Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
Kell-e a Balatonnak az angolna? A nyár egyik szomorú szenzációját a balatoni angolna szolgáltatta. Július havának második hetében a tó keleti-déli medencéjében szórványos kígyóhalpusztulást észleltek, amely a napok teltével-múltával mind aggasztóbb méreteket öltött. Július 25-én a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Ш. fokú készültséget elrendelve megkezdte — egyre nagyobb erők bevonásával — a tetemek eltávolítását. A Környezetvédelmi és Területfejlesztés Minisztérium — jóllehet már augusztus első napjait írtuk — ugyancsak hozzálátott a szükséges intézkedésekhez. Dr. Tarján Lászlóné a tárca politikai államtitkára ágazatközi válságértekezletet hívott össze. Ezen elmondotta, hogy 25—30 millió forintot kért a kormánytól a kárelhárításra. Segítséget igényelt a polgári védelemtől. Megosztotta az irányítási, végrehajtási feladatokat az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője, a fonyódi polgármester, a pécsi és a székesfehérvári környezetvédelmi felügyelőség között. Nem egészen egy hét múlva a televízióban elhangzott, hogy „a Balaton kezelője a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a haltetemek eltávolítása a vízügy feladata ”. Dr. Hajós Béla az igazgatóság helyettes vezetője, „az ügy" egyik legjobb ismerője: — Az angolnapusztulásnak július 20-i nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Úgy láttuk, az idei pusztulás nem haladja meg a szokásos mértéket. Tévedtünk. Elrendeltük a harmadfokú vízminőségvédelmi készültséget, és a Balatoni Halászati Gazdasággal közösen igyekeztünk a tetemeket lehalászni. Augusztus 1-jéig úgy látszott, elegendő, ha a partőrök és a hajók Fonyód, Balatonmária térségében dolgoznak. De ez kevésnek bizonyult. A Keszthelyi-öbölben, Fonyódnál, Boglárnál, Balatonszemesnél és a Szigligeti-öbölben egyre több lett az elpusztult angolna. — A kígyóhal fenéklakó. Ha elpusztul, ott sodródik egy ideig, háromhat nap is eltelik, míg a felszínre kerül. A bajt észlelvén a környezetvédelmi tárca környezetvédelmi készültséget rendelt el. Sajnos, a környezetvédelmi szabályozás ma még hiányos. Csak vízminőségvédelmi szabályok vannak. Ezek az árvízvédelmi készültség fokozatai szerint határozzák meg a vízminőségvédelmi készültséget. A parton történő védekezés fokozatai tisztázatlanok. A polgármester ebbéli teendői is csiszolásra szorulnak. Nem egyértelmű a polgári védelem bekapcsolása sem a kárelhárításba. A néhány napos augusztusi szervezetlenséget az oldotta fel, hogy a környezetvédelem kezdeményezésére dr. Hegedűs Tamás köztársasági megbízott koordinálta a vizen való tevékenységet. Verebélyi Imre belügyi államtitkár augusztus 18-án meghatározta a polgári védelem feladatait. A katasztrófa-helyzetből csak így, az alá- és fölérendeltségi viszonyok rendezésével vezethetett kiút A szakmai irányítás igazgatóságunkra hárult A tetemeket elszállíttattuk. És szinte egyetlen nap alatt rend lett! A hatásköri villongás azonban tovább folyt, amelyből a vízügy és a polgármesterek kimaradtak. Az angolnavész okairól — lapunk zártáig ellentmondásos véleményeket lehet hallani. Tény: a hazai fogyasztásban nem jelentős, a betelepített hal exportjának kiesése miatt 2,5 millió dolláros kár keletkezett. Az eltakarítás költsége 50—60 millió forintra rúgott. Hermann Ottó, a nagy polihisztor, leírta: »Az angolna Magyarországon is előforduló halfajta. Nedves réteken, „függőleges esőcsatornákon” vándorhalként jutott el hozzánk...