Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
A szennyvízelvezetés részfolyamatai minden esetben a beruházási és üzemeltetési költségek együttes figyelembevételével súlyozottan kell, Hogy vizsgálatra kerüljenek. Mint ahogy a bevezetőben meghatározást nyert a tisztító telepek „kerítésen belüli" technológiája — különösen az iszapkezelés területén — az elhelyezése, illetve a szállítások kritériumrendszerétől függ. A résztevékenységekre (elhelyezés, szállítás, tisztítás, gyűjtés) létrehozott kritériumrendszereket — mint mátrixokat — rendszerelemzés útján optimalizálni kell, mely alapja — elsősorban nagyobb rendszerek esetében — a helyes döntéseknek. 4.3. Az üzemeltetés szempontjai Az üzemeltető nem kis feladata, hogy a kutatás-fejlesztés és tervezés — nem ritkán ellentmondó — szemlélete alapján kialakított rendszereket jó hatásfokkal működtesse. Azonban a telep csak teljes kiépítettségében képes a környezetvédelmi, közegészségügyi és szolgáltatási feladatát ellátni. Bármely „szűk keresztmetszet” a mű teljes üzemére visszahat. Az üzemeltetők részéről megalapozott igény, hogy a műszaki megoldások meghatározása kérdésében már az előkészítés idején — felelősséggel — részt vállaljanak. Annál is inkább, mivel a tervező és a kivitelező idővel levonul, míg az üzemeltető időtlen időkig jelen marad, s viseli a terheket. Az üzemeltetés megfelelő színvonalához az alábbi feltételek megteremtése szükséges: — a működtetéshez elengedhetetlen a megfelelő gépészeti és egyéb technológiai berendezések folyamatos beszerzési lehetősége, melyhez biztosított a: = devizaellátás, = megbízható ipari háttér, a rendszeres szervizelés, — a fenntartáshoz és rekonstrukcióhoz szükséges anyagiak folyamatos biztosítása — a korszerű műszerezettséggel ellátott laboratóriumok képzett kezelőszemélyzettel — az alkalmazott irányítástechnika tökéletesítésével a folyamat ellenőrzés, a hibafeltárás, az önkontroll megbízhatóbbá tétele, az energiatakarékos üzemmód lehetőségeinek feltárása (mérés, regisztrálás, kiértékelés — döntés, intézkedés) — javítani kell a karbantartó és hibaelhárító tevékenység műszaki feltételeit — adatbanki információk feldolgozása, elemzése alapján ki kell dolgozni a megelőző hibaelhárítást, a reaktor tartalékképzést, a szakirányú élőmunkaigényt = ki kell építeni a — különösen veszélyes anyagokkal dolgozó — ipari előtisztítok jelzőrendszerét, növelni kell a forráskontrol színvonalát = az oktatás valamennyi lépcsőjében előtérbe kell helyezni az üzemeltetői szakemberképzést — meg kell teremteni a működő rendszerek műszakigazdasági adatainak a kutatás-fejlesztés-tervezés adatbankjába való visszatáplálását a különféle korrekciók vagy hatékonyabb irányváltások felgyorsítása érdekében — koncentrálni kell egy-egy témakörben az üzemeltetői műszaki fejlesztési pénzeszközöket a gazdaságosság és hatékonyság érdekében, — a költségeket mindenkor ellensúlyozó megfelelő árrendszer, — megfejelő ösztönző bérrendszer. 4.4. Az ipari háttér fejlesztésével kapcsolatos igények A technológiai eljárások eredményességének — azaz az elvárt hatékonyság mindenkori biztosításával — alapkövetelménye a műszaki berendezések megbízható működése. Az ipari háttér magában foglalja a — berendezések és felszerelési tárgyak gyártását, — szervizrendszerét, — tartalékkészletek biztosítását. — A távlati fejlesztésben megvalósítandó tisztító telepek kapacitásigényéből meg kell határozni azokat a berendezéseket, melyek darabszáma alkalmas a gazdaságos hazai sorozatgyártásra. — A megbízható és korszerű gépi berendezések biztosításához a már több helyen megvalósított gyártáskooperációt tovább kell fejleszteni, illetve ki kell szélesíteni. — A szivattyúk gyártási és javítási méretválasztékát a kihasználási hatásfok érdekében ki kell szélesíteni (Flygt, EMU, KSB, ABS stb.). — Az élőmunka-megtakarítás, a nagyobb üzembiztonság és a tisztítási hatásfok szintentartása érdekében tovább kell fejleszteni a műszereket, érzékelőket, s fokozatosan ki kell iktatni a beavatkozások szubjektív jellegét. — Más tárcavállalatok szakágazati gyártás affinitását támogatni, illetve nagyobb mértékben kell kihasználni (hőszivattyúk gyártása, élelmiszeripari, mezőgazdasági gépek adaptálása stb.). — A hasznosítást elősegítő gépi berendezések külföldi gyártóival gazdasági együttműködés hatékonyabb fejlesztése (gázmotorok, komposztálok, szennyvíziszapok ipari hasznosítását elősegitő különböző berendezések, stb.). — Meg kell teremteni a jó minőségű hajtómű- és kompresszorgyá rtást. — Törekedni kell a könnyített szerkezeti elemek (kotrók, rácsok, homokleválasztók stb.) fejlesztésére. — Gyártáskooperáció iaénybevételével meg kell teremteni a rothasztok szerelvényellátását (gázdóm, visszarobbanásgátló, kéntelenítő, keverő, uszadéktörő, hőcserélő, megfigyelő ablak, hőmérsékletmérő stb.). 4.5. Az ipari szennyvizek hatása a szennyvízkezelés fejlesztésére Az ipari üzemek tevékenységük során számos olyan termelési hulladékot bocsátanak ki, melyek részben megnehezítik — bizonvos esetekben pedig lehetetlenné teszik — a lakossági (fogyasztói) szférából származó szennyvizek megfelelő tisztítását, elhelyezését, illetve hasznosítását. Az ipari vízgazdálkodás egyik nagy feladata, hogy a veszélyes káros anyagok szennyvízbe jutását meggátolia. Az ipari üzemeknek kötelességük olyan technológiai rendszerek és anvagok alkalmazása, (körnvezetbarát anyagok, hulladékszegény technológiák), melyek kizárják a veszélyes anyagoknak környezetbe jutását. Soronkövetkező feladat: — az ipari szennyezés iparágankénti és területi megoszlás szerinti mennyiségi és minőségi értékeinek újbóli megható rozása — a szennyvíztisztító rendszerrel előzetesen összehangolt komplex előtisztítok rendszerének kialakítása — a szükséges megfigyelő rendszerek kiépítése — a haváriák esetén jelzőrendszer és biztonsági tározók kialakítása — a visszatartott veszélyes anyagok elhelyezésére szolgáló fogadók (égetők, hulladéktározók) helykijelölése és koordinált kialakítása — a feladatát hatékonyan ellátni képes ipari hidro- és környezettechnológus gárda kiszélesítése — a forrás és eredménykontroll rendszerének minőségi változtatása — következetes és ösztönző birságoláspolitika. 4.6. Az oktatás szerepe a szakágazat fejlesztésének területén A szakágazat fejlesztési tendenciáinak érvényre juttatásában döntő szerepe s ezáltal felelőssége van az oktatásnak. E tevékenységet viszont csak akkor képes eredményesen ellátni, ha a szükséges eszközrendszer rendelkezésre áll, s a „szürkeállományát” nem pazarolja egyéb tevékenységre. — Az oktatás különböző szintjein differenciált célokat kell kitűzni, de közöttük hangsúlyozottan kapjanak szerepet a gyakorlati kérdések. — Naprakészen ismerje a kutatás-fejlesztés eredményeit (az oktatás működjön közre a kutatásban, a kutatás számoljon be rendszeresen eredményeiről az oktatásnak stb.). 11