Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
INTERJÚ DR. SZŐKE FERENCCEL A FŐVÁROSI VÍZMŰVEK GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESÉVEL Víz(ár) A vízművállalatok monopolhelyzetük ellenére sem hagyhatják figyelmen kívül a fogyasztók véleményét. Alapvető' érdek, hogy az ellátási követelmények és vizfogyasztók fizetési készsége között egyensúly legyen. A nyilvánosság bevonása és a fogyasztói kapcsolatok ápolása keretében a közelmúltban Norvégiában közvéleménykutatást tartottak a vízfogyasztók és a vízművek közös rendezvényén. A kérdés az volt, hogy hajlandók lennének-e megfizetni az extra víztisztítási költségeket, amelyeket a potenciálisan veszélyes anyagok ivóvízből történő' eltávolításáért kérhetnének? Minden megkérdezett 100 fogyasztó közül 40 nem óhajtott többletköltséget fizetni, 55 viszont hajlandóságot mutatott.- És itthon ? Hogyan reagálnak a fővárosban és vidéken élők a legutóbb bevezetett vízáremelésre? - kérdeztük Szőke Ferenctől, a Fővárosi Vízművek gazdasági igazgatóhelyettesétől.-A Fővárosi Vízművek kapcsolata a fogyasztóival eléggé közvetlen. Különösen érvényes ez az ipari és közületi fogyasztók esetében, ugyanis a számlázás a vízművek és a fogyasztók között áttétel nélküli. A lakosság és a vízművek között van egy áttétel, mert a számlázás és a díjbeszedés a Fóvárosi Díjbeszedő Vállalat közvetítésével történik. A vízmérőórák leolvasását a vízművek dolgozói végzik, így állandósult egy közvetlen kapcsolat is a lakossággal. Ez azt jelenti, hogy ott is tudjuk érzékelni és mérni a vízdíjakkal kapcsolatos központi és vállalati intézkedések hatását és fogadtatását. Az újólag hozott miniszteri rendelet az ipari és közületi fogyasztók esetében általában nem jelentett gondot. A visszajelzések szerint a vízdijváltozás nem okozott értetlenséget. Ahol közel 40 százalékos inflációt jeleznek előre, ott könnyű belátni, hogy szükségszerű az infláció-követő árpolitika érvényesítése. A lakosság esetében azonban az árváltozás fogadtatása másként csapódott le, mert a Fővárosban a lakossági vízdíj az elmúlt évben köbméterenként 5,70 forint volt, és ez változott 10,50 forint/m3-re. A növekedés mintegy 84 százalékos. Ezt megelőző évben is volt egy jelentősebb áremelés. Akkor 1,20-ról 5,70-re növekedett a viz köbméterenkénti ára, vagyis néhány év alatt megsokszorozódott a vízdij. Ez eléggé meglepte, és talán lehet azt mondani, hogy felkészületlenül érte a lakosságot. A vízfogyasztóknál felvetődött még az is, hogy vajon a vízművállalat hogyan gazdálkodik? Sajnos elsikkadt a lakosságnak szánt tájékoztatás. Ez kritika az árhatóságok felé, de valószínű, hogy mi is keveset tettünk! A magas állami támogatások mértéke miatt a kormányzat olyan elhatározásra jutott, hogy a vízdíjban lévő állami támogatást három év alatt leépíti. Tudni kell, hogy a köbméterenkénti 1,20 forintos lakossági ivóvízdíj a kitermelési költségeknek mindössze 20 százalékát fedezte, tehát korábban a vízszolgáltatás 80 százalékát az állam fizette a lakosság helyett. A tavalyi vízdijemeléssel itt a fővárosban a 10,50-es termelői díj egyben lakossági díjjá is változott, tehát 1991- ben Budapesten megszűnt a vízdíjban az állami támogatás. Az ilyen mértékű változás még néhány megyei jogú városban figyelhető meg. A többi közüzemi vízszolgáltató vállalat működési területén azonban az állami támogatás, ha változó mértékben is, de fennáll. Ez az a bizonyos idei 3 milliárd forint, amit a költségvetésben országos viszonylatban ve- és csatornadíj-támogatásként emlegetnek. Két milliárdot a vízre, egyet pedig a csatornára fordítanak. Tehát a mi esetünkben is nagyon nehéz szétválasztani és megmagyarázni a lakossági fogyasztóknak, hogy a múlt évi díjemelés utáni árbevételünk sem fedezte a költségeket. Az ivóvízüzemág tetemes 80-90 millió forintos veszteséget számolt el. A 7,30 forint/m3 díjjal szemben 1990-ben 1 m3 ivóvíz önköltsége 7,50 Ft volt. Az árváltozással kapcsolatos lakossági felháborodásban persze olyan tényezők is közrejátszottak, hogy a vízművek nem tudja egy ilyen árváltozáskor egyszerre leolvasni a vízmérőkészülékeket. Ha csak a kistermelőket veszem figyelembe, abból mintegy 130 ezer van itt a fővárosban. Nagyon sok lakossági fogyasztó jött mérőóra-állás bejelentéssel.- Milyen gyakorisággal történik a vízmérőórák leolvasása?-Az ipari, közületi fogyasztóinknál, lakásszövetkezeteknél, IKV-nál havonta, kéthavonta olvasunk. A kis magánfogyasztóknál ismeretes, hogy korábban évente egyszer történt a vízmérőóra-állás leolvasása. Az éven belüli közbenső kéthónapos részidőszakokra arányosítással történt az elfogyasztott hányad meghatározása az előző évi fogyasztás alapján. Az 1991. január 14-i állapotot külön kellett rögzíteni és kezelni. Tehát aki jött és bejelentette a mérőóraállást, ott szükség esetén korrigálni tudtuk az elszámolást. A rendezés módja a fogyasztási időszakra ez esetben is arányosítással a régi és az új árak alkalmazásával. A lakossági reagálásokat és a díjváltoztatást érzékelve, mi az idei évben megnöveltük a mérőóraleolvasások gyakoriságát. Áttértünk a kis magánfogyasztóknál az évenkénti kétszeri leolvasásra. Ez egy komoly 40 fős létszámnövelést tett szükségessé. Ennek költségkihatását mi a díjon belül vállaltuk fel, éppen azért, hogy a lakossági kapcsolatot javítsuk és még közvetlenebbé tegyük. Az elmúlt években nagyon sok esetben a legtöbb fogyasztó csak akkor reklamált, amikor az éves összesítő számlát megkapta, és akkor vette észre, hogy abban az évben milyen nagy volt a fogyasztása. Ez sok esetben abból fakadt, hogy a fogyasztót a saját szakaszán keletkezett víz-elszivárgási veszteség is terhelte, közbenső mérőleolvasással ez már korábban is kideríthető lett volna. A havi gyakoriságú számlázás kérdése is felmerült azért, hogy csökkenjen az esetenkénti vízdíjfizetés összege. Tekintettel azonban a számlakibocsátás nagy költségére, mi úgy mérlegeltük, hogy nem érné meg az évi hat számlázási költség helyett bevezetni az évi 12-szeri számlázást. A díjbeszedőktől és a mérőóra leolvasóktól kapott visszajelzések és információk arra utalnak, hogy a számlák kiegyenlítésében gondok lesznek. Míg korábban a lakossági kintlévőségek, kifizetetlen vízfogyasztási számlák pár millió forint értékűek voltak, ezek a 3 milliárdnyi éves ivóvízárbevételhez viszonyítva elenyészőnek bizonyultak. A kiegyenlítetlen ipari, közületi és lakossági számlák mennyisége az utóbbi másfél évben halmozódott fel igazán. Ma már 200220 millió forint fölé emelkedett az összes kintlévőségünk, de ebből a lakosságé még nem éri el a 10 százalékot sem.
