még ugyanebben az évben megállapodást kötöttek a DDVIZIG-gel a keletkező és kibocsátott szennyvizek önkontroll rendszerben történő ellenőrzésére. Ehhez komoly vízkémiai laboratóriumot hoztak létre a megfelelő eszköz és személyi feltételek megteremtésével. Már 1987-ben a VITUKI által átadott szakvélemény alapján olyan változtatásokat végeztek el a technológiában, amelynek eredménye a kibocsátott szennyvíz határérték feletti szennyező anyagtartalmának csökkenésében már érzékelhető volt. (1. táblázat) A Cukorgyár vízgazdálkodásának súlyponti feladata a frissvízfelhasználás lényeges csökkentése lett. Mivel a gyárba bejövő friss ipari víz 80 százaléka hűtővíz volt, s ez - egy hűtőtó közbeiktatásával - teljes mennyiségben a Kapósba került; a frissvízfelhasználás csökkentése a hűtővíz visszahűtés utáni újrahasznosításával, zárt vízkör kialakításával volt megoldható.
