Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 2. szám

hasznosításaihoz érdek fűződik. Ezt a tényt a tervezés, koope­ráció során figyelembe kell venni. A K+F feladatokat nem szabad a VII. ötéves tervhez ha­sonlóan elaprózni, jobban kell koncentrálni a legfontosabb megoldandó, minisztériumi szintű feladatainkra. Fontos, hogy a későbbiek során, közös munkával kialakított prioritások és célkitűzések meghatározása ne mozogjon általánosságban. Már az 1989—90-es időszakban meg kell szüntetni a pár­huzamos munkákat, és biztosítani kell a témakörök egymás­­ra épülését. Egyes feladatoknál megfontolandó a versenyhelyzet terem­tése (pályázati forma), a közös eredményrészesedés és finan­szírozás, és a visszafizetési kötelezettségek növelése. 11. A konkrét témaszintű feladatok meghatározása elkez­dődött, és 1989. júniusáig befejeződik. A teljesség igénye nélkül néhány jelentősebb konkrét feladat már kikristályo­sodott, s ezekre a jövőben nagyobb súlyt kell fektetni: — a természetvédelem érdekeit szolgáló ökológiai vizs­gálatok, a fő ökoszisztéma típusok működési sajátos­ságainak (állandóság, sérülékenység, tompítókészség) megisme rése, — a természet nyújtotta öntisztítási lehetőségek, biológiai rendszerek hasznosítása, különösen a hulladékok bioló­giai ártalmatlanítása terén, — a levegőtisztaság védelmét szolgáló eszközök, berende­zések, technológiáik fejlesztése, — a felszín alatti vízkészlet védelmével kapcsolatos kuta­tások, — a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos K+ F tevékenység teljessé tétele, összehangoltsága, az eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítése, — a vízkezelő rendszereknél a komplex, több komponenst kivonó vízkezelési technológiák kidolgozása, különösen felszíni vízbázisok esetében a szerves milkroszennyező anyagok mérési módszereinek, tisztítási technológiájá­nak kidolgozása, a problémakör komplex feltárása, — a környezet savasodásával kapcsolatos okok és követ­kezmények feltárása, a károk és veszélyek megfelelő csökkentéséhez szükséges intézkedések meghatározása, — a megújuló természeti erőforrások és a különböző hul­ladékanyagok energetikai és egyéb célú gazdaságos felhasználása. A leírtak egyértelműen tükrözik a koordinációs, összehan­goló tevékenység szerepének, súlyának növelését, a K-j-F irányítás stabilitásának szükségességét. A K+F koncepcicó kidolgozása kezdeti állapotban van, az itt előadottak csupán néhány gondolatomat tükrözik. A KVM Kutatási Főosztály a koncepció első változatának kidolgozását követően megkeres minden érdekelt szervezetet javaslatának, észrevételeinek kifejtésére. Eredményes K+F koncepciót csak szoros alulról jövő, segítőkész együttműkö­désben lehet kidolgozni. Sindelyes Gábor A vezetők kiválasztásának és alkalmazásának új módszerei (Ágazati felmérés a pályázati és a határozott idős vezetői megbízási rendszer gyakorlatáról) Az ágazati személyzeti politika továbbfeljesztésének hasz­nos módszere a személyzeti munka egyes részterületéin ki­alakult gyakorlat megismerése, a tapasztalatok összegzése és széles körű megismertetése. Ebből kiindulva döntött úgy a KVM Személyzeti Főosztálya, hogy egyes szervek személy­zeti munkatársainak bevonásával, munkabizottsági formában áttekinti a pályázati rendszerre és a határozót: idős vezetői megbízásokra vonatkozó rendelkezések ágazati végrehajtá­sának tapasztalatait és a fejlesztés lehetőségeit. A felmérés — a szervek hathatós segítségével — 1988. június—július hónapban megtörtént. Az alábbiakban a felmérés legfontosabb megállapításait kívánjuk közreadni a szakmai közvélemény tájékoztatása, a tapasztalatok és javaslatok megismertetése céljából. Az 1980-as évek elejétől erősödő társadalmi és politikai igényiként merült fel a vezetőkiválasztás bázisának szélesíté­se, demokratizmusának fokozása, a vezetők rotációját segítő módszerek elterjesztése. Ezt a célt szolgálta a vállalati jogi és a munkajogi szabályozás, amikor az önkormányzati irá­nyítási formában működő állami vállalatok körében 1982- ben lehetővé, 1984-ben pedig kötelezővé tette e vállalatok igazgatóinak pályázati úton történő kiválasztását és határo­zott idejű vezetői alkalmazását. A módszerek elterjesztése útján még határozottabb lépést tett az állami személyzeti munkáról szóló 1001/1987. sz. mi­nisztertanácsi határozat, mivel mind a pályázati rendszert, mind a határozott idejű vezetői megbízást minden vezetői munkakörre általánosan kötelezővé tette. Az Mt. határozat, valamint az ágazati végrehajtási szabályok szerint az ága­zatban az osztályvezetői és az azzal azonos szintű közép­vezetői, valamint az annál magasabb szintű vezetői munka­körök betöltésénél — a környezetvédelmi és vízügyi igazga­tóságok igazgatói munkaköreit kivéve — kötelező a pályá­zati úton történő kiválasztás és a határozott idejű vezetői alkalmazás. A felmérés az 1982—1988. közötti időszakra terjedt ki. Ebben az időszakban az ágazatban a megüresedett — munkahelyi vezetői munkakörök 15%-át, — középszintű vezetői munkakörök 33%-át, — igazgatóhelyettesi munkakörök 22%-át töltötték be pályázat útján. A felmérés időpontjában a teljes középvezetői állomány 31%-a és az igazgatóhelyettesi állomány 22%-a volt hatá­rozott időre alkalmazva. Látható, hogy az ágazatban egyik módszer sem terjedt el általánosan és az adatszolgáltatásokból az is kitűnt, hogy e tekintetben rendkívül nagy különbségek vannak az egyes szervek között, tehát egységes ágazati gyakorlatról még nem beszélhetünk. Vannak vállalatok, intézmények, amelyek kivétel nélkül minden vezetői munkakörre alkalmazzák a tárgyalt formákat, más szerveknél pedig ezek szinte kivételként sem fordulnak elő. Feltétlenül említést érdemel, hogy sok helyen rendezetlen a munkáltatói jogkör gyakorlójának, a bíráló bizottságnak, illetve a hatáskört gyakorló párt- és társadalmi szerveknek a pályázatok elbírálásában és a döntésben való együttmű­ködése. Az alkalmazást néhány jogi természetű probléma is nehezíti. Ilyen mindenekelőtt a határozatlan idejű munka­­viszony és a határozott idejű vezetői megbízás jogi szabá­lyainak összehangolatlansága, valamint az, hogy az általá­nosan kötelező pályázati és határozott idős vezetői megbí­zási rendszer csak a munkáltatókat köti, mivel az állami sze­mélyzeti munkára vonatkozó minisztertanácsi határozat nem munkajogi szabály, hatálya az egyedi munkaviszonyra nem terjed ki. E joghézagokat feltétlenül meg kell szüntetni. A felmérés alapján általánosítható az a vélemény és igény, hogy mind a pályázati, mind a határozott idejű ve­zetői megbízás képezze a helyi személyzeti politika eszköz­tárának egyik — kiemelt — elemét, amellyel azonban a szervek saját feladataik, területi adottságaik, szakmai köve­telményrendszerük munkaerőpiaci helyzetük szerint élhetnek, mellőzve a kötelező előírásokat és merev szabályozást. Le­gyen vállalati szabályozás tárgya az alkalmazás köre, felté­telrendszere, eljárási kérdései. A felmérés során elsősorban a tények feltárására, rögzíté­sére, valamint az általánosítható következtetések levonására törekedtünk, nem volt célunk az egyes szerveknél kialakult helyzet okainak és következményeinek vizsgálata. Ha a vállalatok, intézmények a későbbiekben a személy­zeti munkára is kiterjedő összvizsgálatot végeznek, célszerű azt is tanulmányozni, hogy milyen stratégiai és taktikai el­képzelések, vezetői magatartásformák és dolgozói motivá­ciók játszottak közre abban, hogy a pályázati rendszer és a határozott idejű vezetői megbízások helyzete olyan, amilyen, és hogy az így kialakult helyzet a cég arculatára, gazdasági eredményeire milyen hatást gyakorol. Fullajtár Olivér—Kovács Ferencné—dr. Boldizsár Antal 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom