Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

zetekkel közvetlen kapcsolatot tart­hassunk; — a MTESZ és az MHT kapcsolatát a kölcsönös előnyök alapján újra kell rendezni, beleértve a területi MTESZ és a területi szervezetek kapcsola­tát] Is; — mindenfajta intézményes (miniszté­rium, pártok, Akadémia) irányítást ki kell zárni és ezt az alapszabály­ban kell kinyilvánítani; — a minisztériumokkal és más szak­­intézményekkel (egyetemek, főisko­lák, kutató intézetek, stb.) létesí­tendő kapcsolatainkat írásos szabá­lyozással kell szorosabbá és rend­szeresebbé tenni, és ide tartozik az alternatív szervezetekkel — szakmai kérdésekben — kialakítandó kap­csolat és kezdeményezés körülmé­nyeinek a tisztázása is. A Társaság szakmai munkájának tükröznie kell az említett hangsúlyát­helyezést. Tehát — az ágazatra háruló feladatok meg­oldásánál kezdeményező szerepünk növelését; — a szakmai vélemények ütköztetését szolgáló nyilvános vitafórumok lét­rehozását; — a nemzetközi szervezetekben a közreműködésünk szakmai-tudomá­nyos súlyának a növelését és — a tudományos és gyakorlati ismere­tek terjesztésénél a szakmai közvé­lemény számára vonzó (érdeklődést kiváltó) és ezért hatékonyabb ren­dezvények szervezését: kevesebb, de színvonalasabb és körültekintően szervezett előadóülésekre van szük­ség, melyeken a választott szakte­rület tekintélyt szerzett szakemberei is szívesen részt vesznek és a fiata­labb szakemberekkel gyümölcsöző párbeszédet (eszmecserét, vitát) folytathatnak. A fiatalság feltűnő érdektelensége a Társaság munkája iránt már-már az MHT jövőjét fenyegeti. E folyamat megállítása, illetve visszafordítása a sürgős feladatok között első helyen szerepel. Ebben segíthetnek az alábbi javaslatok: — a fiatal szakembereknek és az ága­zat szakmai és gazdasági vezetői­nek találkozását kell ösztönözni, melyhez keretül szolgálnak a már említett vitafórumok, a klubélet in­tézményesítése, de elsősorban azok a színvonalas előadóülések, ame­lyeken az ágazat elitje is aktívan közreműködik. — Ugyanezek a fórumok biztosíthatják a fiatalok szakmai ismereteinek, lá­tókörének bővítését is, melyről meg­győződve az MHT tagság az elő­menetelüknek, fejlődésüknek és köz­érzetük növelésének eszközévé vál­hat. — A szellemi teljesítményt felmutató fiataloknak elismerést és nyilvános­ságot kel! kapniuk. Az MHT tagfelvételénél az önkéntes­séget a jövőben is alapelvnek kell te­kinteni, függetlenül a társasági mun­kában való közreműködés intenzitásá­tól. Egy kis létszámú, de aktív „elit” ki­alakítása talán segítheti a napi fel­adatok ellátását, de ellentétes a Tár­saság alapvető célkitűzéseivel. Remél­hető, hogy a szakmai munkánk vonz­erejének a növekedése és az MHT te­kintélyének a növelése kedvezően fog­ja befolyásolni a taglétszám alakulását és tagjainak aktivitását, sőt a tagdíj­­befizetéssel kapcsolatos fegyelmet is. Hasonló megállapítások érvényesek a jogi tagokra vonatkozóan is. A ve­lük tartott kapcsolat kiszélesítését a jogok és kötelezettségek egyensúlyának a megteremtése biztosíthatja. Végül meg kell vizsgálni a társadal­mi munka elértéktelenedésének okait is. Ezek között az anyagiasság térhódí­tása a legszembetűnőbb, amelytől meg kell szabadítani a Társaságot. Szerepet játszik az értékvesztésben az is, hogy a társadalmi munkában gondosan ki­dolgozott javaslatok rendre hatástala­nok. E pont első részében utalás történt arra, hogy a tudományos társadalmi egyesület nem veheti magára a széle­sebb körben értelmezett érdekképvise­let feladatkörét. Ennek letéteményese a Mérnöki Kamara lehet, amely az el­múlt évben megalakult, sőt, ez év ja­nuár 25-én megalakult a Mérnöki Ka­mara Vízimérnöki Tagozat is. Ügy gon­dolom, hogy a