Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám

- És ha az egyéni vízfo­gyasztó fizetésképtelen?- Ez nagyon nehéz kér­dés, mert a jogszabályok szerint a vízműveknek nincs joga a szolgáltatás­ból kizárni a fogyasztót, tehát a szolgáltatói kény­szer érvényesül, még az esetben is, ha a fogyasztó nem fizet. Ebben az eset­ben a vállalat vagy mél­tányossági alapon egy­szer elengedi a fogyasztó adósságát, vagy arra kéri az illetékes önkormányza­tot, hogy esetleges se­géllyel támogassa a fo­gyasztót a díjhátralék kifi­zetésében. Közelmúltban kezdeményeztük a vízdí­jak közadók formájában történő beszedésének le­hetőségét.- Mi várható a fizetés­­képtelen nagyfogyasztók esetében?- A Vállalati Felügyelő Bizottság is foglalkozott a halmozódó kintlévőségekkel. Abban már egyezségre ju­tottunk, hogy a fizetésképtelen ipari és közüzemi vízfo­gyasztók esetében kezdeményezni fogjuk - a jogszabály­­alkotóknak -, hogy legyen lehetőségünk a szolgáltatói kényszer feloldására, és kizárhassuk az eladósodott ipari és közületi vízfogyasztókat a vízszolgáltatásból. A lakosságnál azonban ennek a szolgáltatói kényszernek érvényesülni kell.- Külföldi példákat is tudna idézni?- Igen. Általában az iparilag fejlett országokban a lakosság esetében nem alkalmazzák a kizárást. A helyi önkormányzatok támogatásban részesítik a rászoruló vízfo­gyasztót a közüzemi díjhátralék(ok) rendezése érdekében. A privatizált angol vízműveknél egy-két notórius adóst, - aki évek óta nem fizetett - kapcsoltak ki a vízszolgáltatás­ból.- A vízdíjváltozás összefüggésbe hozható-e az egyéni vízmérőórák felszeretése iránti igények növekedésével?-Az utóbbi időben a tehetősebb vízfogyasztók körében felerősödött a lakásonkénti vízfogyasztás-mérés igénye. Ebbe az irányba indultak meg a lakásszövetkezetek és a lakóközösségek kezdeményezései. Ezen a téren azonban többféle gond is adódik. Egyrészt kiforratlan a lakásonkénti vízmérésnek a jog szabályozása. Másrészt a vízdíj csak az elmúlt másfél éve került ki a lakbérből. A Fővárosi Vízművek nem rendelkezik lakónyilvántartással. A fővárosban mint­egy 800 ezer lakás van: ennek fele az IKV kezelésében. A gond tulajdonképpen a tömblakásos vízmérésnél tapasz­talható. A lakások zöme épületgépészetileg nem úgy épült fel, hogy a vízmérőórák könnyen felszerelhetők le­gyenek. Vannak olyan esetek is, ahol egy-egy lakás 2-3 felszálló ágról kapja a vizet. Mondanom sem kell, hogy megoldható problémákról, és nem elzárkózásunkról van szó. Pontosan fel kell mérni a problémákat és azoknak a műszaki-gazdasági-jogi megoldási lehetőségét. Az utóbbi években készült egy előzetes felmérés és becslés, miszerint a lakások mérősítése 10 milliárd forintot meghaladó össze­get igényelne. Ehhez jönne a mérők leolvasása, időnkénti hitelesítése, fenntartása, stb. Ezek a költségek beépülné­nek a viz árában, tehát mérlegelni kell a mérős'rtés mérté­két, irányát és módját. Kísérletképpen az egyik újpesti la­kásszövetkezet vállalkozik arra, hogy egy 90, vagy egy 300 lakásos tömbben kísérleti jelleggel, tapasztalatszerzés cél­jából is megoldja a mérő­­sítést, vállalva az egyidejű leolvasást, számlázást és díjbeszedést is. Ez utóbbi­hoz költségtérítést kértek. Úgy érzem, e területen a jövőben bizonyos mérté­kű decentralizálások létre­jötte várható.- Hogyan reagált a szakma a vízdíjválto­­zás(ok)ra?- A szakma azzal egyetértett, hogy az álla­mi támogatást le kell épí­teni a vízdíjakból. Abban már nem volt ilyen egyön­tetű a fogadtatás, hogy ilyen radikális gyorsaság­gal kell ezt megoldani, hi­szen hatalmas összegekről van szó. Végül is a szakma részéről azért mutatkozott egyetértés, mert fontos célnak tekintjük a víztaka­rékosságot. Már a korábbi években is hangsúlyoztuk, hogy a víztakarékosság csak akkor valósítható meg, ha a fogyasztó az önköltségén, vagy a díján fizeti meg a vizet, és ismeri az elfogyasztott víz mennyiségét. Hogy ez miért is szükséges a következő példával világítom meg: Németországban például 1,50 és 2,10 márka között mozog egy köbméter víz díja. Takarékos vízhozam-szabá­lyozók bolti ára 9-10 márka. És mi, amikor létrehozunk itt a vállalatnál egy takarékos vízhozamszabályozó szabadal­mat, akkor ez a németeknél 5 m3 vízfogyasztás után meg­térül. Míg nálunk, amikor 1,20 forintért adtunk egy m3 vizet, akkor ott 100-200 m3-nél térült volna meg a víztakarékos vízhozamszabályozó készülék. Az a lényeg, hogy a víz értékén kerüljön a forgalomba. Persze ennek a változásnak most a vállalat szempontjából bizonyos gondszaporító hatása is van. Korábban 1,20 Ft-os víz időszakában az éves számla-reklamációk száma né­hány száz volt, ami a több százezer számlához viszonyítva nulla. Most pedig a reklamációk száma ezerre, sőt tízezerre ugrott. Most már érzékelhető, hogy a vízdíjváltozás a csa­ládok költségvetésére is kihat. Ez is ösztönző lehet a vízta­karékosság szempontjából.- Gyakorta hallható kérdés: mi az oka a főváros és a vidék vízdíjai közötti jelentős eltérésnek? Miért drágább a víz vidéken?- Az utóbbi időben főként a vidéki önkormányzatok kifogásolják a nagy vízdíjakat. Az, hgoy itt olcsóbb a víz, az elsősorban a kedvező vízbeszerzési adottságokkal, az ál­landóan nagy lakos-sűrűséggel, a termelő kapacitások viszonylag magas fokú 60-70 százalékos kihasználásával magyarázható. A kitermelt - zömében parti szűrésű - víz viszonylag olcsón tisztítható. A vidéki vízművállalatok ese­tében jelentős az időszakos lakossági vízfogyasztás, főként a turizmus miatt, ami a termelőkapacitásokat csak nyári csúcsidőben terheli jelentősebb mértékben. Másfelől a vidéki vízbázisokból nyert vizek megfelelő tisztítása és szál­lítása általában lényegesen költségigényesebb. Minthogy ezeket a vízműveket csúcsra tervezték, a kihasználtság évi átlagban 30-40 százalékos. A lakos-sű­rűség is jóval ritkább vidéki vízművek esetében. Egyszóval semmiképpen sem szabad valami mesterséges indokot keresni arra, hogy itt miért olcsóbb a víz - érvel dr. Szőke Ferenc, a Fővárosi Vízművek gazdasági igazgatóhelyet­tese. Dr. Déri József 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom