Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 1. szám

HÍREK Megtartotta első ülését a Parlament újonnan aiaikuIt Bős—Nagymarosi Ad­­hoc Bizottsága. Varga Miklós, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtit­kára tájékoztatta a bizottság tagjait arról, hogy a minisztérium intézkedési tervet dolgozott ki, amelyet a Minisz­tertanács elé terjesztett. A Miniszterta­nács ezt megtárgyalta és újra napi­rendjére fogja tűzni, figyelembe véve az ad-hoc bizottság javaslatait, vala­mint a kormány mellett alakuló társa­dalmi bizottság véleményét is. A vitában Képes János (Budapest) az iránt érdeklődött, hogy milyen ősz­­szeg áll rendelkezésre az alapberu­házáson kívül a járulékos fejlesztések­re. Nemes Tamás (Komárom) szerint meg kell oldani a környéken a teljes körű csatornázást. Ezért már most hoz­zá kell látni a csatornatársulások ala­kításához. Ám a társulások szervezését akadályozza, hogy hiányzik a tevékeny­ségük megkezdéséhez szükséges hitel. Kovács Károly (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy az Országgyűlés semmiképpen sem járulhat hozzá az erőmű teljes körű üzembe helyezéséhez mindaddig, amíg a kiegészítő vízimi­­nőség-javító beruházások a Duna mind­két oldaián el nem készülnek. A köz­véleményt folyamatosan tájékoztatni kell a beruházás helyzetéről. A Parla­ment ugyan az erőmű megépítésének kérdésében a kormány mellett szava­zott, ez azonban nem jelenti azt, hogy a közvéleményt ebben a kérdésben tel­jes mértékben sikerült volna meggyőz­ni. Fábián Károly (Győr-Sopron megye) szükségesnek tartotta független szakér­tők bevonását a bizottság munkájába. Mayer Bertalan (Vas megye) azt java­solta, hogy a bizottság rendszeresen keresse fel az építkezés helyszínét és helyben tájékozódjon a munkáik terv szerinti végrehajtásáról. Amennyiben határmódosításra is sor kerül az épít­kezés kövtefkeztében, szeretné tudni, hogy ennek ügye miikor kerül a Parla­ment elé. Szabó Tamás (Fejér megye) a víztisztító rendszerek kölcsönös kiépí­téséről folytatott magyar—csehszlovák tárgyalások mielőbbi befejezését szor­galmazta. Zsolnay Katalin (Komárom megye) pedig azt javasolta, hogy a szlovák Porla'ment illetékes bizottságá­val miinél előbb vegye fel a kapcsolatot az ad-hoc bizottság. Varga Miklós válaszában elmondot­ta, hogy a jövőben minden adatat a bizottság rendelkezésére bocsátanak, amivel a minisztérium az erőmű építé­sével kapcsofatbam rendelkezik. A fo­lyamatos figyel őrend szer kiépítésének célja, hogy ellenőrizzék a Duna vízmi­nőségének alakulását. Az első mérések adatai fél éven belül rendelkezésre fognak állni. A beruházás költségeiről elmondotta, hogy jövőre a vízlépcső­­rendszer kiépítésére 5,3 milliárd forintot fordítanak. Ez az összeg azonban nem terheli a költségvetést, miivel teljes mér­tékben fedezi az osztrák hitel. A ki­egészítő létesítményekre a tervek sze­rint 750 millió forintot fordítanak, 150 millióival többet, mint ami az eredeti tervekben szerepeit. 1990-re a kiegészí­tő beruházások költsége jelentősen emelkedik, eléri a 2—2,5 milliárd fo­rintot. Arról is tájékoztatta a képvise­lőiket, hogy eredményes tárgyalásoktat folytatnak a csehszlovák partnerekkel, s hamarosan megszületik az államközi egyezmény az erőmű kiegészítő léte­sítményeinek kölcsönös megvalósításá­ról. Az erőmű építése során nem lesz szükség hatáirmádosítá'sm, csupán ha­tárkiigazításra. A Duntalki'llitinéi kiépülő vízitározó területén a határt — melyet jelenleg a Duna kacskaringós sodor­vonala képez — kiegyenesítik. Ennek következtében azonban nem csökken az ország területének nagysága. így nincs szükség arra sem, hogy ebben a kér­désben az Országgyűlés döntsön. Egyébként határikiigazításra más folyók esetében már többször sor került. A bizottság végül is úgy foglalt ál­lást, hogy az építkezés további meneté­nél, s az üzemeltetés előkészítésénél a jelenleginél nagyobb mértékben érvé­nyesíteni kell a környezetvédelmi szem­pontok elsőbbségét. Az erőmű csúcsra­­járatását csak a szennyvíztisztítási program megvalósítása után lehet megkezdeni. A bizottság azt is szüksé­gesnek tartja, hogy az erőmű építéséről folyamatos, legyen a lakosság tájékoz­ta tása. NSZK—osztrák—magyar környezetvédelmi vegyesvállalat NSZiK—osztrák—ima gya r vegyesvá I l a - lat alakult az iparban, a mezőgazda­ságban és az egészségügyben keletke­ző veszélyes hulladékok ártalmatlanítá­sára, illetve feldolgozás utáni újrahasz­nosítására. A Reko Környezetvédelmi Kft. megalapításáról szóló társasági szerződést a napokban írta alá Pécsett Gerhardt Kohlenberg, a Stuttgart kör­nyéki Reinger környezetvédelmi világ­cég képviselője, Herbert Mascha, a Reko-Au'Stria osztrák kereskedelmi igaz­gatója, Ács Vilmos, a pécsi Agrober igazgatója és Kovács József, a pécsi környezetvédelmi kisszövetkezet elnöke, aki a pécsi székhelyű magyar Reko Kft. ügyvezető igazgatói posztját is betölti. A huszonhat millió forintos induló tő­kével megalapított vállalkozásból a nyugati cégeik ötvenöt, a hazaiak negy­venöt százalékban részesednek. A kft. a környezet állapotának további rom­lását igyekszik megakadályozni a kül­földről szerzett tapasztalatok és eljárá­sok meghonosításával, alkalmazásuk el­terjesztésével; egyebek közt a vegyes galvániszapok, a bőr- és húsipari szennyvíziszapok s a növényvédőszer­­maradvá nyákkal szennyezett csomago­lóanyagok ártalmatlanítását és haszno­sítását tervezi. Ehhez elsőként egy világszínvonalon álló korszerű laboratóriumot állítanak fel Pécsett. A számítógép vezérlésű ana­litikai labor lehetőséget kínál majd az ismeretlen összetételű hulladékok elem­zésére, s ártalmatlanítására a később üzembe helyezendő berendezésekkel. Míg a fejlett országokban a keletke­ző veszélyes hulladékoknak csaknem ki­lencven százalékát újra feldolgozzák, hazánkban ugyanilyen arányú a ve­szendőbe menő, s ártalmatlanítás híján a környezetre veszélyt rejtő hulladékok aránya. A kft. működésével ezen a helyzeten igyekszik fordítani. Jövőre megkezdik a hazánkban 'keletkező mű­anyag- és gumiíhuliadékok gazdaságos exportját is, ennek révén már működé­sének első esztendejét pozitív deviza­­szoldóva'l zárja az új vegyesvállalat. Tanácskozás a Duna-kanyar jövőjéről A Duna-kanyani üdülőkörzet fejleszté­si tervéről tárgyalt a Közép-iDuna-vidé­ki Intéző Bizottság elnöksége. A téma megvitatása közvetlen összefüggésben van azzal, bogy a Városépítési Tudo­mányos és Tervező Intézet most dol­gozza ki a tájegység jövőjét meghatá­rozó koncepciókat. A megelőző — 1965-ben készült terv felett ugyanis el­járt az idő. A kidolgozás alatt álló új koncepció, mint az ülésen elmondták — az épülő nagymaros—bősi vízi erőművel össze­függésben — a korábbinál nagyobb je­lentőséget tulajdonít az ésszerű terü­­letgazdálkodásnaik. Olvadnak a gleccserek? Tadzsiik tudósok tanulmányozták a Tien-San-lhegységben a Zeravsan­­gleccsert, és megállapították, hogy a területe csökken, több jég olvad el be­lőle, mint amennyivel gyarapodik. Hatalmas és dübörgő patakként öm­lik több, mint 20 méter szélességben az olvadékvíz a glacoser lábánál lévő bar- I a ng.hasa dókból. Innen ered a Zerav­­san-patak, amelyet a gleccser olvadék­­vize táplál. A tavalyi aszályos évben, mikor Tádzsikisztán folyóiban csaknem elapadt a víz, az egyetlen kivétel a Zeravsan volt, amely csaknem ugyan­olyan bővizű volt, mint az előző évek­ben. Éppen ez a jelenség hívta fel a tudósok figyelmét arra, hogy még job­ban felgyorsult a jég olvadása. így a tudósok megfigyeléssorozatot kezdtek, tanulmányozzák a gleccsert és környékét, és ehhez a munkáihoz igény­be vesznek űrfelvételeket is. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom