Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 2. szám

A Vásárhelyi-emlékmű A Vásárhelyi emlékmű-reliefje ugyanis nemcsak a részletes tervek ki­dolgozását akarta rábízni, hanem a ki­vitelezést is. A tervek felülvizsgálatára aztán Pa­­leocapa velencei császári és királyi épí­tési főigazgatót kérték fel, aki a Vásár­helyi által javasolt 101 átmetszéssel szemben 15 átmetszést javasolt Az ár­mentesítést fontosabbnak tartotta a fo­lyamszabályozásnál s az árvizek tárolá­sa érdekében egymástól nagy távolság­ra lévő töltések építését ajánlotta. Ez­zel Vásárhelyinek a közeli töltések me­derfejlesztő és folyamszabályozó szere­pét elvetette. Széchenyi következő feladata a Tár­sulat megalapítása után a munkák kivi­telezéséhez szükséges pénz előteremté­se volt. Részben állami garanciával szerzett kölcsönökből, részben pedig a kormány támogatásából sikerült 550 ezer forintot biztosítania, ami a mun­kák megkezdéséhez egyelőre elegendő volt. 1846. július 18-án indult Szegedről a Pannónia gőzösön Széchenyi második Tiszai szemleútjára. Ez az út már a Ti­sza gőzhajózási lehetőségeinek felmé­rését is szolgálta. A gőzös július 22-én érkezett Tokajba, útja valóságos di­adalát volt, a tiszaparti községek népe ünneplőbe öltözve fogadta a grófot és kíséretét. Sárospatak, Sátoraljaújhely és az ugocsai, majd szabolcsi községek meglátogatása után 1846. augusztus 2- án érkezett Debrecenbe, ahol másnap megnyitották az összes érdekeltek rész­vételével a Tiszavölgyi Társulat máso­dik nagygyűlését. Széchenyi megható beszédben vázolta politikai program­ját, s válaszolt az ellenzék vádjára, me­lyek a kormánnyal való kapcsolatai mi­att támadták. Érdemes megemlíteni: ezen az ülésen alakították ki a 12 vidé­ki osztályt, mely a teljes szabályozandó területet magában foglalta. Széchenyi és kísérete Debrecenből Tisza-Dobra ment, ahol megalakítot­ták a Társulat első vidéki osztályát, az Alsószabolcsi Vízszabályozási Társula­tot, melynek első elnöke az agilis tisza­­dobi birtokos, gróf Andrássy Gyula lett. 1846. augusztus 27-én ünnepélyes keretek között indították meg a Tisza- Dob és Szederkény közötti átmetszés munkáit, melyen az első nyom földet Széchenyi emelte ki. Ennek az ese­ménynek - majd az ezt követő évszá­zados szabályozási és lecsapolási mun­káknak - emlékét hirdeti az a három emlékmű, mely ma a tiszadobi töltés mellett, a Tisza bal partján a 63 + 400- 64 + 000 kilométer szelvények között áll. Az első emlékművet az Alsó-szabol­csi Tiszai Ármentesítő Társulat emelte gróf Széchenyi István emlékére. Az emlékmű 3,5 ölnyi magas, kis emelke­dőn álló, homokkőből alkotott obe­­liszk, a postamens mellvédjén sötét­szürke gránittáblán Szász Károly verse emlékeztet a folyó felett aratott győze­lemre: „KÉT HATALOM VERSENGE SO­KÁ E RÓNA BÍRÁSÁN, EMBERI SZORGALOM ÉS A VI­ZEK ŐSEREJE, SZÉCHENYI LETT BÍRÓ, A TI­SZÁT MEDRÉBE SZORÍTÁ, SZÓZATA S A NAGY TÉR ÍM SZABAD ES A MIENK! A postamens hátsó falának felirata ugyancsak sötétszürke gránittáblán a következő: GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNNAK A TISZA-SZABÁLYOZÁS NAGY MŰVE MEGINDÍTÓJÁNAK AHOL ÓMAGA A MUNKÁT MEG­KEZDTE, HÁLÁS EMLÉKÜL EMELTE AZ ALSÓ-ZABOLCHI TISZASZA­­BÁLYOZÓ TÁRSULAT Az emlékművet, Gerenday Antal al­kotását, 1865. szeptember 27-én Lévay Sándor, az egri káptalan püspöke avat­ta fel, aki már a munkák ünnepélyes megindításán is részt vett. A második emlékműhöz innen kes­keny homokúton érkezünk. Hatalmas akácfák között magas dombtetőn áll a gróf Andrássy Gyula emlékére állított emlékmű három mészkőoszlopa, mely mintegy másfél méter átmérőjű réz­­földgömböt - az ember és a természet 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom