Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
szerint ebben az esztendőben fogták ki a Balatonból az első angolnát. Korábban (1887-ben) az Országos Halászati Felügyelőség a Budapest—Galac közötti Duna-szakaszon 600 ezer angolnát telepitett, s a Balatonba valószínűleg a Sión felúszva jutott el a kifogott példány. Irodalom: Fischer Frigyes: A magyar halászat. Budapest, 1931. Herman Ottó tudósítása = Term. tud. Közi., 1890. 1890-től működött Kassán a Vízmesteriskola. A hazai kultúrmérnöki hivatalok középfokú végzettségű segéderőit 1879-től oktató kassai rétmesteriskola ettől kezdve a Földmívelésügyi Minisztériumban egyesített vízügyi szolgálat tanintézeteként Vízmesteriskola néven képezte ki a folyamfelvigyázók, gátfelügyelők nélkülözhetetlen csapatát. Az iskola közvetlen felügyelete és igazgatása a mindenkori kassai kultúrmérnöki hivatal főnökét illette meg. Irodalom: Trümmer A.—Lászlóffy W.: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede. Budapest, 1940. 1890-ben az Országos Vízépítési Hivatal keretén belül megalakult a Közegészségügyi Mérnöki Osztály. A Kvassay Jenő szorgalmazására megalakult új szervezet fő feladatát a községek és városok vízvezetéki és csatornázási ügyeinek egységes szempontok szerinti műszaki elbírálása, szükség esetén a tervek elkészítése jelentette. A szolgálat megalakítását követően megszűnt az a gyakorlat, hogy a vízellátás-csatornázási tervek elkészítéséhez főleg külföldi szakértőket hívjanak meg az érintettek. Működése hamarosan kiterjedt az alföldi nagyobb települések vízellátására, s 1894-ben a szolgálat önálló hivatallá válva főképp a városok vízellátás-csatornázásával foglalkozott. Irodalom: Farkass Kálmán: A Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat. Budapest, 1902. 50 éve 1940. január 28-án Budapesten hunyt el KAÄN Károly erdőmérnök, a tervszerű erdőgazdálkodás úttörője, a természetvédelem és az Alföld fásításának népszerűsítője, az erdők és a vízélettan kapcsolatának és kölcsönhatásának kutatója. (Sz. 1867. július 12., Nagykanizsa.) Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon. 1940. március 22-én Siófokon hunyt el KAÄLI NAGY Dezső mérnök, a balatoni kikötők építésének vezetője. Mint a Balatoni Kikötőépítési Felügyelőség munkatársa, később főnöke, számos kikötő építését és telep partrendezését végezte el (Tihany, Balatonlelle, Balatonföldvár, Siófok, stb.). Találmánya volt a széles körben alkalmazott KND-jelű partvédő mű. (Sz. 1888. május 17., Kraszna) Irodalom: Vízgazdálkodási Lexikon. 1940. június 20-án hunyt el Budapesten WESZELSZKY Gyula vízkémikus. Számos magyarországi, s valamennyi budapesti gyógyfürdő vizének radioaktivitás-vizsgálatát végezte el. A századfordulón részt vett a Balaton tudományos tanulmányozására kiküldött bizottság munkájában is. A Magyar Hidrológiai Társaság elődjének, a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának elnökeként jelentős szerepe volt a hazai tudományos közélet szervezésében. (Sz. 1872. május 10., Szlatina) Irodalom: Emszt Kálmán: dr. Weszelszky Gyula emlékezete. = Hidrológiai Közi., 1940. 1940-ben adták át a tiszaörvényi (ma tiszafüredi) szivattyútelepet. Az 1937. évi 20. törvénycikk az ún. „öntözési törvény” alapján az öntözéses gazdálkodás bevezetését célzó építmények sorában 1937 októberében kezdték el a tiszafüredi öntözőrendszer vízellátásának megoldására a 6 m3/s átemelőképességű szivattyútelep építését. A szivattyútelep és a csatlakozó közel 100 km-es csatornahálózat elkészültével a Tisza-vidék öntözésének első jelentős létesítménye kezdhette el működését, lehetővé téve 11 ezer ha terület öntözését. Irodalom: Öntözésügyi Hivatal Közleményei, 1937—47. 25 éve 1965. január 1-jén volt a Nemzetközi Hidrológiai Decennium nyitónapja. Az emberiség számára hasznosítható vízkészletek feltárására, a legjobb hatásfokkal történő felhasználására és a hidrológiai kutatás-oktatás hatékonyságának növelése érdekében az UNESCO 10 éven át tartó munkatervet dolgozott ki, amely összefoglaló néven „Nemzetközi Hidrológiai Decennium"-ként vált ismertté. Az ehhez kapcsolódó magyar program mindenekelőtt a csapadék, a párolgás, a felszíni lefolyások, a talaj- és mélységi vizek részletes tanulmányozását írta elő. A program megvalósítása komoly lökést adott a hidrológia tudománya hazai fejlődésének. Irodalom: Vízügyi Közlemények, 1965. 3. sz. 1965. március 17-én megalakult a kormány által életrehívott Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A Dégen Imre által vezetett bizottság feladatául tűzték ki, hogy működjék közre a nagyobb, elvi jelentőségű vízügyi problémák, a több minisztériumot és országos hatáskörű szerveket érintő kérdések megoldásában, a vízgazdálkodás fejlesztési irányának kialakításában. Irodalom: Magyar Nemzet és más napilapok. 1965. április 25—29. közötti napokban súlyos árvíz pusztított a Répce és a Rába vidékén. A halálos áldozatokat is követelő katasztrófa során közel 100 ezer kh került víz alá. Irodalom: A napilapok tudósításai. 1965. május—júliusában rendkívüli dunai árvíz lépett fel Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. A rendkívül csapadékos időjárás, valamint a sokévi átlagot meghaladó alpesi hótömegek májusi olvadása következtében kialakult árvíz (tetőzése Budapestnél június 18-án 845 cm-rel) 120 napos elbontásával minden addigit felülmúlt. A kritikus napokban közel 40 ezer emberrel folyó védekezés során a magyar területen a 610 km összhosszúságú védvonalat sikerült átszakadás nélkül megtartani. Irodalom: A nagy dunai árvíz. (A Vízgazdálkodás melléklete, 1965.) 1965. július 1-jén észlelték az első szokatlanul nagymértékű balatoni halpusztulást. A halállományban jelentős károkat okozó, Keszthelytől Siófokig észlelt mérgezést a nagy mennyiségű csapadék által a tóba bemosott DDT növényvédő (rovarpusztító) szer okozta. Irodalom: Woynarovich Elek: Hogyan nyomozta ki a tudomány a balatoni halpusztulás okát. = Magyar Nemzet, 1965. november 21. 1965 júliusában megszűnt Badacsonyban az 1906 óta tartó bazaltbányászás. Badacsonyt az Országos Természetvédelmi Hivatal tájvédelmi körzetté nyilvánította. így a badacsonyi terület Tihany után a második tájvédelmi körzete lett az országnak. Irodalom: A napilapok tudósításai. 1965. július 23-án hivatalosan gyógyvízzé nyilvánították a büki forrás vizét. Az 58 fokos víz másodpercenkénti közel 200 literes hozamával Európa legbővebb melegvízforrásának számított. Látogatottsága már az előző évben is meghaladta a 100 ezer főt. Ekkor döntött úgy az országos és a helyi vezetés, hogy a távlati fürdőberuházásokra 150 millió forintot áldoz. Ezt követően nyílt lehetőség arra, hogy a büki gyógyidegenforgalom nagyobb lendületet vegyen. Irodalom: A napilapok tudósításai. 1965. július 28-án Budapesten elhunyt SIKÓ ATTILA vízmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa. Mérnöki pályafutását a soroksári Duna-ág rendezési munkálatainál kezdte, majd a Vízrajzi Intézet tervezési osztályán statikai kérdésekkel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el az inhomogén talajon folytonosan felfekvő egyenlőtlenül terhelt tartók méretezése, a csővezetékek és csőzsilipek tervezése terén. Szakirodalmi munkássága során rendszeresen foglalkozott a műszaki hidraulika gyakorlati problémáival. (Sz. 1897. szeptember 10., Tiszavárkony.) Irodalom: Lászlóffy Woldemár: Sikó Attila. = Vízügyi Közi., 1965. Fejér László 21
