Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
A vízrajz jövőjéért =г=--------------- Beszélgetés Puskás Tamással — Puskás Tamás a Hidrológiai Intézetben — jelenleg tudományos tanácsadóként — mintegy három évtizede foglalkozik a magyar vízrajz rövid és hosszú távú kérdéseivel és fejlesztési feladataival. Vezetésével a múlt év végén intézeti állásfoglalás készült a KVM miniszteri értekezletének előkészítéséhez. Ebből az összeállításból kitűnik, hogy hazánk vízgazdálkodását, környezetvédelmét és az ezekkel öszszefüggő tudományos kutató munkát adatokkal ellátó vízrajzi tevékenység válságos helyzetben van. Mik a főbb vonásai és tünetei ennek a kockázatos helyzetnek? — Köztudomású, hogy a vízvagyon kezelése és védelme csakis vízrajzi információk alapján lehetséges. A vízzel összefüggő termelési-szolgáltatási, szakigazgatásF és gazdaságfejlesztési folyamatokhoz egyre több döntési ponton és döntési szinten kell vagy kellene vízrajzi információ, részben gyors, időkritikus információ. Ez a körülmény újabb követelményeket is támaszt egyrészt a vízrajzi szolgálattal, másrészt a vízrajzi információk felhasználásával szemben, így a vízgazdálkodási és környezetvédelmi szervezettel szemben is. Megítélésem szerint a Vízrajzi Szolgálat 'mai műszaki színvonala és teljesítőképessége nem felel meg a gazdaságos vízgazdálkodás környezet- és természetvédelem követelményeinek. Ismeretes az is, hogy vízgazdálkodási és környezetvédelmi döntéseket hiányos információk alapján is lehet hozni, és mivel a vízkincs jellemzői véletlenszerűen igazodnak, kétségtelen, hogy a hidrológiai megalapozatlanság folytán keletkező kár, vagy elmaradt haszon sok esetben csak hosszabb idő elteltével vagy közvetlen jelentkezik (vízi létesítmények és vízimunkák túl- vagy aluíméretezettsége, az árvízi vagy a vízellátási biztonság zavarai, a környezet károsodása stb.), ezért egyes területeken a vízrajzi teljesítményhiányok ma még nem jelentkeznek közvetlenül, de előbb-utóbb hátrányos helyzetbe hozhatják az egész ágazatot, ami zavarólag hathat a gazdaság működésére, és komoly társadalom-egészségügyi problémák forrásává Is válhat. Az 1986—1990 közötti időszak feladatait az Intézet javaslatából kiindulva a KVM Vízgazdálkodási Főosztálya ötéves Vízrajzi fejlesztési programban határozta meg. Ennek végrehajtását, jó kezdet után, a kedvezőtlen körülmények lefékezték. Az ötéves programhoz és főleg a szükséglethez képest szerény fejlesztési eredmények mellett tény az, hogy az ágazat vízrajzi feladatainak ellátására vonatkozó 12/1985. (V. É. 13.) OVH számú elnöki utasításban előírt folyamatos feladatok megfelelő színvonalú ellátása nincs biztosítva, sőt az előírt feladatok egy része egyáltalán nem is folyik. Ennek a helyzetnek a közvetlenül érzékelhető oka a költségkeret elégtelensége. (Az igazgatóságok és a VITUKI feladatát alkotó vízrajzi fenntartásüzemeltetés évi költségkerete a tervezett összeg 80%-át alig érte el a tervidőszak kezdetén és azóta az inflációt érdemben nem követi. A vízrajzi beruházási keret öt évre tervezett összegének a fele állt rendelkezésre az eddigi négy év alatt.) Ilyen körülmények között az ötéves program tervszerű megvalósítása helyébe az éppen adódó lehetőségek kihasználása lépett, amiben jelentős szerepe van az igazgatóságok és a VITUKI saját ráfordításainak. A mai helyzet kialakulásának alapvető oka azonban az, hogy a vízrajzi munka közszolgálatai jellege elsikkad, és hogy a gyakorlati irányítás hatékonyságának lényeges feltételei hiányoznak. Az előrelépés érdekében a KVM megbízásából a VITUKI kidolgozta a „Hosszú távú vízrajzi fejlesztési irányelveket”, amely — a soha nem teljesülő szokásos programok hagyományával szakítva — elvi alapot nyújt a mai változó társadalmi-gazdasági körülmények közti vízrajzi vonzatú elhatározásokhoz. Az Irányelvek minisztériumi szintű elfogadása azonban hiányzik. És itt