Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Javaslat a Tisza-tó többcélú fejlesztésére* Javaslatom ikidolgozásával célom oz, hogy a Kiskörei Vízlépcsőrendszer másfél évtizedes üzemelési és fejlődési tapasztalatait figyelembe véve, tényszerűen összehasonlítsam a tervezett célkitűzéseket és megvalósításukat, és róla személyes véleményt mondjak. Ugyanakkor a mai adottságok és a realitások figyelembevételével megfogalmazzam az általam vélt, ezredfordulóig kitűzhető célokat úgy, hogy azok nagy távlatban se zárják ki a 300, illetve 400 millió m3-es tározótér kialakítását. Mivel a reális célok között korábbinál nagyobb jelentőséget kap a humán célú hasznosulás (az idegenforgalom, a vízi turizmus, a vízparti fürdőzés, a vízisport, a sporthorgászat, a víziszárnyas-vadászat stb.) javaslatom elsősorban a Tisza-tó és a hozzá szorosan kapcsolódó üdülőterületre szorítkozik és abban nagyobb hangsúlyt kaip a környezet- és tájfejlesztés, valamint a humán célú hasznosulás. A fejlesztés időszerűsége A komplex vízgazdálkodási létesítmény jelenlegi állapotához viszonyított fejlesztését több tényező indokolja. Tizenöt éve, hogy üzembe helyezték a vízlépcsőt és szintén másfél évtizede, hogy megalakult о Középtiszavidéki Intéző Bizottság (KIB), „hogy összefogja és koordinálja a Kiskörei Vízlépcső és a felette kialakuló nagy mesterséges tó térségének fejlesztését.” Másfél évtized tapasztalatai figyelembevételével érdemes mérleget vonni komplex vízügyi műszaki és üdülési idegenforgalmi szempontból, és újra fogalmazni a továbblépés reális lehetőségét. Az áttekintés időszerűségét az is indokolja, hogy az Országgyűlés őszi ülésszakán is felvetették, szorgalmazták a Vízlépcső beruházásának befejezését. Kérdés, hogy a tömören megfogalmazott felvetés mit tartalmaz, hogyan értelmezzük és mihez viszonyítsuk a befejezést? Félő, hogy vannak, akik az eredeti tervek szerint gondolják (Gazdasági Bizottság 10212/1965. sz. határozata). így viszont már a gondolat felvetése is több megfontolaindót hordoz magában (főleg, ha a vízügyi ágazat is így értelmezné a javaslatot és a tervezett vízszinttartáshoz rendelt műszaki létesítményeket megépítené), mert ez több millárd forintos költségkihatással és kedvezőtlen környezeti következményekkel járhatna. De indokolatlan is, mert pl. az öntözésfejlesztés tizenötéves tapasztalatai alapján az öntözővíziigény a tervezettnél lényegesen kisebb. A felvetés jogosságát elismerem (magam is támogatom), a tervezet szerinti befejezés helyett, a jelenlegi adottságokból kiinduló, a megváltozott igényeket kielégítő, a környezeti szemponto* A szerző dr. Varga Miklós államtitkárnak átadott javaslata, amelyet hasznosítás céljából megküldött dr. Nagy István KÖTIVIZIG-igazgatónak, mint a terület kezelőjének. kát jobban figyelembe vevő, a fenntartási jellegű munkákhoz kapcsolható, a költségkihatásokat valóban kímélő, mai gazdasági körülményeink között is elvégezhető befejezést tartom lehetségesnek. Ennek célszerű fejlesztési programjának meghatározását javaslom. A beruházás tervezett célja A Vízlépcső tervezett rendeltetése, hogy (idézem a Vízügyi Közlemények 1973. évi küTönkötetéből) — „a Tisza érintett szakaszán a lefolyósi viszonyok kiegyenlítésével a hasznosítható vízkészlet 300 millió m3-es tározótérfogattal 144 m3/s-os, majd nagy távlatban 400 millió m3-es tározótérfogattal 175 m3/s-os vízhozammal növelje; — az úszó vízkivételek miatt a duzzasztott térben eddig mederben hagyandó 35 m3/s-os többletvízhozamot felszabadítsa; — a növekvő mezőgazdasági és ipari vízigényeket nagyobb részt gravitációs úton kielégítse, 300 000 ha öntözésre berendezendő terület, 12 000 ha halastó és ipari üzemek vízellátását megoldja; — évi 103 millió kWh villamos energiát termeljen; — 1350 tonnás hajók közlekedésére alkalmas, 120 km-es szakaszán bajóutat létesítsen; — a Tisza duzzasztással érintett 120 km-es szakaszán a szivattyús vízkivételeket részben megszüntesse, a megmaradóknál az emelési magasságot csökkentse; — a tározó 127 km2-es vízfelületével üdülési és sportolási lehetőségeket teremtsen.” A beruházásán! III. ütemű programja volt, amelyből az 1—II. készült el. Ezzel részletesen nem foglalkozom, az előzményeket csak olyan mélységben említem, amennyiben az indokolt a Tisza-tó fejlesztése szempontjából. Az üdülőterület fejlesztésére, a KIB célkitűzésére vonatkozóan az alakuló ülés elnöki beszédéből idézek: „A Középtiszavidéki Intéző Bizottság megalakulásával új fejezet kezdődik a Vízlépcső teremtette lehetőségek hasznosításában. Ezen a tájon, mely korábban országunk más térségeinek általános fejlődésétől számos vonatkozásban elmaradt, tíz- és tízezrek számára pihenést adó, felüdülést nyújtó, korszerű, színvonalas üdülőkörzet jön létre Tiszafüred, Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaszőlős, Kisköre, Tiszanáina, Sarud, Újlőrincfalva, Poroszló, Négyes és Tiszavalk hajdan poros, az idegenforgalom útvonalaitól távoleső alföldi falvak, a hullámtéri tározóval közvetlen ‘kapcsolatban lévő üdülőhelyekké fejlődnek.” Környezeti hatásáról pedig így szólt: „A természeti, környezeti feltételek közül három kérdést emelek íki: Az egyik az üdülési szempontból aJaplétesítménynek számító hullámtéri tározó, másik a tározó vízminőségvédelime, a harmadik pedig a fásítás.” A program társadalmi szükségességét, gazdasági hatékonyságát a tudományos megalapozottságú tanulmányok támasztották alá. A környezeti hatások teljes köréről ekkor még nem volt szó, hiszen a mai értelemben vett környezetvédelem, mint olyan, hazánkban ismeretlen fogalom volt. A kor szelleme egyébként sem olyan volt, hogy megkérdőjelezzék a komplex műszaki létesítmény szükségességét. Az öntözés fejlesztésének előirányzata Időpont, illetve időszak Kapacitás országosan összesen Ebből a Kiskörei-vízlépcső hatásterületén terület ezer ha (vízigény* m3/s terület ezer ha vízigény* m3/s 1972-ben 426 210 160 110** 1973—75 között kb. 74 34 40 20 1975 végén 500 244 200 130 1975—80 között kb. 120—150 56—66 80—100 40—50 1980 végén 620—650 300—310 280—300 170—180 1981—85 között kb. 150—200 70—90 120—130 50—60 1985 végén 770—850 370—400 400—430 220—240 * Nyári, nettó csúcsérték Ma már könnyű felismerni, hogy a nagy vízigényt a túlzott öntözésfejlesztési előirányzat indokolta, amelynek ütemezését az ország területére kiterjedő táblázat részletesen is bemutat. A korabeli elképzeléseink között szerepelt az is, hogy 1985—1990 között elkészül a,Duna—Tisza-csatorna 80—100 m3/s vízátvezetéssel, és 1986-ig megépül a Csongrádi Vízlépcső I. üteme, 20 millió m3-es hasznos térfogatú tározóval. A tervezett céloktól való eltérés Részletes elemzés nélkül is megállapítahtó, hogy sem az öntözés területi fejlesztései, sem az öntözés műszaki lé-6
