Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
állami kötelezettségvállalás megszűnik. Az új törvényben a vízgazdálkodási közfeladatok megfogalmazása során a vizekkel és vízilétesítményekkel kapcsolatos tulajdonviszonyok alapulvételével kell eljárni, figyelemmel a kizárólagos allami tulajdonban maradó, továbbá az egyébként állami, az önkormányzati, valamint a magántulajdon körébe tartozó vizekre és vízilétesítményekre. • A szabályozásnak tükröznie kell a korábbi kizárólagos állami szerepvállalás helyett az önkormányzatok vízgazdálkodási közfeladatait is. Ennek újszerűsége abban rejlik, hogy a korábbi „tanácsi igazgatás" éppen úgy, mint a vízügyi igazgatás, állami szakfeladat volt, bár a kétféle szervezet között egy sajátos munkamegosztás alakult ki. Az önkormányzatok vízgazdálkodási közfeladatai — figyelemmel az önkormányzatokra vonatkozó törvényekben előírt kötelező és egyéb feladatokra, az ellátási felelősségre, valamint a feladatok hatékony ellátásához odarendelt tulajdonra is —, jelentős mértékben eltérnek a korábbi szabályozásokban rögzített helyi vízgazdálkodási közfeladatok teljesítésétől. Át kell értékelni, ugyanakkor világosan és egyértelműén kell szabályozni a vízgazdálkodás és a környezetvédelem jogrendszerben kapcsolódását, együttes, illetőleg egymásra tekintettel történő alkalmazását. Tekintettel arra az alapvető érdekre, hogy ne csak a jelenlegi, hanem a távlati vízigények is kielégíthetőek legyenek, gondoskodni kell annak környezeti feltételrendszerérői is. A két jogrendszer viszonyában az 1990. évi LXVIII. törvény 1. §-ából következő megváltozott viszonyokat, az össztársadalmi érdekeket kielégítő vízgazdálkodási közfeladatok sérelme nélkül, azaz szakmai fogalmának és tartalmának megőrzése mellett kell rögzíteni, Ennek alapja a vizek és vízkészletek természeti egysége, a vizekkel kapcsolatos tevékenységek kölcsönhatásai, egymástól elválaszthatatlan és egymással kiegészülő viszonya. Az új kormányzati munkarend kialakításával a környezetvédelmi igazgatás körébe került a vízháztartás, a vízminőség, a felszíni és felszín alatti vizek védelmével összefüggő feladatok szabályozása és ellenőrzése. E feladatköri megosztás a jogalkalmazói tapasztalatok szerint nem kevés problémát, elsősorban pozitív hatásköri összeütközést érzékeltetett a két érintett szervezetnél. Az új szabályozás során a feladat- és hatásköri elhatárolásnak világosnak és egyértelműnek kell lennie annak érdekében, hogy a végrehajtási rendeletek a törvényi rendelkezésre épülve ugyancsak megnyugtató módon rendezhessék a két szervezet egymáshoz való viszonyát. A vízgazdálkodás szerves részét alkotják a vízkészletgazdálkodási és vízkárelhárítasi tevékenységek és az ezekkel kapcsolatos hatósági feladatok teljes köre, ugyanakkor a vizeknek, mint az egyik legfontosabb természeti elemnek a megőrzésére irányuló követelmények meghatározása, szabályozása, az ezekkel kapcsolatos tevékenységek ellenőrzése — ha kell a vízgazdálkodással szemben is —, a környezetvédelmi igazgatás részét kell hogy képezze, a remélhetőleg hamarosan kialakítandó saját intézményrendszer által. A vízgazdálkodási tevékenység a társadalom vízszükségleteinek kielégítésére irányul, ezért a vízügyi döntéseknek — a feladatok ellátásában érdekeltek igényeinek alapján — a nyilvánosság biztosításával és amennyiben az szükséges, konszenzus elérésével kell megszületniük. Ebben a feladatban jelentős szerep jut az önkormányzatoknak, azok érdekképviseleti szerveinek és egyeb fórumainak, továbbá döntő szerep a létrehozandó vadonatúj koordinatív szerveknek, Országos és Területi Vízügyi Tanácsnok . Előre kell lépni a nyilvánosság szerepének erősítése és az érdekeltek döntéshozatalban történő részvételének biztosítása során, valamennyi vízügyi tevékenység ellátásában, annak megismertetésében és elfogadtatásában. Az új törvénynek egységes rendszerben kell szabályoznia a vizekkel kapcsolatos alapvető feladatokat, függetlenül a vízügyi joganyag további tagozódásától és főleg a feladat végrehajtásáért felelős szervezettől vagy személytől. A vízügyi alaptörvény lesz továbbra is a vízgazdálkodás és a vízügyi igazgatás bázisa, de a vízügyi alrendszerek (társulati joganyag, közszolgáltatások rendszere, vízügyi hatósági jogok...) külön (jog)szabályozása a jövőben is indokolt. Ezt az elképzelést az támasztja alá, hogy a műszaki igazgatásban nemcsak az érdekelteket közvetlenül érintő jogokat és kötelezettségeket kell szabályozni, hanem olyan műszaki-igazgatási jellegű viszonyokat is, amelyek törvényi szabályozási szintet nem igényelnek, illetve az alapszabályozás körébe csak nehezen illeszthetők. Fentiek miatt a kormánynak — ahol ez elegendő, a miniszternek — a szabályozáshoz szükséges jogalkotási felhatalmazást a törvényben kell megkapnia. Alacsonyabb szintű szabályozás nélkül — figyelemmel a törvényhozói testület leterheltségére is — a feladat néni oldható meg. A jogalkotási munka nem kevesebb, mint az egész hatályos vízügyi joganyag áttekintése és újfajta szemléletmóddal megfelelő rendszerbe iktatása. A fenti gondolatok az előkészítő munka során fogalmazódtak meg és beépültek a tárca munkacsoportja által elkészített és valamenynyi érdekelt részére megküldött szakmai tervezet szövegébe. A beérkező vélemények, javaslatok alapján alakítjuk ki a kormány elé terjesztendő törvénytervezetet, azt követően az alapintézmények bővebb ismertetésére visszatérünk. Dr. Filotás Ildikó 27
