Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
zárakat is alkalmaztak. Halpusztulás sehol sem fordult elő! Az elmúlt 24 év alatt összesen 3724 tonna halat telepítettünk ki, ami több mint háromszorosa a Balaton évi átlagos halzsákmányának, az erre fordított költség pedig kereken 70 millió Ft volt, a többit a kijelölt halászati hasznosítók viselték. Az utóbbi évek gyakorlata szerint csak az első telepítés történik a mi költségünkre, de mi biztosítjuk a halasitott vízterület szakaszokra bontását, néha tetemes költségű műtárgyakkal és halrácsozással; a további halasítást, illetve halpótlást már a vízterületek hasznosítói biztosítják számos helyen, de több helyen még fele arányos a költségviselés. Gát- és csatornaőreink pedig — gyakran — társadalmi halőrök is . A halasitott vízterületek benőttsége erősen csökken, sőt az elmúlt évben is a víztükör 1/3 részben teljesen letisztult! A kétnyarasokból hektáronként 5—600 db szükséges, a vegetációtól függően. Erősen benőtt vizekben az amur néha „pazarolja” a növényi táplálékot: csak letépi, de nem fogyasztja el teljesen. Ez gyomirtási szempontból ugyan előnyös, de a hal súlygyarapodásának számításánál tévedést okozhat, mert a kiirtott hínár nem azonos az elfogyasztott növénymennyiséggel. A hagyományos gaztalanítással a szolnoki igazgatóságnak is hamarosan fel kellett hagyni, mert az egyszeri kaszálás már a hatvanas évek végén hektáronként 5600 Ft-ba került, de a kézi munkaerő hiánya is ezt diktálta. A kémiai módszer pedig káros a haléletre és a vegyszerekkel fertőzött víz öntözésre sem alkalmas! Ezért 1968. évben bevezették a fenntartási halasítást. 1975-ben gazdaságossági kiértékelést is végeztek: a 89 ha-s Kakiti víztározót a „Felszabadulás" HTSZ-szel, két éven át, közösen halasították. Itt kereken 1/3-ra csökkent a gyomirtás költsége. A 155 hektáros Kecskerti víztározónál pedig 1973—74-ben 10,8 tonna amurt helyeztek ki és 9,8 tonnát halásztak le. Itt a fajlagos költség csak 1/5-nyi: 983 Ft/hektár volt. összehasonlítva a mechanikai és a biológiai gyomirtás költségét, az utóbbi tározónál több mint 700 ezer Ft megtakarítás mutatkozik! A halasítással 80%-ban sikerült a tározók gyomirtását elvégezni. Mindkét esetben figyelmen kívül hagytuk, hogy a mechanikai gaztalanításnál legalább kétszeri kaszálásra van szükség ahhoz, hogy viszonylag tisztán tudjuk tartani a vizet. A biológiai módszer a kaszálással ellentétben — maradandóan tiszta víztükröt eredményez I Az amuron kívül busát is telepítettek kisebb mennyiségben, ezek a moszatokat, békalencsét és az algákat pusztították és ezáltal javult a víz minősége is. A mechanikai irtás a levágott vízi növények ottmaradása miatt sem alkalmazható, mert ezek bomlásakor oxigénhiány áll elő, növeli a feliszapolódást, tömíti a rácsokat, ami duzzasztást okoz. A kimutatott legalább 1/3-nyi költség alapján tehát az eddig végrehajtott 24 évi fenntartási halasítás 70 millió Ft költsége, hagyományos gaztala-Nyári lehalászás kerítőhálóval nítással, több mint 200 mlilió Ft-ot tett volna ki, vagyis közel 150 millió Ft megtakarítással számoltunk! Az NDK-ban már 1965-ben részletes takarmányozási kísérletbe kezdtek ezekkel a növényevő halakkal. Széles körű vizsgálatokat folytattak az aimurok hínárirtó tevékenységével kapcsolatban és a vizsgálati eredmények alapján igen körültekintő gazdasági kiértékelést is végeztek, kimutatva a biológiai gyomirtás önköltségcsökkentését, a víztükör egy m2-re jutó pénzügyi és kézi munkaerő megtakarítást. Megállapították ők is, hogy a kétnyaras amurok átlagosan legalább 40 m2 növényzettel benőtt víztükröt képesek megtisztítani. Ezek az értékek 4 m és ennél nagyobb fenékszélességű vízfolyásokra vonatkoznak, amelyek vízmélysége meghaladja a 0,30 m-t. A vízügyi szolgálatban fenntartási halasításra még számos vízterület kínálkozik, hiszen öntözőcsatornáink hossza (a kettős rendeltetésűekkel együtt!) több mint 4700 km, a belvízcsatornák (a tanácsiakon kívül!) 29 000 km, ezenkívül több mint 200 mezőgazdasági tározó, nem is számolva az ipari és az ivóvíztározókkal (cca. 65 helyen), amelyekből igen sok alkalmas a halasításra, még az ivóvizesek is, megszorító feltételek mellett, a víz biológiai egyensúlyának elősegítésére! A VITUKI biológiai gyomirtásra vonatkozó irányelvtervezete és az Alsó- Duna-völgyi Igazgatóság több éves megfigyelései alapján a VSZK elkészítette és 1983-ban kiadta a „Földművek fenntartása, vizi növények irtása növényevő halakkal" c. Ml—10 292/3. sz. műszaki irányelveket, amely útbaigazít a vízterületek növényzetének közelítő felméréséhez és hozzásegít a káros vízinövények irtásához szükséges halállomány megállapításához. dr. Fóris Gyula 13
