Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
A tanárképző főiskolákon a nem biológia szakos hallgatók képzésében el kell érni a „Környezetvédelem—környezetgazdálkodás" c. tárgy bevezetését. A tudományegyetemi tanárképzés minőségének javítását, a tartalmi és módszertani kérdések kidolgozását az OKKFT G 10-es program keretében elnyert pályázat fogja biztosítani az 1988—1990. évekre. A munkát az ELTE Biológiai Szakmódszertani Csoportja végzi. A pedagógusképzésben elengedhetetlen a megfelelő színvonalú kutatómunka. Ennek támogatását a konferenciát kezdeményező főhatóságoknak kell biztosítani. Az előadó végezetül az 1988-ban beindult intenzív pedagógusképzés eddigi tapasztalatairól számolt be, és a jövőre vonatkozó feladatokat a következőkben summázta: meg kell határozni az új típusú társadalmi elvárásokat, ki kell jelölni az oktatásra háruló feladatokat, ki kell dolgozni a tantervi és tantárgyi realizációkat, a pedagógusok felkészítésének módjait, továbbá meg kell teremteni mindehhez a működési feltételeket. A plenáris ülést követően a konferencia szekcióülésekben folytatódott az alábbi témakörökben: 1. Óvónőképzés és tanitóképzés. 2. Tanárképzés a főiskolákon — műszaki tanárképzés. 3. Tanárképzés az egyetemeken — mérnök-tanárképzés. A konferencia állásfoglalását és egyes szekciók ajánlásait az alábbiakban adjuk közre. A konferencia résztvevőinek egységes megállapítása, hogy a hazai környezet romlása a jövőnket fenyegető válságok egyik legsúlyosabbika. Gondjainkkal az intézkedések nem tartanak lépést, a gazdasági preferenciák között a környezetvédelemnek nem jut fontosságának megfelelő hely. Korunk elvárásai sürgetik, hogy a társadalom hiányos környezetvédelmi szemléletének alakításában az oktatás szervezett formái is nagyobb szerepet vállaljanak. A jelenlegi magyar oktatási rendszer összességében nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, mert nem áll mindenütt rendelkezésre megfelelő személyi háttér, kielégítő anyagitechnikai eszköztár. A konferencia résztvevői sürgetőnek tartják, hogy az illetékes állami szervek, mindenekelőtt a konferenciát rendező Művelődési, valamint Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium meghatározzák saját és közösen végzendő feladataik programját az oktatás, művelődés ez irányú feltételeinek javításában. Elvárják, hogy ajánlásaik sorsáról, az intézkedésekről az illetékesek a nyilvánosság előtt tájékoztatást adjanak. Fontosnak tartjuk, hogy a konferencia ajánlásai a köz- és felsőoktatási intézményeiben oktatók számára nyilvánossá és hozzáférhetővé váljanak. Az egyetemek és főiskolák számára azt ajánljuk, hogy önállóságuk alapján, de szakirányuk és intézménytípusuk szerint összehangoltan, egymást kölcsönösen segítve alakítsák ki a környezetvédelmi oktatás megfelelő képzési struktúráját. Általános iskolai tanárképzés — Mielőbb, lehetőleg már az 1989—90-es tanévtől minden diplomát szerző részére kötelező jelleggel vezessenek be egy, a korszerű ökológiai, környezet- és természetvédelmi ismereket összefoglaló tantárgyat. Javasolt elnevezés pl.: „Az ember és környezete”. A képzési idő legalább egy félévben heti 2 órában, a számonkérés legalább kollokvium formában történjen. A tárgy anyaga a különböző nem biológiai szakos hallgatók részére szakspecifikus legyen. — A környezetvédelmi szempontból alapozó jellegű „Környezetismeret" című tantárgyra — az általános iskolában tanítók képzésében — a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Javasoljuk, hogy a tanárképző főiskolákon, elsősorban biológia és földrajz szakos hallgatók részére záros határidőn belül induljon — legalább a tanítóképzőkben kialakult speciálkollégium formában — „Környezetismeret" szak. A hallgatók ezt 3. szakként vehetnék fel a 4. félévtől. — Szélesíteni kell a továbbképzésben részt vevők körét. A szakminisztériumok teremtsék meg az anyagi hátteret ahhoz, hogy évente a jelenleginél lényegesen több tanár, műszaki tanár és szakoktató vehessen részt szervezett továbbképzésben, amelynek tematikájában a korszerű ökológiaikörnyezetvédelmi ismeretek elsajátítása is szerepel. Az El- TE-n folyó posztgraduális környezetvédelmi képzés eredményeinek figyelembevételével valamennyi tanárképző főiskolán szervezzék meg a továbbképzést. Adminisztratív akadályok ne korlátozzák a beiskolázást (Pl. a beiskolázás feltétele ne a 10 éves gyakorlat legyen.). — A környezetvédelmi oktató-nevelő munkában részt vevő pedagógusok tevékenységét a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kell segíteni, speciális segédanyagokkal (könyv, videofilm, diasorozatok, egyéb módszertani anyagok). Biztosítani kell a megfelelő példányszámot és a beszerzés anyagi lehetőségét is. — Rendszeressé kell tenni a felsőoktatásban a környezeti neveléssel és képzéssel foglalkozó szakemberek számára a szakmai és módszertani tapasztalatszerzést, az időszerű feladatok megvitatását. — A Művelődési Minisztérium tegye lehetővé, hogy az arra vállalkozó főiskolák önálló szakként bevezessék a „Környezetvédelem szak”-ot. E végzettséggel az oktatásban, tanácsoknál, természetvédelmi szervezeteknél (pl. nemzeti park, igazgatóságok), stb. helyezkedhetnének el a végzett hallgatók, akik a döntések előkészítésében szakszerűen vehetnének részt. Műszaki tanárképzés — A műszaki pedagógusképzéssel foglalkozó intézmények oktatói kutassák a környezetgazdálkodási, illetve a környezettel harmonikus fejlesztési szemlélet és ismeretek elsajátításának módszereit az egyes műszaki szaktárgyakban, alakítsák ki az előzőekkel összefüggő gyakorlati oktatás módszertanát. A kutatásokat a Művelődési Minisztérium, a képzésben illetékes tárcák, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium támogassák. — A műszaki pedagógusok számára legyen rendszeres szakismereti és módszertani továbbképzés a környezetgazdálkodás ismeretkörében. A továbbképzésnek elsősorban gyakorlati jelleget célszerű adni, a gyakorlatokat arra alkalmas mintaterületeken célszerű megszervezni. A továbbképzést a Művelődési Minisztériummal és a képzésben illetékes szaktárcákkal együttműködve a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kezdeményezze. Egyetemi pedagógusképzés — Az egyetemi szintű pedagógusképzésben a környezetvédelmi ismeretek oktatása szükséges. Képezze ez a tanári munka alkotórészét, valamint járuljon hozzá az általános műveltség teljesebbé tételéhez. Megállapítást nyert, hogy a természettudományi karokon jelenleg a környezetvédelmi oktatást koordináló Karközi Bizottság működik, amely komplex és speciális szakmai tematikákat dolgoz ki. Ezek felhasználásával a környezetvédelmi képzés különböző szintjei beindíthatók; a nem természettudományos szakok (bölcsész, mérnöktanár, műszaki oktató) számára a konferencia egy más típusú tematika kidolgozását ajánlja környezetismereti és környezetgazdálkodási témákban. — A konferencia szükségesnek tekinti, hogy az oktatáshoz megfelelő szakmai segédletek készüljenek. Legsürgősebb feladat a mindenki számára hasznositható törzsanyagot tartalmazó jegyzet megírása, széles körű szakmai zsűrizéssel. — A környezetvédelmi oktatás különböző szintjei megkívánják egy szakmai koordináló bizottság létrehozását. A konferencia javasolja, hogy a művelődési tárca tegye meg a szükséges intézkedéseket. — A konferencia jelenleg nem tartja aktuálisnak önálló környezetvédelmi szaktanárok képzését az egyetemeken, ezért graduális formában ilyen szak beindítását nem javasolja, továbbképzés keretében azonban megvalósíthatónak tartja. — Környezetvédelmi ismereteink jelenlegi szintjén kívánatos a közoktatás tankönyvei tényanyagának és szemléletének átalakítása. Legsürgősebb a középiskolák közismereti tárgyai tankönyveinek megvizsgálása. dr. Szalay-Marzsó Lászlóné 17