célszerű megemlíteni azt is, hogy az említett végrehajtásra vonatkozó Országos Vízrajzi Szabályzat elkészült a KVM, VITUKI, KÖVIZIG szakembereiből álló szakbizottság egyetértésével. Kiadása azonban eddig nem történt meg. A közelmúltban több alkalommal javasoltuk a korszerű és egységes vízrajzi szemlélet erősítését szolgáló Vízrajzi Szolgálati Kézikönyv kiadását. Ez sem történt meg. — Konkrétabban szólva, mi okozza a Vízrajzi Szolgálat teljesítményhiányait és korszerűtlenségét? — Tulajdonképpen a Vízrajzi Szolgálat területén a működési feltételek elégtelensége az alapvető probléma. A vízügyi szervezet vízrajzi feladatait az elnöki utasítás ugyan meghatározta, de a feladatok szolgálatszerű ellátásáról és annak gyakorlati irányításáról nem intézkedett. A vízvagyon szükségképpen a közösség tulajdona, és azon csak használati jog gyakorolható a vízügyi törvény alapján. A vízvagyon kezeléséhez és védelméhez szükséges vízrajzi tevékenység: közhasználat. E közhasználati jelleget a következők szerint kell biztosítani : A vízrajzi szolgálat fenntartását, működését és fejlesztését döntő mértékben az állami költségvetésből kell fedezni. (Ezt a világ egyetlen államában sem vonják kétségbe.) Azonban a vízrajzi szolgálati tevékenységet nemcsak az állami költségvetésből kell fedezni. A vízhasználatokkal kapcsolatban — a vízvagyon kezelése és védelme érdekében — szükséges vízrajzi tevékenység végzésére vagy költségének viselésére (építés, műszerezés, észlelés, adatszolgáltatás) a vízhasználókat a vízjogi engedélyben kötelezni kell. A kötelezés tartalmi köréről és kritériumairól szóló általános rendelkezésit, amelynek szakmai vitája már megtörtént, véglegesíteni kell, és ki kell adni. A Vízrajzi Szolgálat működéséhez kapcsolható üzleti jelleget korlátozni kell. A vízrajzi adattári alapadatok szolgáltatása mindenki számára, a vízügyi és környezetvédelmi szervezet részére rendszeresen szükséges egyéb információk szolgáltatása pedig e szervezet számára ingyenes legyen; minden más szolgáltatás költségét az igénylővel szemben fel kell számítani. A szolgálatot és dolgozóit nyereségérdekeltség helyett a minőség és a takarékosság (azonos értékű, de gazdaságosabb megoldások alkalmazása) iránt kell érdekeltté tenni. Biztosítani kell a vízrajzi szolgálat rendszeres bevonását a vízrajzi tevékenységgel összefüggő döntésekbe, ill. azok előkészítésébe, nevezetesen a vízügyi hatósági engedélyezésbe, a határvízi együttműködésbe, valamint az egyéb környezeti tényezőkkel foglalkozó megfigyelő és értékelő tevékenységek fejlesztésébe. Mindezek figyelembevételével egy egészséges Vízrajzi Szolgálat jövője érdekében a Vízrajzi Szolgálatot mind területi, mind központi szinten meg kell erősíteni. Ennek keretében elsőrangúan fontosnak tartom az igazgatóságoknál 1977-ben felállított vízrajzi csoportok olyan területi vízrajzi egységekké fejlesztését, amelyek az elnöki utasításban meghatározott területi vízrajzi szolgálati feladatkör egészéért felelősek, és a vízrajzi szakmunkákat maguk látják el. Ezen túlmenően a VITUKI vízrajzi tevékenységet ellátó egységeiből kiindulva olyan vízrajzi központot kell kifejleszteni, amely az elnöki utasításban meghatározott központi vízrajzi szolgálati feladatkör egészéért felelős. Az egész vízrajzi szolgálat gyakorlati irányítását egyetlen országos központból kell ellátni. A vízrajzi központot fel kell ruházni a jelenleg a főhatóság által gyakorolt vízrajzi vonatkozású jogkör egy részével, olyan mértékben, hogy a vízrajzi szolgálat országos irányítását elláthassa, és annak a figyelembevételével, hogy a szakmai és a pénzügyi irányítás csak együtt hatékony. A vízminőséggel és a vízhasználatokkal kapcsolatos, az elnöki utasításban meghatározott, kifejezetten vízrajzi szolgálati feladatoknak gyakorlatilag is a vízrajzi központ és a területi vízrajzi egységek felelősségi körébe kell tartozniuk. 8
