Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
tővé a munka, amelyet a tervezők korábban nem vettek figyelembe. Valószínűleg ezek azok az eredmények, amelyek kompenzálhatják a team-tagok elismerésért folytatott közös .küzdelmeit”. Az értékelemzési munkákkal - a több millió forintos költségmegtakarításokat leszámítva - összesítve a következő hozamokat lehetett elérni:- a funkciókban való gondolkodás elsajátítását,- a költségorientált szemlélet kialakulását,- a környezetvédelmi elvárások iránti érzékenységet,- a környezetvédelmi jellegű beruházásokhoz szükséges engedélyeztetési eljárások segítését és- annak felismertetését, hogy a víz ÉRTÉK. A különböző pályázatokon elért eredményekkel a vállalat támogatásának biztosítása (16,6 M Ft) és jó hírnevének további növelése is hozamként könyvelhető el, nemkülönben az, hogy- az értékelemzési munkával elért hozamok a vállalat nyereségét növelték,- a kiemelkedő témákat megoldó vállalati szakemberek anyagi-erkölcsi elismerésére nyílt lehetőség- lehetővé vált környezetvédelmi tevékenységük költségszemléletűvé tétele, és- forrásjellegű értékelemzési módszer tapasztalatai a későbbiekben is jól felhasználhatók. EMLÉKMŰVEK A TISZA PARTJÁN „Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alphája s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, melynek körében világot látnom rendelt a végzés. Hogy lehetett volna... bármily előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy, melyben legtöbb és legeredetibb magyar lakik, s mely naprul-napra inkább közelít a végpusztuláshoz. A magyar miként szaporodjék, ha nagyobb és eredetibb része sátorát éppen oly lapályokban üté fel, melyek naprul-napra, ahelyett, hogy kies kertekké varázsoltatnának, mire annyira ajánlkoznak, mindinkább a korlátlan vizek martalékivá válnak, s melyekben süppedékes és egészségtelen létük miatt, valamint a népesedés, úgy minden egyéb munka is valódi sisyphusi kárhozat.” E szavakkal indokolja gróf Széchenyi István „Eszmetöredékek...” című művében azt a lépést, mellyel a Tiszavölgy rendezésének nagy munkájához hozzákezdett. Széchenyi katonai szolgálatának utolsó éveit 1826-ig Debrecenben, a Hessen-Homburg huszárezredben töltötte főkapitányi rangban. Ezredparancsnoka a legendás hírű Simonyi óbester volt. Ez alatt az idő alatt beutazta a város környékét, látta azt a borzalmas szegénységet, amiben a Tisza és mellékfolyóinak áradásaitól fenyegetett lakosság élt, a sárrétek mocsarai által uralt területet, a maláriában szenvedő és pusztuló emberek ezreit. Az áldatlan közlekedési viszonyokat, melyek miatt reménykedni sem lehetett a gazdasági élet fejlesztésében. Miután bejárta Angliát és kontinensünk nyugati országait, ez az elmaradottság még szembetűnőbb lett, a számára. Amikor pedig Huszár Mátyásnak a Körösök és a Berettyó völgyé^тям Gróf Andrássy Gyula emlékműve A gróf Széchenyi letván-emlékmű ШШШ ben, Lányi Sámuelnek és munkatársainak a Tiszán végzett felmérései megállapították, hogy a Tisza és mellékfolyóinak ártere 19 637 négyzetkilométer, melyből 4770 négyzetkilométert állandóan víz borít, a nemes gróf átlátta a Tisza szabályozásának és a lecsapolásoknak - vagy ahogy akkor nevezték, a Tiszavölgy rendezésének - országos gazdasági jelentőségét, azonnal kezébe vette ennek a hatalmas munkának megszervezését és irányítását. Éppen azért fogadta el a kormánytól a közlekedési bizottság elnökségét és a helytartósági tanácsosi címet, hogy e feladatok végrehajtásában szabad keze legyen és emiatt érte annyi támadás az ellenzék részéről. Széchenyi első feladatának a Tisza mellett levő társulatok egységes szervezetbe való tömörítését tekintette: 1846. január 16-án megalakult a vízszabályozási célok megvalósítására a „Tiszavölgyi Társulat”. A Társulat megalakulását megelőzően Vásárhelyi Pál társaságában a Tiszán szemleutat tartott, melynek során tárgyalt a megyék birtokosaival, buzdított s igyekezett mindenkit megnyerni a magasztos ügynek. A munkák műszaki terveinek elkészítésével Vásárhelyi Pált bízta meg, aki akkor az Építési Főigazgatóságon hajózási felügyelőként dolgozott. Vásárhelyi az eddig ismert felmérések és tervek alapján a Felső-Tisza-völgyre kiterjedő szabályozásra és ármentesítésre összefoglaló jellegű tervet készített, amely ma körülbelül egy beruházási programnak felelne meg. Ez az „Előleges javaslat” került a Társulat Választmányának 1846. március 25-én kezdődött ülése elé, s e terv megvédése során kialakult vita közben kapott szívszélhűdést Vásárhelyi, s másnap meghalt. E veszteség sokat ártott a Tisza-szabályozás ügyének is, Széchenyi e
