Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Az öntözőberendezések építési üteme Beruházás megnevezése E I ő i r á beruházási összeg millió Ft* n у z о t t területi fejlesztés ezer ha a) 1. ütem (1971—75) „Atkapcsolási" munkák 230 — Másodrendű főművek 70 — Modellfürtök 130 3 Többi új öntözőfürt 400 12 önltözőtelepek 300 38 összesen: 1130 53 b) II. ütem (1978—84) „Atkapcsolási" munkák 350 — Másodrendű főművek 170 — Harmadrendű főművek 400 — Modelffürt (Kondorosi) 40 1 Többi új öntözőfürt 1160 29 Új öntözőtelepek 650 90 Új halastavak 110 3 összesen: 2800 123 c) III. ütem (1984—89) „Atkapcsolási" munkák — — Másodrendű főművek 800 — Harmadrendű főművek 900 — Új öntözőfürtök 2000 50 Új öntözőte-lepek 1500 77 Új halastavak 230 9 Hullámtéri tározók hal-asítása 200 — összesen: 5630 136 MINDÖSSZESEN: 9640 312 Ebből öntözőterület: halastó: 300 12 Megjegyzés: * 1971 évi árszinten. Ezekről a körülményekről a nem tájékozott közvélemény ezért elsősorban a vízügyi szolgálatot marasztalja el, s szakmai hozzá nem értéssel hozza öszszefüggésbe. Pedig az öntözési igényt mások fogalmazták meg kétségbe vonhatatlan tudományos megalapozottsággal. Mivel a komplex beruházás hasznosulásában a legjelentősebbnek az öntözés volt tervezve és ez messze elmaradt a tervezettől, (számolni kell azzal, hogy az öntöző főműkapacitás a jövőben sem lesz kihasználva. (Tudni kell azonban azt is, hogy az öintözőiművek építésének folytatása csak a tényleges igények alapján fog történni.) A tározó és az öntözőfőművek túlméretezése tehát nem vízügyi szakmai hiányosságokból fakad, hanem az öntözés iránti igény megváltozásának egyenes következménye. Az öntözés iránti igény visszaesése viszont a negyedszázados társadalmi változásokkal és gazdasági hatásokkal is összefüggésbe hozható. Ezt viszont a „vizeseknek" is el kell fogadni. S ezzel lezárható lenne az a korábbi vita, amely két ilyen egymásra utalt ágazat szakemberei körött nem kívánatos, hiszen az adott helyzetből való továbblépést is közösen kell keresni valamennyi érdekelttel, köztük a mezőgazdasággal is. A vízlépcsőrendszer vitathatatlan hasznossága A tervezett mértékű kiépítés elmaradása és az ebből adódó mellékhatások summájaként hibás volna az a következtetés, hogy a nagyberuházás fölösleges volt. A vízlépcső az üzembe helyezése óta sok olyan vízgazdálkodási igényt elégített ki és elégít ki a jövőben is, amelyek más formában rendkívül költségesek, megoldhatatlanok lettek volna. Érdemes áttekinteni ezeket is: — Megnőtt az árvízi biztonság, amely a Tisza-völgyben pénzben ki nem fejezhető érték. — üzembe helyezés óta 31 m3/sec víz adható le a Körös-völgybe hasznosítás céljából, amely ilyen élővízhiányos térségben felbecsülhetetlen érték. A Körösök vizének hígításával vízminőségi problémák is megoldhatók. — A Jászsági Főcsatorna továbbépítésével potenciális lehetőséget teremt a Zagyva alsóbb szakaszának vízhasznosítására és vízminőség javítására. — A tározó a folyó öntisztuló képességét javítja, a rendkívüli szenynyezése-k esetére további vízminőségjavítási és vízkormányzási (manőverezési) lehetőséget ad. A turbinákon történő vizátbocsátás, a zsiliptáblákon való átbuíktatás oxigénbevitelt eredményez és a szennyezőanyagok kilevegőztetését teszi lehetővé. — A Sajón, de különösen a Szamoson évente több alkalommal levonuló szennyezések a tározóban tárolt vízzel felhígíthatok, -illetve a duzzasztómű rendkívüli üzemével az oxigénbevitel növelhető, ezzel védelmet -nyújtva a folyó alsóbb szakaszán lévő vízkivételeknek, elsősorban a- szolnoki felszíni ivóvízműnek. — Évi átlagban 80—90 millió kWó elektromos csúcsenergiát termelt 0,50 Ft/kWó önköltséggel. Ezen túlmenően 30 mi-ll-ió kWó-va-l kevesebb energia szükséges Leninváros vízigényének a megemeléséhez a duzzasztott bőgőből. — Teljes biztonsággal elégíti ki a leninvárosi -ipari üzemek vízigényét, amely 35 m3/sec. Ugyanakkor a nagy tömegű visszavezetett hűtővíz keveredésére a böge vize kedvező hatású, tehát biológiai szennyezést véd ki. Enélkül Len-inváros ipari vízszükségleteét nem lehetne kielégíteni. — A Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornán keresztül kielégítette a -mezőgazdasági üzemek öntözési és hal-astavi vízigényét nagyobb részt gravitációs úton, azaz kisebb költségkihatással. (E főcsatornák töltése egyben árvízi lokalizációs vonal is.) — A böge és tározó körül kiépült 150 km övcsatorna és a 15 m3/sos szivattyútelepi kapacitás a szivárgóvizek és a belvizek összegyűjtésével, a talaj-vizek szabályozásával és az árvízi fakadó-vizek csökkentésével a -mezőgazdaság érdekeit jól szolgálja. — A tározó mintegy 100 km2-es vízfelületével az ország ideális horgászvize lett, amely egyben az alsóbb folyószakasz haíbölcsője is. (Az éves horgászengedélye-k száma több mint 8000, a havi jegyek száma több mint 40 000, a fogott hal több mint 120 t évente.) A megvalósult műszaki létesítmények tehát sok vonatkozásban hasznosak, nélkülözhetetlenek. Mindent egybevetve semmit nem von le az alkotók, a megvalósításban részt vevők -érdemeiből, ha a jövőre vonatkozóan, a vízügyi -műszaki, gazdasági, az üdülési és idegenforgalmi tapasztalatait -is figyelembe véve, a -mai adottságokból -kiindulva, a valóságos igények kielégítésére törekedve újra fogalmazzuk a célokat. Célok a mai ismeretek tükrében: A célok meghatározásában a jövőben is változatlanul elsődleges az árvizek levonulásának biztonsága és a hajóút biztosítósa. Ezeket semmi nem zava rha-tja. Vízhasznositás vonatkozásában pedig a tervezett vízhasználatok kielégí-8
