Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
Külföldi lapokban olvastuk Süddeutsche Zeitung A savanyú eső a feltételezettnél nagyobb mértékben terjedt el A savas eső egy kanadai tudós jelentése szerint sakkal elterjedtebb jelenség, mint azt addig feltételezték. A Science című folyóiratban D. W. Schindler, a kanadai halászati és óceánügyi minisztérium dolgozója azt írta, a legújabb kutatások kimutatták, hogy savas eső esett már Észak- Amerika nyugati részén, Japánban, Kínában, a Szovjetunióban és Dél-Amerikában. Kanada hat keleti tartományában lévő 700 tó fele erősen savas — állapítja meg a tanulmány. Hasonló a helyzet Yukon nyugati tartományban, az északnyugati területeken és Labradorban. Többek között a halak pusztulását, fontos mikroorganizmusok kipusztulását, és egyes területeken rovarfajták eltűnését figyelték meg. Az érintett területek biológiai helyreállítása külső segítség nélkül nem valószínű. Eltűnik a termékeny talaj — Erózió a hagyományos földművelés következménye — Irta: Barbara Kiesewetter Ha a hagyományosan gazdálkodó farmerek az Egyesült Államokban nem alkalmaznak kimélőbb földművelési módszereket, és nem adnak a földnek zöldtrágyázással több szerves anyagot, az a veszély fenyeget, hogy ötven éven belül néhány gabonatermő vidéken az erózió tönkreteszi az egész termőtalajt. Amerikai tudósok arra figyemeztetnek, hogy a talaj termékenységében az ezáltal okozott kárt jobb talajművelési módszerekkel és új növényfajtákkal sem lehet ellensúlyozni, a hozam részben több mint felével csökkenhet. Az erózió az Egyesült Államok nagy területein évtizedek óta nagy probléma. A mezőgazdaságilag felhasznált terület 50 százalékát az erózió veszélye fenyegeti. A lejtős területeken a földet elmossa az eső vagy elfújja a szél. A washingtoni és a Maine egyetem kutatói most kimutatták, hogy egy hagyományosan megművelt búzaföldön 1948- tól 1985-ig 16 centiméter termékeny talaj veszett el az erózió következtében. Ezzel szemben a talaj egy szomszédos, biológiai elvek alapján megművelt területen ugyanezen idő alatt érintetlenül megmaradt. A tudósok által megvizsgált két farm az Egyesült Államok északnyugati részén fekszik, olyan vidéken, ahol túlnyomórészt búzát termelnek. A mezőgazdasági üzemek jól összehasonlítnatók egymással. A vizsgált földek száraz agyag talajok, amelyekben vékony vulkáni hamurétegek fekszenek. Ehhez a két rétegre osztott humuszos felső talajhoz agyagtartalmú talaj járul. Az üzletek terményei is hasonlóak: az első évben téli búzát termeinek, a második évben borsót. A biológiai földművelésben lényeges, hogy a harmadik évben zöldtrágyázást iktatnak be a talaj regenerálása végett. A speciálisan erre a célra termesztett borsófajtát szerves trágyaként viszik be a talajba. A borsó a hüvelyesek rendjéhez tartozik, amely nitrogént rögzítő baktériumokkal él szimbiózusban. A baktériumok által a talajba vitt nitrogén azután a következő kultúrák rendelkezésére áll. A „biológiai” talajművelésnek ezért nincs szüksége szervetlen trágyára. A „hagyományos” halmon 1948 óta mind szerves trágyát, mind vegyi növényvédő anyagokat használnak fel. A földet e segédanyagok alkalmazása miatt gyakrabban kell végigjárni, mint a biológiailag megművelt földeket. Másrészt a hagyományos üzem nem alkalmazza a zöldtrágyázást és a talajnak csak különösen száraz években ad egy kis szünetet, oly módon, hogy a talajt megműveletlenül hagyja. A tudósok véleménye szerint ez a két döntő tényező a talajok eltérő minőségében. A biológiailag megművelt talaj sötétebb, ami a talaj nagyobb szerves széntartalmán, tehát nagyobb szervesanyag-tártálmán alapul. E szerves anyagnak lényeges hatása van a talaj életére és struktúrájára. A talajban lévő mikroorganizmusok aktivizálására vezet. Már korábbi vizsgálatok kimutatták ezeken a biológiailag megművelt földeken a nagyobb talajenzim