Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
OTTHONTÓL HAZÁIG Mosonyi Emil emlékei Szeptemberben egymást követték a Széchenyi-megemlékezések. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésszakkal tisztelgett a halhatatlan, a legnagyobb magyar előtt. A tanácskozáson részt vett és előadást tartott napjaink egyik legelismertebb vízügyi szakembere, a világhírű Mosonyi Emil professzor is. Hírneves és örökifjú. Minden lépését, hűséges társa, felesége mellett, megannyi őrangyal vigyázta: elsősorban hajdani tanítványai. Közöttük dr. Starosolszky Ödön, akivel a megbeszélt randevúra érkezik, csöppnyi késéssel — bizony, a késő délutánba nyúlott az akadémiai disputa. Nem, hessegeti el az aggodalmaskodást, egyáltalán nem fáradt, semmi szükség, hogy az interjú előtt lepihenjen. S a nehézkes szakmai viták után szinte földerül az arca, hogy ifjú korára „fe//"emlékeznie. Arra a gimnazista kamaszra, akinek a ' matematika és a fizika volt a mindene, így csakis e két tárgy oktatójaként tudta elképzelni a jövőt. Még jó, hogy édesapja gyakorlatias ember lévén, „leszállította” tizenéves fiát a földre. ,. „ Olyan pályát keress, aminek praktikus vonatkozásai vannak, mondotta nekem. Megismertetett egy fiatal mérnökkel, aki egy hosszúra sikeredett estén, egy rózsadombi sörözőben, elmagyarázta nekem, mit csinál egy mérnök, úgyhogy immár tétovázás nélkül jelentkeztem a Műegyetemre. Hídépítőnek készültem, de az utolsó szemeszterekben, jó jegyeim miatt s professzorom nem kis befolyásolására, átpártoltam a vízépítési szakra. Mire végeztem, 1934-et írtunk, lett gondom elég, mint a többi diplomásnak, mérnöknek, tanárnak... Állás?! Micsoda illúzió! Apám felnőttként beszélt velem: Édes fiam, beajánlhatlak a Postához, áshatsz gödröt, állíthatsz telefonpóznákat, az is munka... ” De közbeavatkozott egy hajdani védőangyal: professzora, aki őt szemelte ki a vízépítési tanszék egy esztendőre megüresedett tanársegédi posztjára. Ez Mosonyi Emilnek olyan kitüntetés volt, akár a Nobel-díj. Egy évig a Műegyetemen dolgozott, majd a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahonnan is visszakérték: ő végezte a tárca számára készülő kutatásokat és előadásokat is tarthatott. Bére havi nyolcvan pengő volt, hozzájött még százhúsz pengő jutalomként az esztendő végén. Közben különmunkát vállalt a Menyhárt és Misteth cégnél (melynél az utóbbi társ, egyike legjobb barátainak ma is). Aztán következett az igazi próbatétel; már, mint az Országos Öntözésügyi Hivatal munkatársaként, a békésszentandrási vízlépcső statikai számításai, kidolgozása. „Óriási feladatot jelentett. Ráadásul én egy akkoriban újdonság számba menő, Magyarországon még nem ismert alapozási és számítási eljárást javasoltam, amelynek lényege: a duzzasztómű egyetlen, rugalmas talajon nyugvó alaplemezen feküdjék.. Persze, hogy voltak akik ellenezték! Nyereségem, előnyöm abban állt, hogy az egész betonozási-szerelési munkában aktívan részt vettem, így közvetlen kapcsolatba kerültem a munkásokkal. Borzasztó életük volt a békési kubikusoknak! A szegényebbje ebédként csak kenyeret és hagymát evett, a módosabbjának jutott falatnyi szalonna is. Ez az emlék ma is felkavar. És emiatt nem szerettem a Horthy-rendszert sem. ” A náci, majd a nyilas érát még kevésbé. Segítséget adott azoknak, akiknek nem lett volna szabad. De erről beszélni, emberséggel dicsekedni — emberhez méltatlan dolog! Visszaidézi inkább még a teljes fasizálódás előtti feladatát, a Hortobágy-toroki árvízkapu építését, ahol szintén új megoldásokat alkalmazott Majd a zseniális kolléga, Benedek Pál utódja lett az Országos Vízerőmű Hivatal élén: teendői közé tartozott a visszacsatolt Erdély és Kárpátalja figyelembevételével, a Magyarországon létrehozható vízerőművek és völgyzárógátak tervezése. Majd baka lett, aztán légvédelmi tüzér. „Élt a félelem, hogy a náci brigantik felrobbant19
