Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 3. szám

Interjú az állami támogatási rendszerről

Parlamenti jóváhagyás után

Forintos gondjaink közepette hajlamosak vagyunk arra, hogy ne figyeljünk a honatyák törvényalkotó tevékenységére. A parttalan viták, a nekilódult személyeskedések „árnyékában” nem vesszük észre, hogy mind gyakrabban olyan kérdésekben dönt a T. Ház, melyeknek mindennapi gyakorlata nagyon is a húsunkba vág. Április közepén többek között a címzett - és céltámogatások rendszerét

vitatta meg a parlament.

Erről beszélgettünk Kusztosné Nyitrai Edit főosztályvezető' asszonnyal, aki a belügyi tárca Önkormányzati, Gazdasági Főosztályának vezetőjeként előkészítője is volt a megvitatott

támogatási rendszernek.-Amikor felhívtam Önt telefonon, kérve, hogy beszélgessünk az önkormányzati, s általában az állami támogatási rendszerről, Ön azt mondta, várjuk ki, míg az Országgyűlés jóváhagyja az 1992. évi támogatásokat. Mindig ilyen nehéz „szülés" a támogatások törvényesítése?- Idejét tekintve egy évre nyúlik vissza a címzett- és céltámogatások rendszere. Tartalmát tekintve két évre vonatkozóan készítettünk törvényjavaslatot az Országgyűlésnek: az 1991. és 1992. évi támogatásokra.

Hogy mindig ilyen nehéz-e a „szülés"? Nos, bizonyára köztudott, hogy beruházni, fejleszteni mindenki szeret(ne), s mindig többen, mint ahányon támogatásban részesül(het)nek. A dolgoknak azonban ez csak az egyik oldala. A másik: ebben az országos támogatási rendszerben értelemszerűen - amiként az az önkormányzati törvény olvasatából is kitűnik - csak a legfontosabb társadalmi (lakossági) célok kerülhetnek be, továbbá a legkiemelkedőbb egyedi létesítmények megvalósulásának (elő)segítése. Hiszen két kategóriáról, címzett- és céltámogatásokról van szó. Az előbbi egyedi, az utóbbi tömegesen megvalósuló létesítményekre vonatkozik.

Ugyanakkor feszültséget okoz, hogy nem lehet minden önkormányzati beruházási szándékot központi támogatással segíteni. Jóllehet, a helyi fejlesztési feladatokat nem ritkán országos jelentőségű programként szeretnék a pályázók támogattatni.- Mondana egy példát?- Egy megyei könyvtár építése nem az önkormányzatok összességének a gondja, de még csak nem is valamennyi megyei önkormányzaté. Noha ott, ahol a megyei könyvtár ténylegesen hiányzik, megpróbálják annak megépülését

célzott támogatással segíteni: akkor is, ha a címzett támogatásoknak ágazatilag ma még nagyon is behatárolt a köre, így abban nem tétel az említett könyvtár támogatással segített létesítése.

Kár lenne tagadni: az is feszültségforrás, hogy a parlamenti képviselők fele egyéni választókerületből került a Parlamentbe, ilyesformán a helyi önkormányzati érdekek képviselete is kifejeződik a törvényalkotás során. Egy hasonlattal élve, a kormány döntéselőkészítő szervei „satuba szorítva" teszik a dolgukat. Egyformán szorítást éreznek az önkormányzatok, valamint a parlament törekvéseit illetően.- Ha jól tudom, az egész támogatási rendszernek van egy sarkalatos pontja.- Valóban. 1991-ben, amikor először megjelent az önkormányzati szabályozó rendszer kiegészítő eleme, akkor olyan folyamatban levő beruházási állományt kellett átvenni a központi támogatási rendszerbe, amit korábban a megyei támogatási rendszerben támogattak a megyék, de különböző célokat szolgáltak a megyei támogatások.

Azon voltunk, hogy amikor átkerülnek az Országgyűlés által elfogadott legfontosabb társadalmi célokhoz tartozó fejlesztések e központi támogatási körbe, törésmentesen folytatódjék a megkezdett munkák megvalósulása. Beruházások leállítására lehetőleg ne kerüljön sor. Sőt, arra is ügyelni kellett, hogy a központi támogatással nem segített beruházások is befejeződhessenek.- A megannyi hozzászólás miatt elhúzódó törvényalkotási procedúra nem okoz-e fennakadást a végrehajtásban?- Külön-külön kell beszélnünk a folyamatban levő és az induló beruházások támogatási rendszeréről. Az előbbinél semmi fennakadás nincs a finanszírozásban: kértük a kormányt,

hogy még a törvény megalkotása előtt legyen lehetőség a folyamatban levő beruházások finanszírozására - a kivitelezők számláira az önkormányzatoknak fizetniük kell.

Az induló beruházások esetében csak a törvény elfogadása után van mód arra, hogy az önkormányzatok az elnyert támogatást meg is kapják az állami költségvetésből. Talán nem szerénytelenség ha elmondom: jó két hónappal előrébb vagyunk a törvényalkotásban az idén, ahhoz képest, amiként az

1991-ben sikerült.- Az önkormányzatok gyakran élesen támadják a mostani támogatási rendszert. Ókkal vagy ok nélkül?- A gondok zömmel abból erednek, hogy a honi törvényalkotás időhiányban szenved, az önkormányzatok egy része még tapasztalatlan a költségvetési tervező munkában, és az adott időnél is kevesebb napokra szűkíti például a céltámogatási igénybejelentésekkel kapcsolatos munkát. A rendszer hibájául róják fel az önkormányzatok például azt is, amikor költségvetési köriratban közzé tesszük az igénybejelentésre vonatkozó határidőt. Vagyis a megadott háromnégyhetes periódusban csupán az igénybejelentést kellene kimunkálni. Ezzel szemben az önkormányzat ekkorra hívja össze képviselőtestületét. Mi több, az is előfordul, hogy annyira előkészítetlen az igénybejelentés - a tervezett beruházás -, hogy nincs is értelme összehívnia a testületét.

Úgy gondolom, ez sem a támogatási rendszer hibája: az önkormányzatoknak kell(ene) úgy felkészülni, hogy az igénybejelentéshez szükséges összes kellék a birtokukban legyen - így az a testületi határozat is, amely szavatolja, hogy a megvalósításhoz szükséges pénzeket az önkormányzat a költségvetéséből biztosítani fogja. Az is igaz, hogy a törvényelőkészítők sem ad-