Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
felelő mértékben hozzájáruljanak. Amennyiben a kártérítés során nincs megegyezés, úgy a vízügyi hatóság dönt, a döntés előtt meghallgatva a feleket és legalább egy szakértő véleményét kikérve. A vizsgált országokban is jellemző a vízkárelhárít ási-vízrendezési feladatok hazaiéhoz hasonló hármas szintű tagozódása. A magántulajdonban lévő ingatlanoknak és építményeknek a vízfolyások vízkárai elleni védelme - amikor másoknak erre kötelezettségei nincsenek - a tulajdonos feladata, aki felelős az el nem végzett vízkárelhárítási munkákból mások tulajdonát érő károkért. A vízfolyások fenntartása terén a kötelezettség a különösebb szakértelmet nem igénylő munkákra (meder és ártér tisztántartása, a növényzet gondozása, kisebb partszakadások és omlások helyreállítása) terjed ki. Az árvizek elleni védelmet úgy kell végrehajtani, hogy sem a felső, sem az alsó birtokos ebből adódóan az általában szokásosnál nagyobb kárt ne szenvedjen. Amennyiben a tulajdonos által végzett vízkérelhárítási-vízrendezési munkákból másoknak is előnyük származik, úgy a költségek megoszthatók. Hasonló a helyzet, ha a munkálatok a partibirtokosi kötelezettségből, de mások javára vagy kívánságára történik. Ez esetben az utóbbinak az érdekeltség arányában hozzájárulást kell fizetnie. A vízkárelhárítási-vízrendezési feladatok megosztása A területi vízrendezés kötelezettségszeríí előírásával nem találkozni. A területi vízrendezés alapvetően szabad vállalkozás, amelyet a köz oldaláról az korlátoz, hogy a vízrendezést végrehajtó közérdeket vagy harmadik értéket ne sértsen. Különösen fontos a szomszédos területeket érhető károk elkerülése. Az osztrák törvény például nem engedi meg azokat a vízrendezési beavatkozásokat, amelyek a vizek természetes lefolyási és összegyülekezési folyamatait egy alsó birtok kárára önkényesen megváltoztatja. Hasonló beavatkozást az alsó birtokos sem tehet. Kivételt jelent a lefolyási viszonyoknak a mezőgazdasági területek szabályszerű, szokványos megművelése során bekövetkező megváltoztatása. Mivel a vízrendezés hatékonyan többnyire nem oldható meg egy birtokon belül a szomszédos birtokok figyelmen kívül hagyásával, az Egyesült Államokban a legtöbb ilyen feladatot társulatok szervezésével oldanak meg. A társulatok tevékenysége azonban nem korlátozhatja a saját birtokon végzett vízrendezési tevékenységet, sőt a társulat által okozott hátrányokért, esetleges károkért a társulat perelhető és bírósági megítélés esetén kártérítésre kötelezhető. Nagyobb, de helyi jelentőségű vízfolyások rendezése, az árvizek elleni védelem, a nagyobb, több ingatlanra kiterjedő vagy a települést érintő vízkárok, elöntések elleni védelem közérdekű vagy közösségi érdekű feladat. Ezek végrehajtásáért a helyhatóság vagy valamely közintézménye (esetleg a közmunkaügyi hivatala) vagy a vízügyi szervek (pl. az azokhoz tartozó árvédelmi bizottságok) a felelősek. A feladatok ellátására többnyire vízitársulatokat hoznak létre, amelyeknek tagjai az érintett ingatlanok tulajdonosai és az érintett települések. Németország Alsó-Szászország tartományában a fenntartási munkáknak az ingatlantulajdonosokra és/vagy a településre háruló kötelezettségét a vízügyi hatóság felügyeli. Amennyiben a kötelezett a fenntartási munkákat nem végzi el, úgy a vízügyi hatóság a feladatokat mással is elvégeztetheti a kötelezett terhére. A helyi jelentőségű, de közérdekű vízfolyások szabályozási munkáinak (beruházásainak) végzésére ugyanazok a kötelezettek, akik a fenntartási munkák esetében is kötelezettek. Ha ez a kötelezettség olyan mértékű, hogy az nem áll arányban a szabályozásból a kötelezett számára jutó előnnyel, a kötelezett csak akkor kényszeríthető, ha megfelelő állami (tartomyányi) támogatásban részesül. Hollandiában a vízrendezés és a vízkárelhárítás helyi feladatait a helyi vízügyi bizottságok, az