közeljövőben foglalkoz­nunk kell a Mérnöki Kamarával kiala­kítandó kapcsolataink formájával, tar­talmával. A két szervezet tevékenysége nem mond ellent egymásnak, hisz a Mérnöki Kamara tevékenységi körébe nem tartoznak olyan feladatok, ame­lyek a tudományos társadalmi egye­sületek alapfeladatai. A Mérnöki Ka­mara nem kíván önálló szakmai tudo­mányos tevékenységet végezni, ugyan­akkor minden tekintetben fel akarja vállalni a mérnökök érdekképviseletét. Úgy gondolom, hogy itt igen sok lehe­tőség van a tevékenységi területek egyeztetésére és a szakmai társadalmi együttműködésre is. A Társaság új elnökévé dr. Juhász Józsefet, a Miskolci Egyetem tanárát, főtitkárává pedig Raum Lászlót válasz­tották. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Magút a La Manche alatt Megtörtént a 20. század egyik legnagyobb műszaki „ka­landja" és egyben változás a Föld évmilliárdos geológiai történetében: nem sziget többé Anglia! Az angol és francia munkások fúrópajzsai találkoztak több mint 40 méterre a La Manche-csatorna medre alatt. A tervezés hét évvel ez­előtt kezdődött, 1986-ban a fúrás, s most létrejött a kapcso­lat. 1993 őszére elkészül a másik két közlekedő alagút is, amelyekben ellenkező irányokban a TGV Express négy és fél óra alatt teszi meg az utat Párizs központjától London központjáig vagy megfordítva. Az express Párizstól az alag­­útig 260 kilométeres átlagsebességgel halad, itt lecsökkenti 130 kilométerre, majd amikor ismét felszínre bukkan, az angol partokon 110 kilométeres gyorsasággal halad Lon­donig. Autóköílekedés nem lesz, mert semmiféle elszívó beren­dezés nem tudná kiüríteni a gépkocsik füstgázát, ellenben az autókat és kamionokat speciális vagonokban szállítják át. Az alagutakat 375 méterenként egy-egy úgynevezett ga­lériával bővítik, ha netán a közlekedő vonatokkal valami műszaki hiba történne, vagy tűz ütne ki, akkor az utaso­kat legyen hová menekíteni. Az alagútnak számos ellenfele is volt, s néha kritikussá vált a helyzet. A pénzügyi fedezetet illetően ugyanis a kezdeti 46 milliárdos előirányzat már a 80 mill iárdnál tart. Vízhiány a Közel-Keleten A Közel-Keleten katasztrofális méreteket ölt a vízhiány. Az egész térségben a közeljövőben gazdasági válságot, éh­ínséget, sőt háborút idézhet elő. A drámai hangú figyel­meztetést és felhívást, hogy gyors akciókkal mentsék meg ami menthető, a világ vízügyi szakemberei tették közzé. A Közel-Keleten a következő évtizedben a természeti ka­tasztrófa méreteit öltő válság fenyeget, amely helyi hábo­rúvá fajulhat a megmaradt víztartalékok ellenőrzéséért — állítja Joice Star ismert vízügyi szakember. Négy év alatt kiapadnak a víztartalékok, ha nem születnek államközi megegyezések a fogyasztás ellenőrzésére. Joice Star az iz­raeli rádióban felfedte azt a tényt is, hogy az amerikai ad­minisztráció közreműködésével Izrael, Egyiptom, Jordánia, Törökország és Irak képviselői már két éve konzultációt foly­­latnak a vízhiányról. Mordechai Yacobovitsh, az izraeli vízgazdálkodási igaz­gatóság vezérigazgatója a napokban kijelentette, hogy az ellenőrzés nélküli vízfogyasztás, a hosszú, forró, száraz nyár miatt az ivóvíztartalékok katasztrofálisan kicsik. A Jeruzsá­lem és környéke ellátására szolgáló vízforrások csak a szük­séges mennyiség egynegyedét adják. A Kineret-tó vízállása — 231 méter — ebben az évszázadban a legalacsonyabb szinten volt. Ugyanakkor az arab—izraeli ellentétek lehetet­lenné teszik a megállapodást Izrael, Jordánia és Szíria kö­zött a Jordán folyó vizének felhasználásáról, amely ha nem is oldaná meg az ivóvíz hiánya miatt bekövetkező válságot, de enyhítené a küszöbön álló katasztrófát. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom