Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 4. szám

gesnek vélt intézkedések között, és még nyílt kérdés, hogy az e téren felmerülő viták eldöntésére alkalmasak-e az ipari üzemek, vagy tervező vállalatok ökológusai. A közös nyelv kérdése is csak akkor lesz megoldható, ha a tervezők hajlandóak lesznek képzési tanrendjükbe beik­tatni az ökológia néhány alapvető ismeretét. Fordítva is ér­vényes azonban ez a megállapítás, hogy tudniillik a ter­vezőkkel együttműködő ökológusok számára is szükséges a tervezés alapvető elveinek az ismerete. Kérdéses, hogy a tervezőknek sikerült-e megtanulniuk az ökológiai vonatkozá­sokat, és hogy az ökológusoknak sikerült-e kellőképpen iga­zolniuk megbízhatóságukat abban a tekintetben, hogy szak­mai minősítésük kívánalmai nincsenek szabatosan megál­lapítva. Az ökológia egymással összefüggő különböző tu­dományágak bonyolult szövevénye. Nagy a különbség to­vábbá az ökológusok bizonyos elfogultságot jelentő elő­szeretete a változatlanul hagyandó természetes körülmé­nyek pártolása és a tervezők előszeretete között az ember által kialakított és fenntartott rendszerek előnyben része­sítése terén. Az ipari vízszennyezések ökológiai hatásainak a tisztá­zása döntő jelentőségű a korszerű ipari vízgazdálkodás alapelvei és módszerei szempontjából, ezért a legsürgetőbb környezetvédelmi feladatok közé tartozik az ökológusok fő­г. ábra. Az ipari vízgazdálkodási és környezetvédelmi rendszervizsgálat hatásvázlata (Kelemen után, 1989) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom