Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 3. szám

gáltatását fogadjuk, amely alapján ki­adott állásfoglalásunkat követően a fenti tevékenységet a KÖJÁL engedé­lyezi. Egyéb feladatok Munkánk érdekes színfoltja a bio­szféra-rezervátum monitoring állomások üzemeltetése. Ilyen állomás a bugaci ősborókásban, illetve a fülöpszállási Kelemen szék pántján működik. Ez utóbbi az ADU KÖVIZIG területén van, de szakmai és gazdasági megfontolá­sok alapján mi üzemeltetjük. Mintabe­szállítás, ellenőrzés heti egy alkalom­mal történik. Automatikus mintavétellel, napi 24 órás mintákból határozzuk meg a kör­nyezeti levegő NO2 és SO2 szennye­zettségét. Figyelemmel követjük az üle­pedő por mennyiségét, ólom- és kad­­mlum-tartalmát. A talajvíz figyelő kutak szintjét, a víz pH-ját kéthetente, kémiai analízist negyedévenként végzünk. Folyamatosan regisztráljuk a főbb meteorológiai jellemzőket. A csapadék kémiai analízisére kéthetente kerül sor. Az így összegyűjtött eredmények ki­egészítőül, esetenként alapjául szol­gálnak a térségben végzett kutatások­nak. A bioszféra-rezervátum monitoring üzemeltetése már némileg a komplex környezetvédelem irányába mutat. Fel­­tételezésünk szerint ez a folyamat a jövőben egyre erősödni fog. Ennek je­gyében igazgatóságunk már most bi­zonyos koordinációs tevékenységet is végez a környezetvédelem egyik-másik szakterületében érdekelt intézmények — KÖJÁL, Földhivatal, Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi Állomás, stb. — között. Természetesen kapcsolatban állunk a környezet- és természetvédel­met zászlójukra tűző különböző egye­sületekkel, társadalmi szervezetekkel is. Bízunk benne, hogy tevékenységünk nem marad eredmény nélkül. DR. MAJOR TIBOR Д légkör szennyezése — nemzetközi probléma A Föld légterébe több mint százmillió tonna kéndioxid kerül évente, a káros kibocsátások több mint 90 százaléka a Föld északi féltekéjének a légkörébe kerül. Európa része­sedése a szennyezésekből 27 millió tonna évente, Észak- Amerikáé pedig kb. 25 millió tonna. Azonban míg Európá­ban az utóbbi tíz évben nem csökkentek a káros szennye­ződés-kibocsátások, addig Finnországban jelentősen lecsök­kentették azokat. (1980-ban a kibocsátások mennyisége 290 ezer tonna volt, 1984 elején pedig 180 ezer tonna, azaz a csökkenés 38 százalékos volt.) 1985 júliusában Helsinkiben aláírták a kéntartalmú lég­­környezetszennyezések 30 százalékos csökkentésére vonat­kozó jegyzőkönyvet. Kidolgozták a finn országos progra­mot, amely az 1993-ig terjedő időszakban az ilyen jellegű légkörszennyeződések 50 százalékos csökkentését irányozzák elő az 1980. évihez képest. Az ország államtanácsa konkrét utasításokat adott ebben a kérdésben. A mai napig 21 ország csatlakozott a helsinki jegyző­könyvhöz. A többségük azt a kötelezettséget vállalta magá­ra, hogy 50 százalékkal csökkenti a kéntartalmú lég kör szennyezését, Svédország, NSZK, Svájc és Ausztria pedig több mint 70 százalékkal. Hasonló program létezik a Szov­jetunióban is, amely azt tartalmazza, hogy 1993. végére 30 százalékkal csökkenti a légkörbe kerülő káros anyagok ará­nyát, különösen az ország európai részében. Ennek során a Szovjetunióban különös figyelmet fognak fordítani azokra a vállalatokra, amelyek az ország nyugati határa közelében vannak. Jelenleg Észtországban a káros légkörszennyezés 10—15 százalékkal nagyobb, mint Finnországban, ezek túl­nyomórészt az olajpalával üzemelő vállalatoktól erednek. E káros kibocsátások csökkentésére fogják alkalmazni az ál­lami területi villamos erőművekben az olajpalák pszeudo (ál) cseppfolyós égetési eljárását. Finnországban több ilyen technológiai eljárást dolgoztak ki, amelyek alkalmazhatók a kisebb és nagyobb vállalatoknál egyaránt. Finnország déli részén vannak olyan területek, ahol