Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

amely a város vízellátási, vízbeszerzési és mérnök geológiai problémáival foglalkozott, hasonlóan a Saroksári-Duna vízgazdálkodásával foglalkozó egynapos ankéthoz, vagy ahhoz a kétnapos rendezvényhez, melyet a Limnológiai Szakosztály közösen rendezett a Szolnoki Területi Szervezettel a Kiskörei Vízlépcső üzemeltetésének ökológiai tapasztalatairól. Ugyanez mondható el országos nagyrendezvényeinkről, illetve azokról, amelyek hasonló jelentőségűek voltak, de más egyesületekkel, intézményekkel együtt rendeztük, mint a Bajai Vízgazdálkodási Nyári Egyetem, az Ifjúsági Napok Kaposváron, az Aggteleki Ifjúsági Környezetvédelmi Szeminárium, a Hidrobiológus Napok, az Országos Közművesítési Konferencia, a felületkezelő üzemek szennyvízkezelése és iszapelhelyezése, az Országos Gyógyszeripari Vízgazdálkodási Ankét, illetve a minden alkalommal kiemelkedő országos vándorgyűlésünk, 1989-ben a Vili., a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezettel közös rendezésben, amelynek keretében zajlott az évenként meg • rendezett Ipari Vízgazdálkodási Szeminárium is. Ezt a rendezvényünket azért is kiemelem, mert témái között szerepelt elsőként Társaságunk történetében a határvizi együttműködés problémaköre, amely —az azóta tapasztalt megnyilvánulások alapján is mondhatom — határköve lehet a nemzetközi munkánknak, amely egyébként az elmúlt év során ugyancsak gazdag volt eseményekben. Ezek közül is hadd emeljem ki a 'hidrológia és környezetgazdálkodás témakörében rendezett magyar—amerikai szemináriumot, melyen mintegy félszáz amerikai hidrológus vett részt az USA legkülönbözőbb egyetemeiből és intézményeiből, és amelyen magyar hidrológusokkal együtt vitattak meg számos, napjainkban széles körű jelentőséggel bíró problémát.

Ez a téma átvezet bennünket Társaságunk nemzetközi kapcsolatainak érintéséhez. Az elmúlt években ismét bővültek szerződéses nemzetközi kapcsolataink. Nemrégiben írtunk alá együttműködési szerződést a Német Szövetségi Köztársaság-beli DVGW-vel (Víz- és Gáztechnikái Szövetség), valamint az Izraeli Mezőgazdasági Központtal. Ezzel a hagyományos lengyel, holland, osztrák, illetve finn kapcsolatokkal együtt hatra emelkedett az írásos szerződésben rögzített nemzetközi együttműködéseink száma. Izraeli kapcsolataink három évre tekintenek vissza, és a szerződés aláírására a jó tapasztalatok alapján került sor .Ennek a kapcsolatnak a lényege, hogy kétévenként 5-tagú magyar, illetve izraeli szakemberküldöttség cserelátogatására kerülhet sor, és ez nagyon perspektivikusnak és gyümölcsözőnek látszik, tekintettel Izrael rendkívül magas színvonalú vízgazdálkodására. (Bár itt meg kell jegyeznem, hogy az 1990-ben a magyar delegáció esedékes kiutazása 1991-re halasztódott, belső, izraeli szervezési okok miatt. Jelenleg folyamatban van egy másik nyugatnémet szakmai egyesülettel, a DVWK-val (Kulturtechnikai Egyesület), az Amerikai Hidrológiai Intézettel a kapcsolatfelvétel, illetve tájékozódásunk szerint az Angol Hidrológiai Társaság is érdeklődik velünk való kapcsolatfelvétel iránt.

örvendetes módon növekszik külföldi előadók rendezvényeinken tartott előadásainak száma. Talán ehhez a témakörhöz kapcsolható az a tevékenységünk, amely egyre gyakrabban rendezvényekben nyilvánul meg, ez pedig a külföldi cégek számára szervezett szimpóziumok, termékbemutatók, melyekből az elmúlt években többet is szerveztünk. Ezúton is megragadom a lehetőséget, hogy felhívjam szakosztályaink és területi szervezeteink figyelmét az ilyen jellegű rendezvények hasznosságára mind szakmai, mind anyagi szempontból, mert ezeket természetesen megfelelő devizás ellenszolgáltatásért végezzük a magyar piacra betörni kívánó nyugati cégek számára.

