Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
Környezetünk védelme három nemzetközi tanácskozás tükrében Napjainkban a világpolitikában az enyhülési folyamat reményteljes kibontakozásának vagyunk tanúi. A nemzetközi problémák konfrontáció» kezelését felváltja az előttünk álló kihívások összehangolt erőfeszítéseik útján történő megoldásának új típusú megközelítése. E kihívások közül — a leszerelés és az emberi jogok kérdéseiben elért előre'haJadás következtében — mindinkább a gazdasági együttműködés és a környezet védelmének közös gondjai és feladatai kerülnek előtérbe. Ezt tanúsítja az a három egymást követő nemzetközi esemény is, mely ez év márciusában, egy hónap alatt az emberi környezet megóvása érdekében lezajlott. Március elején, a brit kormány kezdeményezésére Londonban került sor a légköri ózonréteg védelmével foglalkozó konferenciára, melyen 123 ország — többségében miniszteri szinten — képviseltette magát. A tanácskozás munkájában közreműködött az ENSZ Környezeti Program (UNEP), valamint számos más nemzetközi szervezet, így például az Európai Gazdasági Közösség is. A rendezvényen aktívan részt vett Margaret Thatcher brit miniszterelnök. A konferencia célja az volt, hogy a tudomány, az ipar és a kormányok képviselői megvitassák az ózonréteg védelmével kapcsolatos teendőket, különös tekintettel az úo. Montreáli Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtására. A jegyzőkönyv — mely 1989. január 1-jén hatályba lépett — előírja az ózonréteget károsító anyagok (CFC-k) termelésének és felhasználásának fokozatos korlátozását. Ezzel összefüggésben szükség van a megfelelő helyettesítő anyagok előállítására, a tudományos kutatás eredményeinek felhasználásával. A tanácskozáson elhangzott valamennyi állásfoglalás hangsúlyozta az ózonréteg védelmének — mint az egyik globális környezeti kérdés megoldásának — szükségességét, amely összefüggésben van a légiköri üvegház hatásból eredő ún. általános felmelegedéssel, Illetve klímaváltozással. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a konferencián jelentette be a magyar kormány döntését a Montreáíi Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásunkról, mely kötelezettségvállalásunkat elismeréssel fogadták. Számos fejlett ország önként vállalta a jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek korábbi teljesítését, illetve az ózonréteget károsító anyagok — freonok és halonok — alkalmazásának az évezred végéig történő teljes betiltását. A tanácskozással párhuzamosan tartottak összejövetelt a különböző társadalmi környezetvédő mozgalmak is, hozzájárulva a felmerült kérdések tisztázásához. A londoni konferencia jó példa volt a globális problémák közös felelősséggel történő megoldására és bizonyította a környezet védelmét szolgáló célkitűzéseknek a gazdasági feljesztéssel történő integrálását a harmonikus fejlődés érdekében. Március közepén került sor Hágában arra a magasszintű környezetvédelmi konferenciára, melyen huszonnégy ország állam- és kormányfője aláírta az ún. Hágai Nyilatkozatot. A francia, a holland és a norvég kormányfő által kezdeményezett Nyilatkozatban az aláírók kifejezik aggodalmukat Földünk légkörének folyamatos felmelegedése, a levegőszennyezés fokozódása és annak beláthatatlan következményei iránt és széles körű nemzetközi összefogást sürgetnek e folyamat mielőbbi lelassítása, megállítása érdekében. Többek között kimondják: „Mivel a probléma az egész bolygót érinti, a megoldásokat is csak globális szinten lehet kialakítani. A veszélyek jellegéből eredően a keresett ellenszernek ezért nem csupán az ökorendszer megőrzésének alapvető feladatát, hanem az emberiségnek az emberhez méltó körűimé nyékhez és az egészséges környezethez való jogát is figyelembe kell vennie. Másfelől viszont a nemzetek közösségének a jelen és jövőbeni nemzedékekkel szembeni ebből következő kötelessége, hogy minden tőle telhetőt megtegyem a légkör minőségének megóvására. Olyan szabályozó, támogató és az alkalmazkodást elősegítő intézkedésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik a résztvevő országok fejlettségi szintjét és teherbíró képességét. A légkört károsító legtöbb