Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
Tapasztalataim és véleményem szerint a vízrajzi szolgálatot annak figyelembevételével kellene beilleszteni a vízgazdálkodási és környezetvédelmi szervezetbe, hogy a vízrajzi szolgálat nem egyetlen szakágazathoz tartozik, nem is a szakágazatok egyike, hanem az egész ágazat számára végzi munkáját. Ennek megfelelően — a vízrajzi egység a magába foglaló szerv vezetőjéhez közvetlenül ta rtozzék, — a vízrajzi költségkeret és annak felhasználását más költségektől elkülönítve kezeljék, — a vízrajzi munka szolgálati jellegét a vízrajzi egységek neve is tükrözze. — Milyen további elmaradások felszámolására lenne szükség egy egészséges Vízrajzi Szolgálat kialakítása érdekében? л — 1986—1990. évi Vízrajzi fejlesztési programból kevés valósult meg. Az elmaradások közt vannak olyanok, amelyek nélkül a Vízrajzi Szolgálat nemcsak nem tud a magyar vízgazdálkodás és környezetvédelem mai szintjének megfelelni, és nemcsak egyre messzebb kerül a fejlett országok vízrajzi szolgálataitól, hanem egyszersmind működésképtelenné válik. A Vízrajzi Szolgálat munkája egy évszázadon át alacsony képzettségű munkaerő tömeges alkalmazásán alapult. A társadalmi-gazdasági viszonyok és a településszerkezet változása az 1970-es évektől sürgeti ennek kiváltását kis létszámú szakképzett munkaerővel, megfelelő korszerű eszközökkel felszerelten. Ez azonban eddig nem történt meg, illetve a változás rendkívül lassú. A vízrajzi adatgyűjtés fejlesztése érdekében többek között meg kell gyorsítani a vízrajzi állomások tiszteletdíjas helyi észlelőinek felváltását helyi regisztráló műszerekkel és főfoglalkozású körzeti észlelőkkel. Magát a regisztrálást a hagyományos rajzolás helyett lehetőleg elektronikus tárolással kell megoldani, ami közvetlen gépi adatfeldolgozást tesz lehetővé. (És a regisztrálás csupán az egyik, talán a legégetőbb eleme a Vízrajzi Szolgálat nyomasztó műszerproblémáinak.) A vízrajzi adatok számítógépi kezelésére való általános áttérés érdekében a gyűjtött adatok egységes ellenőrzésének és elsődleges feldolgozásának számítógépre vitelét meg kell gyorsítón, és be kell fejezni. Országos számítógépi vízrajzi adatbázist kell kialakítani valamennyi adatfajtára és azok időben visszamenőlegesen meglevő adatállományára kiterjedően. A gépi adatbázis használatát megfelelő számú és kiépítettségű gépi munkahely létesítésével, továbbá a tipikus szükségleteknek megfelelő katalógus-, lekérdező-, másodlagos feldolgozó programok kidolgozásával meg kell alapozni. Fontosnak tartom a vízrajzi adatok reprezentativitásának növelését és a többcélú hasznosításukkal kapcsolatos feltételek biztosítását. Ennek érdekében az adatgyűjtő rendszert alkalmassá kell tenni a vízkörforgás folyamatainak és a szennyezőanyag-áramlásnak a térségi méretű követésére, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem számára szükséges víz- és anyagmérlegek vezetésére, a kedvezőtlen tendenciák felismerésére. Ez azt jelenti, hogy a törzshálózati adatgyűjtést ki kell terjeszteni a vízgazdálkodási főművekre, a vízkivételekre és használtvíz visszanyerésekre (úgy, hogy az öszszes mennyiség 90%-a mérve legyen), a fedőréteg és a háromfázisú zóna vízháztartására, a különböző felszínalatti vizek, a felszíni vizek és a légköri folyamatok közti kapcsolatokra, a talajvíz minőségi viszonyaira, a felszíni vizek szennyezőanyag szállítására és a szennyezőanyagok felszín alatti terjedésére (anyag-transzport). A pontszerű, hálózati vízrajzi adatgyűjtést ki kell egészíteni a más módon gyakorlatilag meg nem fogható jelenségek és folyamatok jellemzésére alkalmas rendszeres állapotfeltételekkel (medermorfológiai, vízháztartási, vízminőségi állapotfelvételek). — A több mint százéves magyar Vízrajzi Szolgálat gondozásában jelenik meg a Vízrajzi Évkönyv és számos tájékoztató kiadvány. Milyen fejlesztéseket tart nélkülözhetetlennek a vízrajzi információszolgáltatás korszerűsítése érdekében? — A vízrajzi szolgálati munka alapja az adatgyűjtés, lényege azonban az információ-szolgáltatás. A VITUKI és a KÖVIZIG-ek összesen több mint 100 féle rendszeres vízrajzi jelentést adnak ki. A szolgáltatások korszerűsítése érdekében ki kell alakítani a számítógépesített vízrajzi szakértői rendszereket, amelyek alapvetően befolyásolják a vízrajzi tájékoztatás teljesítményét. Megítélésem szerint újra kell értelmezni a Vízrajzi Évkönyv és a hasonló jellegű kiadványok tájékoztató funkcióját, és korszerűsítésüket a vízrajzi adatbázis figyelembevételével és felhasználásával kell végrehajtani. A hagyományos vízjelzést komplexebb és több célúbb hidrológiai előrejelző rendszerré kell fejleszteni a hajózáson és a vízkárelhárításon túl más szakterületek, különösképpen tíz operatív vízkészletgazdálkodás igényeinek a figyelembevételével. Kiemelkedően fontosnak tartom azoknak a vízrajzi tájékoztató funkcióknak a biztosítását, amelyek lehetővé teszik a létesítmények környezeti hatásterületére, vagy a kritikus természeti régiókra vonatkozó térségi hidrológiai felmérések és értékelő elemzések elvégzését, valamint a környezeti hatásvizsgálatok és hatáselőrejelzések elkészítését. — Nem lenne teljes a magyar vízrajz jövőjét meghatározó tennivalókról felvázolt kép, ha nem beszélnénk az eredményekről. Mi az, amire büszkék lehetünk, ami az egykor nemzetközi hírnévnek örvendő Vízrajzi Szolgálat jóhíréhez hozzájárult? — Példamutatónak tartom azt, hogy egyes kritikus régiók vízrajzi-hidrológiai értékelése rendszeressé válik. A VITUKI a Dunántúli Középhegység rendkívül zavart karsztvízviszonyainak és az Alföld, valamint a Duna—Tisza köze talajviszonyainak az alakulásáról rendszeres értékelést készít és ad közre az érdekelteknek. Büszkék lehetünk arra, hogy a vízrajzi adatfeldolgozás, tárolás és információszolgáltatás egységes számítógépre vitele a gyakorlatban is nekilendült, amiben alapvető szerepe van az egységes IBM géptípus bevezetésének. A hálózatban mért sokféle adatfajta közül a felszíni vízállás- és vízhozamadatok elsődleges feldolgozása és azzal összefüggő adatforgalom 1989-től üzemszerűen gépen, illetve gépi adathordozón folyik a VITUKI-ban kidolgozott egységes programok alkalmazásával. A VITUKI Országos Vízjelző Szolgálata lényegében számítógépre alapozva végzi rendszeres munkáját, ide értve az OMSZ kezelésében levő csapadékmérő radar-állomások adatainak feldolgozását is. A KÖVIZIG-ek mindinkább biztosítani tudják a szakágazataik gyors adatellátását a Felsőtiszavidéki KDVIZIG-en kidolgozott operatív adatfeldolgozó programrendszer alkalmazásával. Véleményem szerint büszkék lehetünk arra, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen 1988-ban megindult a vízrajzi szakmérnökképzés. Fontosnak tartom azt, hogy a hidrológiai és a meteorológiai adatgyűjtő tevékenység összehangolását Óperatív Bizottság látja el. —- Végül kanyarodjunk vissza az első kérdés megválaszolásához. Vízrajzi információ nélkül is lehet gazdasági döntéseket hozni, mert az ebből eredő kár sok esetben csak hosszabb idő elteltével, vagy közvetetten jelentkezik. Ebből milyen következtetést kell levonni a vízrajzi információk potenciális felhasználóival, a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban? — A vízrajzi információk iránt támasztott konkrét igényeket jelentős mértékben az határozza meg, hogy milyen a vízgazdálkodás és a környezetvédelem színvonala. A magas színvonalú tevékenység támaszkodik a vízrajzra. Jelenleg nagy szükség van a vízviszonyokba való beavatkozások hidrológiai megalapozása és hatásának értékelése iránti igényesség felkeltésére, a hidrológiai kultúra terjesztésére. Szükség van erre az ágazat szervezetén belül is, és mindinkább kell hatni a vízhasználókra, illetve a vízhasználatok beruházóira és tervezőire az államigazgatás eszközeivel. A vízrajzi információ hasznosulása összefügg a vízgazdálkodás és a környezetvédelem irányítási módszereivel és rendszereivel is. A hatékony hasznosulásnak ugyanis sok esetben lényeges feltétele az, hogy a vízrajzi információt fogadni és felhasználni képes döntési módszereket és rendszeréket alkalmazzanak, illetve a hiányzókat kifejlesszék. — Köszönöm a beszélgetést. D. J. 9
