Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 2. szám

tővé a munka, amelyet a tervezők korábban nem vettek figyelembe. Valószínűleg ezek azok az eredmények, amelyek kom­penzálhatják a team-tagok elismerésért folytatott közös .küzdelmeit”. Az értékelemzési munkákkal - a több millió forintos költségmegtakarításokat leszámítva - összesítve a követke­ző hozamokat lehetett elérni:- a funkciókban való gondolkodás elsajátítását,- a költségorientált szemlélet kialakulását,- a környezetvédelmi elvárások iránti érzékenységet,- a környezetvédelmi jellegű beruházásokhoz szükséges enge­délyeztetési eljárások segítését és- annak felismertetését, hogy a víz ÉRTÉK. A különböző pályázatokon elért eredményekkel a vállalat támogatásának biztosítása (16,6 M Ft) és jó hírnevének to­vábbi növelése is hozamként könyvelhető el, nemkülönben az, hogy- az értékelemzési munkával elért hozamok a vállalat nyere­ségét növelték,- a kiemelkedő témákat megoldó vállalati szakemberek anya­gi-erkölcsi elismerésére nyílt lehetőség- lehetővé vált környezetvédelmi tevékenységük költségszem­léletűvé tétele, és- forrásjellegű értékelemzési módszer tapasztalatai a későb­biekben is jól felhasználhatók. EMLÉKMŰVEK A TISZA PARTJÁN „Nyilvános életemnek, s minden po­litikai működésemnek alphája s legmé­lyebb talpköve soha nem volt egyéb, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, melynek köré­ben világot látnom rendelt a végzés. Hogy lehetett volna... bármily előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, mely­ben legtöbb és legeredetibb magyar la­kik, s mely naprul-napra inkább közelít a végpusztuláshoz. A magyar miként szaporodjék, ha nagyobb és eredetibb része sátorát éppen oly lapályokban üté fel, melyek naprul-napra, ahelyett, hogy kies kertekké varázsoltatnának, mire annyira ajánlkoznak, mindinkább a korlátlan vizek martalékivá válnak, s melyekben süppedékes és egész­ségtelen létük miatt, valamint a népe­sedés, úgy minden egyéb munka is va­lódi sisyphusi kárhozat.” E szavakkal indokolja gróf Széchenyi István „Eszmetöredékek...” című mű­vében azt a lépést, mellyel a Tiszavölgy rendezésének nagy munkájához hozzá­kezdett. Széchenyi katonai szolgálatának utolsó éveit 1826-ig Debrecenben, a Hessen-Homburg huszárezredben töl­tötte főkapitányi rangban. Ezredpa­rancsnoka a legendás hírű Simonyi óbester volt. Ez alatt az idő alatt be­utazta a város környékét, látta azt a borzalmas szegénységet, amiben a Ti­sza és mellékfolyóinak áradásaitól fe­nyegetett lakosság élt, a sárrétek mo­csarai által uralt területet, a maláriá­ban szenvedő és pusztuló emberek ez­reit. Az áldatlan közlekedési viszonyo­kat, melyek miatt reménykedni sem le­hetett a gazdasági élet fejlesztésében. Miután bejárta Angliát és kontinen­sünk nyugati országait, ez az elmara­dottság még szembetűnőbb lett, a szá­mára. Amikor pedig Huszár Mátyás­nak a Körösök és a Berettyó völgyé­^тям Gróf Andrássy Gyula emlékműve A gróf Széchenyi letván-emlékmű ШШШ ben, Lányi Sámuelnek és munkatársai­nak a Tiszán végzett felmérései megál­lapították, hogy a Tisza és mellékfolyó­inak ártere 19 637 négyzetkilométer, melyből 4770 négyzetkilométert állan­dóan víz borít, a nemes gróf átlátta a Tisza szabályozásának és a lecsapolá­­soknak - vagy ahogy akkor nevezték, a Tiszavölgy rendezésének - országos gazdasági jelentőségét, azonnal kezébe vette ennek a hatalmas munkának megszervezését és irányítását. Éppen azért fogadta el a kormánytól a közle­kedési bizottság elnökségét és a hely­tartósági tanácsosi címet, hogy e fel­adatok végrehajtásában szabad keze legyen és emiatt érte annyi támadás az ellenzék részéről. Széchenyi első feladatának a Tisza mellett levő társulatok egységes szer­vezetbe való tömörítését tekintette: 1846. január 16-án megalakult a vízsza­bályozási célok megvalósítására a „Ti­­szavölgyi Társulat”. A Társulat meg­alakulását megelőzően Vásárhelyi Pál társaságában a Tiszán szemleutat tar­tott, melynek során tárgyalt a megyék birtokosaival, buzdított s igyekezett mindenkit megnyerni a magasztos ügy­nek. A munkák műszaki terveinek elké­szítésével Vásárhelyi Pált bízta meg, aki akkor az Építési Főigazgatóságon hajózási felügyelőként dolgozott. Vá­sárhelyi az eddig ismert felmérések és tervek alapján a Felső-Tisza-völgyre kiterjedő szabályozásra és ármentesí­tésre összefoglaló jellegű tervet készí­tett, amely ma körülbelül egy beruhá­zási programnak felelne meg. Ez az „Előleges javaslat” került a Társulat Választmányának 1846. március 25-én kezdődött ülése elé, s e terv megvédé­se során kialakult vita közben kapott szívszélhűdést Vásárhelyi, s másnap meghalt. E veszteség sokat ártott a Ti­­sza-szabályozás ügyének is, Széchenyi e

Next

/
Oldalképek
Tartalom