szennyezőanyag-kibocsátás jelenleg a fejlett ipari országokból származik. De ugyanezek az országok azok, amelyeknek a legtöbb lehetőségük van a változtatásra, és amelyek rendelkeznek a probléma hatékony kezeléséhez szükséges pénzforrásokkal.” A Nyilatkozat az ENSZ keretében működő szervezet(ek) hatáskörének bővítését vagy egy új szervezet felállítását irányozza elő, amelynek feladata a légkör felmelegedését előidéző szennyező anyagok kibocsátásának csökkentését célzó szabványok, normatívák kidolgozása, e szabványok érvényesülésének ellenőrzése — a Hágai Nemzetközi Bíróság bevonásával —, azok betartásának nemzetközi segítséggel (beleértve a korszerű technológiákhoz való hozzájutás megkönynyítését is) történő elősegítése lesz. A Nyilatkozat az aláírók politikai eltökéltségét tükrözi a nemzetközi együttműködés jelenlegi formáinak tökéletesítése, új típusú együttműködési fonmák, keretek és módszerek, illetve nemzetközi szerződések kialakítása érdekében. Az aláíró államok felhívással fordultak az ENSZ tagállamaihoz, az érdekelt nemzetközi szervezetekhez, hogy csatlakozzanak a légikör védelmét szolgáló együttműködéshez és teremtsék meg egy széles körű nemzetközi összefogás lehetőségét. Magyarország számára megtiszteltetés és nemzetközi tekintélyünk kifejezése is volt, hogy huszonnégy európai, ázsiai, afrikai és latin-(amerikai ország között meghívást kapott a hágai konferenciára. Németh Miklós miniszterelnök személyes részvétele és az általa aláírt Nyilatkozat jelzi, hogy a nemzetközi együttműködésben való aktív közreműködésünk mellett hosszú távú (kormányzati politikánk a (környezet megóvását, a levegőszennyezés megakadályozását, a környezetbarát ipari és mezőgazdasági technológiák meghonosítását fontos kérdésként tartja számon és e célkitűzések megvalósítása érdekében kész megtenni a szükséges intézkedéseket. Március végén került sor Bőseiben arra a konferenciára, melyet az ENSZ Környezeti Program, az UNEP hívott össze a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállításának ellenőrzésével foglalkozó Egyezmény elfogadására és aláírására. Az Egyezmény kidolgozását két évvel ezelőtt Magyarország Svájccal közösen kezdeményezte, amit elősegített az 1987. októberében Budapesten tartott, a veszélyes hulladékokkáI foglalkozó világkonferencia is. A probléma nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy Földünkön a termelési, szolgáltatási és fogyasztási szektoraikban képződő veszélyes hulladékok mennyisége évente mintegy 300 millió tonna. Az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő kezelés (tárolás, ártalmatlanítás, illetve hasznosítás) hiányában a veszélyes hulladékok súlyosan veszélyeztetik a természeti környezetet és az emberi egészséget. Ennek felismerése megköveteli a veszélyeshulladék-gazdálkodás nemzetközi méretű rendezését, amelynek egyik fontos feltétele a veszélyes hulladékok határokon át történő szállításának szabályozása, hiszen az elmúlt évtizedben a nemzetköz hulladékkereskedelem — beleértve az illegális szállítmányokat is — intenziven növekedett. Mindezen problémák nemzetközi jogi rendezésében hazánk — mint jellegzetes tranzitország — jelentősen érdekelt. A fejlett és fejlődő (elsősorban afrikai) országok közötti kompromisszum alapján véglegesített Egyezmény hatálya az egészségre és a környezetre veszélyes hulladékok mellett a települési hulladékok és azok égetési maradékai szállításának és az azt követő elhelyezésüknek jogi, adminisztratív szabályozására terjed ki. Meghatározza az „exportőr'1 és „importőr" kötelezettségeit. Az Egyezmény globális keretet ad a (hulladékszállítások jelenleg nagyobb részt ellenőrizetlen, illetve illegális gyakorlatának visszaszorításához és ennek eredményeként a szállított hulladékok környezetkímélő elhelyezésének biztosításához. E célok érdekében az Egyezményben részes országok együttműködnek, műszaki-tudományos információcserét végeznek, elősegítik a technológiai transzfert és szem előtt tartják a fejlődő országok érdekeit. Az Egyezmény szövegét a konferencián részt vevő 116 ország egyhangúlag elfogadta és a helyszínen 34 ország, valamint az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) képviselője már