ún. water board-ok végzik. Számos water board évszázadok óta létezik. Újabbak létesítése a tartományi tanácsok által kiadott alapító oklavéllel történik, amely rözíti - egyebek mellett - a működési területet és a kötelezettség vállalásokat. Ezek leginkább az árvízvédelemre, a vízkészletszabályozásra, valamint a szárazföldi és víziutak biztosítására terjed ki. A vízkészletszabályozási feladatokba egyaránt beletartozik a mennyiswégi és a minőségi szabályozás, a mennyiségi szabályozásba pedig a vízrendezés feladatai. Meg kell említeni, hogy Hollandiában a vízgazdálkodás és a közlekedés szoros kapcsolata régi keletű. Ez egyrészt abból fakad, hogy az országot behálózó csatornarendszer nagymértékben befolyásolja a közlekedési hálózat kialakítását, másrészt abból, hogy a csatornák nagy része hajózható. Angliában a vízrendezés-vízkárelhárítás helyi feladatait a helyi árvédelmi bizottságok, illetve települések területén a helyhatóságok látják el. Felügyeletük és irányításuk a Vízügyi Igazgatóságok feladata. Működnek az ún. belső vízrendezési testületek, amelyek nagyjából megfelelnek a hazai vízitársulatoknak. Feladatuk a mélyebben fekvő mezőgazdasági területekről az elöntések elvezetése, az ehhez szükséges elvezető hálózat fenntartása és fejlesztése. A vízkárelhárítás és a vízrendezés nagyobb térségeket érintő, több településre kiterjedő vagy országos célokat megvalósító feladatainak végrehajtása az állam (vagy a tartomány) hatáskörébe tartozik. Ezeket a feladatokat az állam által erre a célra létrehozott vízügyi szervei látják el. A helyi jelentőségű, de köz- vagy közösségi célú vízkárelhárítási-vízrendezési feladatok kötelezettjei végsősoron az ingatlanok tulajdonosai és a települések, illetve a települések lakói. A feladatok végrehajtására többnyire vízitársulatokat hoznak létre. A vízitársulatok A vízitársulatoknak alapvetően két formája va- a szabad elhatározással, önkéntesen létrejött és — a kényszerítés alkalmazásával létrejött társulatok. A szabad elhatározással létrejött ránu/otoA'alkalmasak arra, hogy a bennük társultak a saját érdekeiket érintő kérdéseket közvetlenül maguk intézzék, térben és időben rugalmasak, tevékenységüket egyetlen (helyi) feladatra összpontosíthatják. Különösen fontos ez ott és akkor, ahol és amikor a hivatalos vízügyi helyhatósági szervek a problémákkal nem tudnak vagy nem akarnak foglalkozni. Ausztriában a többség szabad elhatározásából létrejövő önkéntes Vízitársulat alkalmazhatja a belépési kényszert. Ez akkor történhet, ha a vállalkozás egészére nem jön létre valamennyi érintett és érdekelt közös megegyezése, ugyanakkor a vállalkozást a többség óhajtja, a vállalkozás kétségtelen előnynyel és haszonnal jár, és a kisebbség bevonása nélkül műszakilag és gazdaságilag nem megvalósítható. Ilyen esetekben a vízügyi hatóság - a többség kérelmére - határozatilag kényszeríti a kisebbséget az alapítandó vízitársulatba való belépésre. Az Egyesült Államokban az önkéntességen alapuló vízrendezési egyesülés a lazább társulati forma. Egyszerű szervezeti felépítésű, amelyet kizárólag választott tisztségviselők irányítanak. A hivatalból alakított (kényszerített) társulattól eltérően adót nem vethetnek ki, pénzügyi alapjukat az önkéntes hozzájárulás teremti meg. A kényszerített társulati formát az állam vagy a helyhatóság hivatalból hozza létre valamennyi érintett kényszerített bevonásával. A vízkárelhárítási és a vízrendezési feladatokban nem minden országban jellemző, elsősorban a vízellátási feladatokra terjedt el. Az Egyesült Államokban a vízrendezés terén is létezik a hivatalból kialakított, kikényszerített társulati forma. Ezek a társulatok egy adott területen valamennyi földtulajdonos számára elvégzik a vízrendezési feladatot, függetlenül a tulajdonosok egyöntetű szándékától. A munkákat a kivetett adókból, valamint a kibocsájtott kötvényekből finanszírozzák. A kivetett adó ki-1Э
