Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
Nemzetközi környezetvédelmi szakmai napok Tiszavasváriban Immáron második alkalommal került megrendezésre Tiszavasváriban a „Környezeti nevelés szakmai napok" eseménysorozata. 1990. június 12—13—-14-én a Tiszavasvári Városi Tanács, a Bölcs Bagoly Oktatóközpont és a Szabofcs-Szatmár- Bereg Megyei Pedagógiai Intézet közös rendezvénye a megye pedagógusainak és az oktatóközpontok vezetőinek nyújtott segítséget a környezeti nevelés szakmai és módszertani vonatkozásában. Az 1988. évi ankét sikerén felbuzdulva ez évben lengyel előadókat is felkértek, hogy hasznos ismereteikkel gazdagítsák a hazai környezeti nevelés ügyét. Az ünnepélyes megnyitó után dr. Danuta Cichy professzor asszony ismertette a környezeti neveléssel kapcsolatos lengyel tapasztalatokat és problémákat. Dr. Tereza Opolska az általános iskolákban folyó környezetvédelmi oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseit ismertette. A hazai előadások központi témája az iskolán kívüli, különböző szervezetekben folyó, környezeti nevelés volt. Ennek keretén belül Agárdy Sándor — Tornyospálcáról — ismertette azokat a lehetőségeket, amelyek sok gyerek számára nyújtottak hasznos ismereteket, játékos formában, egészséges környezetben. Kedves, közvetlen, humoros előadása jól érzékeltette azt az áldozatos munkát, amelyet elsőként kezdtek és azóta is folytatnak. A „Madarász Suli” vezetője, Zsoldos Árpád a madárbefogás, gyűrűzés, diaképes bemutatása mellett feladatlapokat dolgozott ki és sokszorosított, hogy segítse az oktatóközpont-vezetők munkáját. Az óvodáskorú gyerekek nyári táborozásáról Labancz Gyuláné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet Gyakorló Óvodájának vezető óvónője beszélt. A természetvédelmi szaktáborok szervezésével kapcsolatos tudnivalókat, jó tanácsokat kötötte egy csokorba dr. Legány András és Vértes Imréné. A második nap programja a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetbe tett kirándulás volt. Országunk folyóvizekben, lápokban, mocsarakban talán leggazdagabb területe ez. A Tájvédelmi Körzet legértékesebb és világhírre is számottartó területei a tőzegmoha, vagy dagadólápok. A hajdani Tisza medrében alakultak ki, erdőktől körülvéve. Az így létrejött magas páratartalmú, hűvös mikroklímájú területek számos reliktum fajnak biztosítanak élőhelyet. Ide csak kutatók és felsőoktatási intézmények szakmai csoportjai juthatnak be, valamint az ankéton részt vevő 25—30 pedagógus. Dr. Legány András főiskolai tanár szakszerű vezetése lehetővé tette, a tőzegpáfrány, vidrafű, gyapjúsás, a szegélyerdőből behúzódó moiyhos nyír, rezgő nyár, babérlevelű fűz és még sok más növény megtekintését. Délután a csoport a tákosi református templom festett, kazettás menynyezetét tekintette meg, majd a tarpai szárazmalom és a túristvándi vízimalom következett. Végül a szatmárcsekei temetőben a pedagógus csoport a Himnusz hangjai mellett Kölcsey Ferenc sírját koszorúzta meg. A harmadik napon a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola oktatóközpontja módszertani bemutatót tartott a természetvédelmi tábor tennivalóiról nyitástól a zárásig. Köszönet illeti a rendezőket a hasznos tanácskozás példamutató megrendezésért. Szunyoghné Révbiró Judit főmunkatá rs, KGI THI Okt. Oszt. A legnagyobb marosi árvízre emlékezünk Több ízben zúdult roppant erejű, mennyiségű, tömegű — ha úgy tetszik — VIZTÖMEGÜ felhőszakadás Makóra — 1975 júniusában, majd júliusában. Ha azt írom emlékeztetőül, hogy borzalmas volt, akkor ez a jelző nem fejezi ki azt, amit akkor mi, makóiak átéltünk. A felhőszakadás — főleg az első volt óriási — okozta vízmennyiség sok helyen elöntötte az utcákat, városrészeket. A város lakóházai közül 2124 szenvedett belvízkárt, 15 pedig összedőlt, 365-öt pedig újjá kellett építeni. A magánépületekben — akkori érték szerint — 150 millió forintra becsülték a pusztulás értékét. Jajkiáltásoktól volt hangos a város. A Maros is megáradt a vízgyűjtőterületén lezúdult csapadéktól. Az ár szerencsésen levonult. Az akkor történt, s jelenidejűvé szelídült riportomban beszélgetőtársam Árva András makói, a Maros jobb oldali töltésrendszerének gátbiztosa : — Itt volt Makón a fő védelemvezetőség július 3-tól július 16-ig, a Maros menti árvízvédelmi készültség idején. Itt ütöttek tábort Falkai László és Kenéz Imre vízügyi mérnökök, akik a marosi védelmi vonal fő védelemvezetői voltak, s ha azt mondjuk, hogy EREDMÉNYESEN — nem hat banálison, mert a 626 centiméteres, a vízügy és Makó történetében legmagasabb vízállás ideje alatt sem kellett MAKÓ LAKOSSÁGÁT KITELEPÍTENI, mint 1970-ben — a 624 centiméteres vízmagasságnál. Rend és nyugalom honolt a folyó mindkét partján —■ 1975-ben — a 45 kilométeres szakaszon. A folyó már visszahúzódva medrébe siet a Tiszába — mutat a gátbiztos a szeszélyes folyó felé, a gát koronáján haladva. Itt beszélgetünk a kemény napokról, a gátbiztosi teendőkről. Egy-egy gátőrházhoz 6—8 kilométeres töltésszakasz tartozik. Ezt hívják „őrjárásnak". Ez a hosszúság akkor sem változik, ha árvízvédelmi készültség van. E szakaszba a töltésen kívül eső csatornák is beletartoznak. A nagy árvíz idején minden őrjárásnak volt egy-egy vízügyi mérnök védelemvezetője, akik a VII/4-estől, azaz a mi gátbiztosi székhelyünkről — kapták az irányítást. Az őrszolgálatot, a töltések figyelését a saját, begyakorlott embereink végezték, nagyon lelkiismeretesen. E részen szivárgás nem volt; Lesiben volt csak fakadóvíz. Az ide irányított katonákon kívül a Tisza—Maros szögi Vízgazdálkodási Társulat és a saját embereink — naponta átlag mintegy 200-an — védték a gátakat. A tetőzés idején egy hétig itt volt a győri árvízvédelmi (ÁMO) osztag is. Arra a kérdésre, hogy. idegesek voltak-e a védelemvezetoségen, a sorsdöntő órákban, napokban? — a gátbiztos megrugdosva a töltés koronáját, majd egy fa törzsére mutatva, ameddig a víz ért, így válaszolt: — Egy kis idegesség csak meglátszott mindenkin, hisz’ alig aludtunk, pihentünk valamit — de kapkodás, az nem volt. Ezen — a jobb — oldalon 90 ezer homokzsákból 65 ezer megtöltve; a homok a töltésre hordva —1 várta sorsát. Fenyőpalló, pátrialemez, hatalmas mennyiségben állt készenlétben. Fóliából 2 ezer 200 kilogrammot terítettek le a hídfeljárótól jobbra a friss töltés erősítésére, és a bökényi derékszögű kanyarban, ahol a töltésszakasz a víz nagy nyomásának volt kitéve. Mire a víz jött, akkorra a fóliatakarással készen is voltak. A fakadóvizeket 11 nagy teljesítményű szivattyúval szívatták vissza az ártérbe. Az anyagot, homokot, földet 16 billenős ZIL szállította, 4 lánctalpas DT erősítette a rámpákat, járta, egyengette, simította a töltés koronáját. A kubikostalicska készenléti tárgya még a gátőri leltárnak, de már nem használják a gépek világában. A mai árvízvédelmi eszközök modernek és biztonságosak. 25
