Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
Könyvespolcra ajánljuk Vörös könyv 1989 decemberében az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent a magyar Vörös Könyv. Ha a címe nem is, túzokkakasos borítója bizonyára elárulja: mindenkit érdekelhet, aki a természetet, vadonélő állatokat, növényeket szereti. A Vörös Könyv a kipusztult vagy kiveszőben lévő, illetve ennek veszélyébe került növényeinkről, állatainkról szól. A világ sok országában számba vették már a veszélyeztetett helyzetben lévő élőlényeket. Az erről készült kiadványokat mindenütt vörös listáknak vagy vörös könyveknek nevezik, hiszen a piros a veszély, a figyelmeztetés, de egyben az élet színe is. Figyelmeztetés, mert az emberrel legtöbbször — földtörténeti léptékkel mérve — egyidős, vele együtt kialakult és ezért környezetének meghatározó részeit jelentő növény- és állatfajok pusztulása jelzés számunkra: mi is veszélybe kerülünk nélkülük és mindent meg kell tennünk e pusztulás megállítására. Az emberek többsége az élővilágot még ma is csak hasznos és „káros" részre osztja aszerint, hogy életét közvetlenül segíti-e vagy sem. Nem gondol arra, hogy levegőnk, vizeink tisztasága, talajaink termőképessége, a területek időjárása, egyszóval életünk, alapvetően a több élőlénytől függ. Ezért azzal sem igen törődik, hogy tevékenységével segíti-e más lények életét is, vagy azok életfeltételeit korlátozza, megszünteti-e. Ezért kell a figyelmeztetés. Ha számításba vesszük, hogy Föld-átformáló technikai ismereteink birtokában, azokat az összefüggéseket, amelyek az élővilág tagjai és életünk, környezetünk között fennállnak még ma is, csak nagyon hézagosán ismerjük, akkor el kell fogadnunk: csaknem minden állat- és növényfajra szükségünk van. Azok kipusztulása nem pótolható, ma még ismeretlen jelentőségű veszteséget jelent valamennyiünk számára. Ezért fontos, hogy számba vegyük veszteségeinket, felmérjük a további — előre jelezhető — pusztulásokat. A Vörös Könyv ezeket az ismereteket foglalja össze. Bemutatja, írásban és színes vagy fekete-fehér grafikákon is, a Magyarországon veszélyeztetett fajokat, és ahol ez már ismert, útmutatást ad védelmi teendőink konkrét módszereire is. Elkészítéséhez több évi munkával „leltározni” kellett a természetben. A munka nem lehetett teljes körű. A kb. 14 ezer hazai növény- és 32 ezer állatfajnak csak egy részére az ún. magasabbrendű csoportokra terjedhetett ki, nem is számítva a még ismeretlen fajokat. 110 gerinces (emlős, madár, hüllő, kétéltű, hal) és 290 gerinctelen (csiga, bogár, lepke, hártyásszárnyú) állatról, valamint 730 növényről tájékoztat. Utóbbiaknál csak az ún. száraz növényekre (nyitvatermők, zárvatermők, harasztok) és mohákra szorítkozva. Kimaradtak pl. a gombák, még a közismertebb kalapos gombák is, vagy az ugyancsak igen fontos szerepű egysejtűek, férgek és sok más jelentős, gerinctelen állatcsoport. Kimaradásuk nem szerepük alábecslése, hiszen alapvetően tőlük is függ a különböző életközösségek vagy az ember sorsa. Hiányzásuk a Vörös Könyvből felkiáltójel: azért hiányoznak, mert nem ismerjük őket eléggé ahhoz, hogy a többi csoporthoz hasonló felmérés elvégezhető lett volna. Azt jelzi, hogy ezeknek az élőlényeknek a fokozott kutatása, helyzetük, szerepük veszélyeztetett fajaik felismerése fontos feladata a következő éveknek. Éppen közülük pusztulhatnak ki észrevétlenül még ismeretlen fontosságú fajok. A Vörös Könyv kiadása azonban nem várhatta meg e csoportok „felzárkózását” is. így is késésben vagyunk. Az ismertetésre kerülő magasabbrendű növények, állatok többsége pedig jól jelzi egész életközösségek veszélyeztetettségét is. így az ő védelmükre, élőhelyeik megtartására törekedve elérhetjük sok ismeretlen, alsóbbrendű élőlény megőrzését is. Mit nyújthat a Vörös Könyv egy „vízügyesnek"? Elsősorban látókörét tágító, hasznos kézikönyvet, amely útikalauza lehet a legritkább növények és állatok megismerésében. Egy olyan tervező, kivitelező vagy üzemeltető szakember, aki a létesítményeket természetvédelmi szempontból is a lehető legoptimálisabban kívánja megvalósítani és használni, erre nem, vagy csak elvétve talál konkrét tanácsokat. A könyvből azonban felismerheti, milyen fajok, élőhelyek károsodásával kell számolnia. Ez további vizsgálódásra készteti s az eredmény: ő dolgozhat ki megfelelő műszaki javaslatokat, technológiákat. S azok kötelező szabvánnyá kristályosodhatnak. Megoldások birtokában megvalósulhat, hogy pl. ne készüljön patakokon zsilip a vízben élő állatok természetes vándorlásának biztosítása nélkül. Megvalósulhat, hogy csak ott szorítsuk betonba őket, ahol a partvédelem valóban nem oldható meg másként. Megvalósulhat, hogy a vízrendezések során elsődleges szempont legyen a sajnos mindenképp károsodó természetes életközösségek továbbélésének biztosítása. Megvalósulhat, hogy műszaki, üzemelési plusz terheket is vállaljunk ennek érdekében. Megvalósulhat, hogy az árvízvédelmi rendezéseknél, a mai ún. gazdasági érdek (pl. néhány száz hektár évenkénti elöntése helyett 4 évenkénti elöntés biztosítása) már tervezés előtt összevetésre kerüljön az emiatt likvidálandó természeti értékekkel. A Vörös Könyv terjesztése sajnos nagyon rossz. Csak a Mezőgazdasági Könyvesboltban és az Akadémiai Kiadó boltjában kapható. Ára 450 Ft. Értesülésem szerint utánnyomása is készül. (Nechay Gábor) Nógrád megye védett természeti értékei Úttörő jellegű, hasznos, mindenkinek ajánlott, szép kivitelű, értékes kötetet vehetnek kézbe a természet barátai. A könyv címe: Nógrád megye védett természeti értékei. A szerzők, dr. Fancsik János, Márton Ferenc és Kollár József, nagyszerű munkát végeztek, mert nemcsak közelebb hozták az olvasót a természethez, hanem végigolvasva a kötetet, elénktárul: értékekben mennyire gazdag a kis Nógrád megye is. A könyv elsőként a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetet mutatja be. A somoskői várhegyet, a Nagy-Salgót, a Kis-Salgót, vagy ahogy a nép nevezi: a Boszorkánykőt, a táj éghajlatát, vízrajzát, talajviszonyait, élővilágát, a védett és fokozottan védett növény- és állatvilágot. A kultúrtörténeti emlékek címszó alatt megismerkedhetünk a várakkal és a Karancs-hegy, a „Palóc Olimposz" kápolnájával is. A Szilváskő, a Bárnai Nagykő, Kiskő és Szerkő ugyancsak hangulatos leírásban található a kötetben. Az ipolytarnóci természetvédelmi terület, az ősmaradványok leírása is izgalmas olvasmány. Részletesen tájékozódhatunk az eddig előkerült lábnyomok alapján meghatározott állatfajokról és a tőlük származó lábnyomok számát is megtudjuk. Felsorolni nehéz, mennyi szép hely, mennyi védett fa, forrás található Nógrádban. Vajon tudunk-e erről? Ismerjük-e értékeinket? Ebben is segít a könyv, amikor leírást közöl a Baglyaskővár bazalttömbjéről, a pécskői bazaltkúpról, az ipolyszögi Égerlópról vagy a kastélyparkok növényeiről, fáiról. A csodálatos fákban Nógrádban 7