tartalmat, mint a fokozott talajaktivitás kifejezését. E mikroorganizmusok anyagcseretermékei fontos tényezőt jelentenek a talaj aggregátok képzésében: ezek egymás mellett fekvő szervetlen és szerves talajrészek, amelyek egy jól strukturált talaj kialakulásának előfeltételei. Egy ilyen talajt jobban behálóznak a gyökerek, és a föld több nedvességet tud tárolni. Kevésbé van kitéve annak, hogy nagy esőzések elmossák a talajt. A kutatók adatokkal bizonyítják ezzel szemben a hagyományosan megművelt talajok erős romlását. Különösen a termékeny talaj alsó rétege épült le erősen, a talaj összesen 16 centiméterrel csökkent. Az erózió évente hektáronként 32,4 tonna földet visz el ezekről a talajokról. Bár az összehasonlításra szolgáló talajon a talaj nedvessége miatt szintén hektáronként 8,3 tonna föld vész el, ezt az eső mossa el elsősorban akkor, ha a talaj nincs beültetve növénnyel. De ezt a veszteséget ki lehet egyensúlyozni. Az újraműveléssel és a trágyázással új humusz keletkezik. Az eredmények azt mutatják, hogy csak a kímélő talajművelés és a kielégítő zöldtrágyázás és megfelelő vetésforgó tarthatja hosszú ideig a talajt és a talaj tevékenységét. Ha ezeket az elveket nem veszik figyelembe, a farmereknek a talaj elszegényedésével kell számolniuk, amit nemigen lehet jóvátenni. Az erózió világméretű probléma. Az NSZK-ban is veszély fenyegeti a talajt. Bajorországban a megművelt területeknek már 60 százalékán láthatók a tűrhető értékeken felüli eróziós károk. Ez azt jelenti, hogy több humusz vész el, mint amennyi keletkezik. Az alsó-bajorországi komlótermő területeken például egyes esetekben hektáronként és évente 100 tonna föld vész el. Ez körülbelül a húszszorosa annak, ami megújult. A jelenlegi talajművelési módszerek mellett itt néhány évtizeden belül teljesen lepusztul a termőtalaj. Svet Hospodárstvi Megmentik a világ legrégibb trópusi öserdeit? A kameruni Korup a világ legősibb trópusi erdei közétartozik. Mintegy 30 millió éves, állat- és növényvilágának sokféleségét tekintve csak az amazonasi őserdőkhöz hasonlítható. Itt azonban a föld sokkal termékenyebb, sokkal inkább alkalmas mezőgazdasági termelésre, és az állatvilág is sokkal jobban vonzza az orvvadászokat, akik a vadhúst elsősorban a szomszédos Nigériában értékesítik Az orvvadászat veszélybe sodorta a kameruni őserdő ökológiai egyensúlyát. Ezért a Természetvédelmi Világalap kezdeményezésére a helyi gazdálkodók részvételével nagy kampányt indítottak a kameruni őserdő megmentésére. Első lépésként a kameruni kormány megállapodást írt alá a Természetvédelmi Világalappal arról, hogy ez a szervezet saját kezelésébe vesz át 120 000 hektár védett területet, és 400 000 hektár környezeti legelőt. Ezenkívül az őserdő peremterületein rezervátumot létesítenek, hogy megakadályozzák az illegális vadászatot. A terv része a sokoldalú felvilágosító tevékenység is. Például a helybelieknek instrukciókat adnak a helyes gazdálkodáshoz, többek között a vetésforgó rendszer bevezetéséhez, amivel megakadályozhatják a gyom és a kártevők elszaporodását. Facsemete telepek létesítését is tervezik, hogy gyorsítsák a fák növekedését, és a mindennapi szükségletekre elegendő famennyiséget biztosítsanak, ne az őserdőt kelljen kiirtani. A Természetvédelmi Világalap szakértői szerint a kameruni őserdőben óriási mennyiségű pótolhatatlan természetes anyag van, köztük festékanyagok, gyanta, ritka növények (az eddig megvizsgált 90 növényfajta közül a tudomány 38-at egyáltalán nem ismert). A helybeli törzsek szokásainak megfigyelése is értékes tapasztalatokat hozott: a kameruni népi gyógyászatban felhasznált anyagok 90 százalékát az erdőből gyűjtik össze. Ezeknek az anyagoknak későbbi gyógyszeripari felhasználása nagy jelentőségű lehet — mondja Clive Wicke, a kameruni terv menedzsere, a New Scientistnek adott nyilatkozatában. 19