ma­ximális a kénvegyületek kiválásának a mennyisége. Egy év alatt a kihulló mennyiség 1,5—2,0 gramm/négyzetméter. A múlt évben az északi országokban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az éves kéndioxid-kiválás nem haladhatja meg a 0,3—0,5 gramm/négyzetmétert. Csak ezen érték alatt lehet megelőzni az észak-európai tűlevelű fenyőerdők káro­sodását. A finn szakemberek úgy vélik, hogy valamennyi európai országnak arra kell törekednie, hogy állandóan és jelentős mértékben csökkenjen a légköri szennyezések mennyisége. Ami pedig Finnországot illeti, ott kénhasznosítási progra­mot fogadtak el, amely lehetővé teszi a káros kibocsátások csökkentését, az ország déli területén ott, ahol a lakosság túlnyomó része él, és hatalmas erdőségek vannak. Most a szakembereket a nitrogénvegyületek légkörbe való kibocsátásai nyugtalanítják. Hiszen ezek a földre a nitro­gén, ammonium és szénhidrogén különböző oxidjainak a formájában hullanak le. Egymással keveredve ezek a ve­gyületek hatással vannak az időjárási viszonyokra, a nap­energiára és a légköri csapadékok eloszlására. A 80-as évek elején a nitrogénvegyület-kibocsátások Szuo­­miban mintegy 10—11 százalékkal csökkentek. Jelentkezett a hatása a magas benzináraknak, valamint az atomenerge­tika elég nagy részarányának, és végül a hidroenergetika jó helyzetének. Finnország Állami Tanácsa elvi döntést hozott, amelynek értelmében még szigorúbb normákat írnak elő a gépkocsi­­közlekedésre. 1992-ig érvénybe lépnek az USA-ban 1983-tól törvényesített, illetve alkalmazott normák. Az új gépkocsikon kötelezően alkalmazni kell a kipufogógázok tisztítására szol­gáló katalitikus háromjáratú berendezéseket. Az energiatermelésben a tüzelőanyag tökéletesebb ége­tési technológiája is csökkentheti a nitrogénkibocsátásokat. Az úgynevezett NO* berendezések a kibocsátott gázokban néhány tizedszázalékra csökkentik a nitrogén mennyiségét. Jelenleg Finnországban elég sok kőszéntüzelésű villamos erőmű épül, úgy hogy a következő évtizedben új szűrési technológia válik szükségessé, amely néhány nagyságrend­del hatékonyabb, mint a jelenlegi. A prognózisok arról szólnak, hogy Szuomiban már 1990-re be kell szüntetni a nitrogénkibocsátásokat, nem pedig 2005-re, mint ahogy azt korábban tervezték. Ez azzal a fel­tétellel érhető el, hogy a termeléssel szemben, szigorúbb kö­vetelményeket tá maszta nak. A szovjet—finn együttműködés a környezetvédelem terén alapvetően a vízvédelmi intézkedésekre összpontosul. De már a 70-es években a Finn-öböl vízvédelmére alakult vegyes bizottság közreműködésével kiépültek az első kapcsolatok a légkör védelme terén is. Majdnem 6 év kellett ahhoz, hogy a NELCOM-ba tartozó országok egyöntetűen támogassák a Baltikum légkörszennye­zésének ellenőrzése terén való együttműködés gondolatát. 1979-ben megalakult a szovjet—finn Légkörvédelmi Mun­kacsoport. Két tudományos kutatóexpedíciót szerveztek a Balti-tengeren. A „Sulejkin akadémikus" szovjet kutatóhajó segítségével. A lefolytatott tudományos vizsgálatok eredményei azt mu­tatták, hogy a légköri kibocsátásokban (emisszióban) lénye­gesen több nehézfém van, mint a Balti-tengerbe ömlő fo­lyókban. Szám szerint évente 80 tonna kadmium, 400 tonna réz és 3 tonna cink hull le a földre. Sajnálatos módon a Baltikum ökoszisztémájára való hatásuk hiteles képéről egyelőre nagyon keveset tudunk. A biológusok arra figyelmeztetnek, hogy már ezek a mennyiségek is megváltoztathatják a tengeri tápközeg tar­talmát és alapvető okai lehetnek a biomasszakészletek sta­bil növekedésének, s egyre komolyabb hatással lehetnek a tengerfenék vízrétegeinek oxigéntartalmára. Antti Kulmala professzor, a Meteorológiai Intézet osztályvezetője (Helsinki) 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom