Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Poroszló vízlépcső \ Щ tesítményei nem valósultak meg a tervezett mértékben. (A Jászsági Főcsatorna 100 km-ből csak 22 km, a Nagykunsági Főcsatorna 98 km tervezett hosszában megépült. (A fürt-, fő- és mellékcsatornák pedig csak a különösen indokolt helyeken és hosszban épültek meg.) Az eredeti célok és a vízlépcsőrendszer jelenlegi lehetőségei között még lényeges eltérés van. Ezek: — A tervezett öntözésfejlesztés elmaradt, a hozzá rendelt öntözővízigény (220—240 m3/sec) lecsökkent, ennek következtében a tervezett duzzasztási vízszint előállítása eddig nem volt indokolt. — A tározón belüli kishajó utak és annak műszaki létesítményei nem épültek ki, így az üdüléshez szorosan kapcsolódó tározói ikishajózás sem fejlődött ki. — A települések csatornázása, szennyvíztisztítása, amely ugyan kapcsolódó beruházó síkénnt szerepelt, lényegesen elmaradt a tervezettől. Az a határozat, hogy a tározóba még tisztított szennyvíz sem vezethető, ma nem tartható be. — Felszíni vizeink romlása a reméltnél nagyobb lett. A tározó vízminőségére kihat a 68 000 km2 vízgyűjtő diffúz szennyezése, ennél még kellemetlenebb az Eger-patak szennyezése. — Az üzembehelyezést követő években a tározóban maradt fás növények maradványai, áramlási holt-terek feliszapolódása — főleg a sekély vízborítása területeken — lokálisan vízminőségromlást okoztak. A viz minőségét illetően ezek még ma is kedvezőtlenül hatnak a közvélemény meg; ítélésében. — A koncepcióban megfogalmazott természetes vízparti fürdőzési lehetőségek létesítményeit a beruházási program igaz nem irányozta elő, de megteremtésük a mű átadását követően húzódott. Az infrastruktúra hiánya még a mai belföldi fürdőzés, turizmus és idegenforgalom igényét sem elégíti ki. — Az eredeti terv a magasabb vízszintemelés miatt nem számolt a tározóban kialakult szigetekkel, mert a tervekben az szerepelt, hogy „a hullámtéri erdő a víztároló teljes területén víz alá kerül", amelynek egyenes következménye volt, hogy a „hullámtérből, a tó teljes területéről ki kell termelni az erdőket, fákat és lehetőleg az aljnövényzetet is”. — Az alacsonyabb vízszinttartás miatt a partok mentén is nagy kiterjedésű posványos, bozótos, cserjés területek alakultak ki, amelyeken táji — környezeti szempontból nem tartható állapot van. Ez a látvány a közvéleményt erősen irritálja. Megállapítható, hogy a Vízlépcsőrendszer megítélését legkedvezőtlenebbül befolyásolta az eltúlzott öntözésfejlesztési program elmaradása, mert ennek következménye a tározó vízszinttartása és azok mellékhatásai. Az öntözésfejlesztési tervet viszont nem a vízügyi ágazat, hanem a mezőgazdasági tárca irányításával a MÉM Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Iroda (MTI) munkálta ki. Idézek igazgatóhelyettesétől: „A TMI fő feladata a Kiskörei Vízlépcső és öntözésrendszerei által érintett kilenc megye területén — 1971 — 1985 között — a kétmillió holdon gazdálkodó, mintegy 400 mezőgazdasági nagyüzemben megvalósítandó 300 000 ha új öntözésfejlesztés üzemi előkészítése, és feladata, hogy e gazdaságokat a víz fogadására felkészítse, valamint biztosítsa a vízgazdálkodási feladatok komplex végrehajtását. 1966-ban jóváhagyott „Akcióprogram"-bart a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei megalapozásával kapcsolatos elvi és módszertani koncepciót elfogadták. Ennek alapján a TMI a Tudományos Akadémiával (MTA), valamint a mezőgazdasági felsőoktatási és kutató intézetek bevonásával 1966- ban a Tisza-völgyi öntözőrendszerek komplex mezőgazdasági előkészítésére és megalapozására irányuló munkákat megkezdte." A munka befejezését így értékelte: „A munkáról összefoglalóan az állapítható meg, hogy az a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén olyan új fejezet, mely óriási távlatot nyitott meg. Kialakult a vízhasznosítás új szervezete — mely együttműködve a mezőgazdasági felsőoktatási és kutatóintézetekkel, a tudományt a gyakorlattal összekapcsolta. Tökéletesen jó az együttműködés az Országos Vízügyi Hivatallal és szervezeteivel, s ennek eredménye a modell üzemek gazdálkodásánál máris mérhető. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszereinek kialakítása hatalmas, új komplex feladat. Az e munkában részt vevőket kezdettől fogva lelkesíti a feladat nagyszerűsége.” Tudományos megalapozottságot, a korra jellemző lelkesedést sugallt a tömör összegzés. A szakemberek többsége azonban megkérdőjelezte, hogy hazánkban ekkora területen, ilyen ütemben lehet-e fejleszteni az öntözést. A realitástól eltérő volt a vízlépcsőrendszer hatásterületére előirányzott öntözőberendezések építési üteme is. (A táblázatot az OVH Vízhasznosítási önálló Osztály vezetőjétől idézem.) „A táblázat beruházási összegei felhívják a figyelmet arra, hogy a kapcsolódó vízhasznosítási (vízügyi-műszaki) beruházások volumene meghaladja az egyedi nagyberuházás keretében épülő vízügyi főmű beruházásokét." Fentiekből fakadt az a vízügyi megállapítás, hogy „1980—85 között megépül a Jászsági-főcsatorna és a tározótér 300 millió m3 víz tározására”. A tervezett öntözésfejlesztés és a megvalósulás közötti ekkora eltérés kihat az egész rendszer üzemi hatékonyságára. 7 Tisza-tó helyszinrajza a szigetekkel