Bár ez ügyben már post festa vagyunk, mind tájékoztatási munkákkal, mind szakmai tevékenységünkkel, mind a döntéshozatali mechanizmusokban raló részvételünkkel (bár ez esetben eredményről nem beszélhetünk) összefügg a Bős—Nagymaros Vízlépcsőrendszerrel foglalkozó rendezvényeink száma és tartalma. Ezt azért tartom szükségesnek még most is, e beszámoló keretében megjegyezni, mert az elmúlt egy-két évben sok bírálat ért bennünket azért, hogy nem kellő szinten foglalkoztunk ez egész társadalmunkat megmozgató témával. Az elmúlt 1989. évben 14 rendezvényünk foglalkozott a vízlépcsőrendszerrel. Előadóüléseken foglalkoztunk a BNV üzemének vizsgálatával, hatásával a hordaiékmozgásra és mederalakulásra, mérnökgeológiai és hidrogeológiai előmunkálataival, jégviszonyaival, az árvízvédelmi létesítményekkel, a dunakiliti és nagymarosi kismintakísérletekkel, a környezeti hatásokkal, a dunakiliti tározó és műtárgyai építési tapasztalataival, hatásával a hajózásra, a monitoringrendszerrel, a hidrológiai hatásokkal, tanulmányi kirándulásokat szerveztünk a csehszlovák és a magyar oldalra, és külön kirándulás ment Dunakilítibe a tározó munkálatainak megtekintésére.

örvendetes jelenség, hogy újra indítottunk tanfolyamokat, és ezek nagyon sikeresek voltak: mind a hidrobiológiái, mind a vízanalitikai továbbképző tanfolyam. Ez a hézagpótló speciális oktató munka tipikusan tudományos egyesületi feladat, amit a jövőben hangsúlyozottan folytatnunk kell.

Végül meg kell emlékeznem arról az elképzelésünkről, illetőleg munkáról, amely röviden úgy foglalható össze, hogy Intéző Bizottságunk javaslatára az elmúlt több mint egy év során szakterületi beszámolókat készíttettünk szakosztályainkkal annak felmérésére, hogy hol áll a Társaságunk szakosztályai által lefedett tudományterület mai fejlettsége, hogyan jutottunk erre a szintre, és milyen eredményeink vannak ezen a területen. Valamennyi szakosztályunk elkészítette ezeket a tudományterületi beszámolókat és ezeket Elnökségünk folyamatosan megvitatta. Bár színvonalában e beszámolók között van bizonyos heterogenitás, de véleményem szerint igen értékes anyag jött össze, amely alapját képezheti az új vezetőség programjának, munkája fő irányvonalainak a kijelöléséhez. Szándékaink szerint ezt az anyagot — bár a közgyűlésre nem tudtuk nyilvánosságra hozni — bizonyos szerkesztői munka elvégzése után nyilvánosságra hozzuk, mivel az a véleményünk, hogy ennek áttekintése tagságunk számára nagyon tanulságos lehet.

3. A társasági munka továbbfejlesztése

Intéző Bizottságunk foglalkozott a társasági munka továbbfejlesztésével. E célból külön bizottságot küldött ki, amely megvizsgálta azokat a lehetőségeket, célokat, feltételeket, amelyek révén a társasági munkát fejleszthetjük mind tartalmilag, mind szervezetileg, s amely módosítások megvalósításával Társaságunk együtt haladható társadalmunkban is megmutatkozó változásokkal. A Bizottság jelentése és elnökségi ülés határozata alapján a havi meghívónkban (1989. szeptemberi szám) is közzétettük azt a rövid felhívást, amelyben a Társaság tagjainak a véleményét kértük a célkitűzést, és feladatokat a vezetőség és szerveinek működését, kapcsolatrendszerünket, belső tudományos és szakmai munkánkat, valamint a tagság aktivizálásának lehetőségeit illetően. Erre mindössze egy, azaz egy vélemény érkezett négyezer főt meghaladó tagságunk köréből! Ez eléggé elszomorító. Annál is inkább, mert a változásokra szükség van, s ezekből néhány már a mostani közgyűlésünkön is érvényesül.

A kiküldött bizottság és mondhatom, az Intéző Bizottság és az Elnökség jelentős részének véleménye szerint is, a Társaság munkájának hangsúlyát az alábbi tevékenységi körökre kell áthelyezni :

— az új ismeretek (tudományos és gyakorlati) terjesztése, a kutatások figyelemmel kísérése, a nemzetközi szervezetekben való aktiv részvétel, sitb.;

— szabad szakmai vitafórum megteremtése, a mérnöki klubélet felélesztése ;

— az ágazat (hatalom) hatósági és gazdasági tevékenységének befolyásolása (javaslatok, döntéselőkészítés, bírálatok, elemzések, stb.);

— az MHT munkáját ismertető és méltató propaganda-tevékenység kiterjesztése („kínálni" kell magunkat, hogy felfigyeljen ránk a sajtó, rádió, tv, stb.).

Az érdekvédelem nem társasági feladat, de a felmerülő szakmai és mérnöketikai kérdések megválaszolását az ágazaton belül szerzett tapasztalatok összegzésével segíteni kell, s itt felmerül a Mérnöki Kamara feladatköre és a vele való kapcsolatunk kialakításának szükségessége és formája, amiről a későbbiekben még néhány szóban visszatérek.

A Társaság megújulásának alapkövetelménye az önállóság bővítése. A Bizottság véleménye szerint:

— a Társaság szakmai tevékenységét és gazdálkodását függetleníteni kell a MTESZ-től, hogy az ágazat számára fontos feladatokra összpontosíthassunk és az állami-társadalmi intézményekkel, nemzetközi szerve-4