« Nem tudjuk, mennyire hihetünk az évszázados megfigyelés valóságtartalmában, de abban Hermann Ottónak bizonyára igaza van: az angolna „ idegen test "a magyar faunában. Ha a tudós hajdani gondolatát a mára adaptáljuk, akkor a Balaton idegen testet vetett ki magából, valószínűleg okkal-alappal. A vizügyi szakemberek egyoldalúnak tartják azt a feltételezést, hogy a vész oka az volt: a Sión évek óta nem eresztettek le számottevő vizet a tóból az aszályos nyarak miatt. Ha az angolna ívási kedvében akarván járni, utat biztosítottak volna neki, hogy eljuthasson a Karib-tenger melletti Sarragasso-tengerbe, azt egyéb halak bánták volna. A fürdőzőknek az alacsony vízszint miatti bosszúságáról és a tó esetleges vízminőség-romlásáról ne is beszéljünk. A kígyóhal feleslegessé vált a Balatonban, amit a halászati szakemberek tagadnak Valószínű azonban: nekik is érdekükben állt volna, hogy az eddigiektől eltérő módszerekkel folytassák a lehalászást. Egyes vélemények szerint egy újfajta fonalféreg okozta a halak elpusztulását. Így van? Nem így van? Kézenfekvő összehasonlítani a balatoni angolnákat a Fertő-taviakkaL Ide osztrák halászok telepítették be a Idgyóhalat. Magyar halászok is exportálnak belőle, mivel az angolna nem ismeri az országhatárokat. És a Fertő-tóban nem pusztulnak az angolnák. Valószínűleg a Balatonnal van baj! A magyar tenger nem búja el a feszített halgazdálkodást. Képtelenség évről évre több halat lehalászni a tóból. A közmondás is úgy tartja: Nem lehet egy rókáról több bőrt lehúz-B. M. INNEN-ONNAN Élet magas hőmérsékleten? Két amerikai tudós azt állítja, hogy 250—300 C fokon még lehetséges élet, sőt az fejlődhet is. John Baross az oregoni egyetem tengertudományi intézetének kutatója és dr. Jody Deming a Chesapeake Hopkins Egyetem tanára nemrég arról írt cikket a Natura című brit tudományos folyóiratban, hogy egy olyan baktériumfajtát fedeztek fel, amely 250 C fokon szaporodni tud és 300 C fokon még életképes, de szaporodásra már képtelen. A tudósok ebből azt a következtetést vonták le, hogy magas hőmérsékletük miatt halottnak hitt bolygókon is keletkezhet és létezhet még élet. A LEGENDÁS SÁRGA-FOLYÓ Sok ország televíziója bemutatta már azt a tízrészes dokumentumfilmet, amelyet a kínai és japán televízió munkatársai forgattak közösen a legendás Sárga-folyóról. Az expedíció, amelynek tagjai több évig készültek erre a feladatra, hasonlóképpen kínaiakból és japánokból állt. A Sárga-folyó, amelyet másképpen Hoang Hónak neveznek, nevét a medrében lévő óriási mennyiségű sárga agyagról kapta. A folyót a civilizáció négy bölcsője egyikének tartják. Útja szinte szimbolikus; forrásától, melyről sokáig nem is tudták pontosan, hogy hol található, 5,5 ezer kilométeres útja alatt számos népet, tájat és országot érint. A Sárga-folyó forrásáról szóló legenda több, mint 2000 éves. Századokon át próbálkoztak a forrás pontos helyének megállapításával különböző dinasztiához tartozó uralkodók által szervezett expedíciók, de hasztalan. 1949 óta ez volt a harmadik próbálkozás, amely sikerrel járt. A filmen láthatjuk azt a pillanatot, amikor a kutatócsoport táblát állít fel Kína észak-nyugati csücskében, amelyen többnyelvű felirat hirdeti, hogy itt van a legendás folyó forrása. Az expedíció azonban nemcsak ezt tűzte ki feladatul, hanem utazásuk során megismerkedtek a folyó mentén élő népek, kínaiak, mongo-28
