Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 1. szám

Kön уvismerietés Fekete József: Trópusi talajok A fejlődő országok egyilk legfontosabb gazdaságii és poli­tikai gondja élelmiszer-szükségletük saját forrásból való biz­tosítása. A melegégövi területek terméseredményei jelenleg igen el­térőek és ingddozók. Az élelmiszer-termelés nagyim érté kiben fokozható, ha részletesen megismerik természeti erőforrásai­kat, ezen belül talajaikat és azokban rejlő lehetőségeket és alkalmazzák az adaptálhátó korszerű termelési technológiá­kat. Az Akadémiai Kiadó kiadásában új színfolttal gazdagodott a magyar nyelvű trópusi mezőgazdasági szakirodalom. Jelen­tőségét kiemeli egyrészt színvonalas tartalma, másrészt pedig a fejlődő világgal való szakmái kapcsolataink örvendetes bővülése, így a hazai és a hazánkban tanuló 'külföldi diá­kok és szakemberék képzéséhez és továbbképzéséhez is fi­gyelemreméltó hozzájárulás. A mintegy 500 oldal terjedelmű könyv 17 szakmai fejezetet, gazdag irodalomjegyzéket, szak­mai szótárt, hely-, név- és tárgymutatót, képeik jegyzékét, egy angol, valamint egy spanyol nyelvű tartalomjegyzéket foglal magába. A könyv a trópusi és szubtrópusi területek talajtani és több más mezőgazdasági kérdéseinek megoldásához nyújt segítséget. A trópusi talajtani alapok elsajátítása feltétlenül szükséges a fejlődő országokban talajtani, talajvédelmi, nö­vénytermesztési, öntözési, gépesítési, tervezői és szervezői föladatokat ellátó, valamint a közép- és felsőfokú oktatásban dolgozó szakértőik munkájához. A közölt ismeretanyagot a fejlődő országok agrárkérdéseit kutató intézmények és a kül­gazdasági kérdésekkel foglalkozó irányító szerveik fis felhasz­nálhatják. A könyv megírásánál a szerző több éves melegégövi szak­értői tevékenységére támaszkodik, bemutatja saját vizsgálati eredményeit, miközben áttekintést nyújt a trópusi talajtan igen széles körű — gyakran ellentmondásokkal terhelt — angol és spanyol nyelvű nemzetközi szakirodalma jelentős részéről. Kár, hogy viszonylag kevés a francia forrás. A kötet felöleli mindazokat a témákat, amelyekkel ma a melegégövi területéken dolgozó szakembereik szembetalálják magukat. A trópusi talajtan fejlődésének rövid áttekintése után következik a trópusi talajképző tényezők részletesebb jellemzése. Az éghajlat szerepén belül bemutatja a trópusi területek klíma osztálya it, a trópusi vegetációnak és faunának hatását a talajképződési folyamatokra. A domborzatnak — mint talajképző tényezőnek — elemzésénél bemutatja az ős­masszívumok lepusztult és fedett tábláinak, szerkezeti me­dencéknek, a fiatal lánchegységeknek, a lávával borított területeknek és fiatal üledékeknek, a különböző relief­formáknak szerepét a talajtakaró kialakításában. Kiemeli a hidrológiai viszonyok talajtermékenységet befolyásoló és meghatározó szerepét. Áttekintést ad a fontosabb talajkép­ző kőzetekről, bemutatja a kristályos, üledékes és laza kő­zeteket, valamint a trópusi tájak jellegzetes képződményeit, a mély mállás! kérgeket. Külön hangsúlyt helyez a talajkép­ződés idejének a trópusi talajok korának ismertetésére, a ta­lajok fejlődési szakaszainak ismertetésére. Az emberi tevé­kenység tárgyalásánál kiemeli az erdő- és szavánnaégetés­­nelk, az öntözésnek, valamint a túlzott mértékű művelésnek és legeltetésnek a talajtulajdoniságokra gyakorolt hatását. Részletesen ismerteti a sajátos — egyszerű és összetett — talajképződési folyamatokat, köztük az agyagásványok szin­tézisét, az agyagásványok egymásba történő átalakulásának folyamatát, a deszilikáció és reszillkáció eredményeit. Tár­gyalja a trópusi viszonyok között lejátszódó siallitizáció és ferrallitizáció folyamatát, leírja a sajátos trópusi képződ­ményt, a „lateriitet”, keletkezésének feltételeit, folyamatait, különböző formáit, elterjedtségét és gyakorlati jelentőségét. Tájékoztatást nyújt az egyéb kemény kérgekről, így a szemi­­arid és arid területeken gyakori szilfkát-im észkőké rgekről, va­lamint a humid trópusókon előforduló bauxltrétegekről. A trópusi és szubtrópusi térségekben számos talajosztályo­zási rendszer terjedt el. A könyv ismerteti Geraszimov Gla­zovszlkaja genetikus osztályozását, a Francia Osztályozás (ORSTOM), a Belga Rendszer (INEAC), a Brazil Rendszer, a CCTA Afrik'a Talajténkép Osztályozás, a Ghana Osztályozás, az Ausztrál Osztályozás alapjait, és részletesebben mutatja be az US Soil Taxonomy (Hetedik közelítés) rendszerét, va­lamint a FAO—UNESCO osztályozást. A számos talajtípus, valamint különböző elnevezés és talajiklasszifiikációs rendsze­rek közötti eligazodáshoz nyújt segítséget az eltérő rend­szerek táblázatos összefoglalása, az osztályozási egységek egymás mellé állítása. Átfogó jellemzést és értékelést nyújt a trópusi talajok fi­zikai, kémiai és biológiai tulajdonságairól, a száraz és ned­ves trópus talajainak termékenységéről és rámutat a termő­­képesség fokozásának lehetőségeire, áttekinti a trópusi fe­kete agyagtalajok (regur, bladk cotton soils), a sós és szikes talajok, a „rizs talajok" (paddy soils) termékenységének, mű­velésének kérdéséit. Tárgyalja az egyes trópusi! térségekben jelentős méreteket öltő eróziós talajpusztulást, a talajvéde­lem feladatait, módjait; a kilúgozott talajok sajátságait, az erősen savanyú kémhatás káros következményeit. Az arid, szemiarid területek legnagyobb problémája a vízhiány, ahol a mezőgazdasági termelés fejlesztése öntözés nélkül nem oldható meg. A könyv tág teret szentel az öntö­zés talajtani feltételeinek, talajra gyakorolt hatásainak be­mutatására. Rámutat, hogy a száraz térségeik talajainak hasznosításában, fejlesztésében milyen jelentős helyet foglal el az öntözéssel kapcsolatos feladatok megoldása, vízbeszer­zési lehetőségek felkutatása, felmérő tanulmányok készítése. Az öntözés bevezetésével egy időben fel kell készülni a víz­­elvezetés, és talajátmosás biztosítására, a sófelhalmozódás megelőzésére, a talaj termékenységének és megfelelő ned­vességtartalmának fenntartására. A szerző rámutatott, hogy a fejlesztési programokban részletesen ki kell dolgozni az öntözéses gazdálkodás kérdéseit; a víz beszerzésének, szál­lításának és tározásánalk módjait, az öntözés technológiá­ját, s az ezekkel kapcsolatos termesztési vonatkozásokat. A könyvben számos példát találunk a száraz trópusi térségek­ben gyakran — sokszor az öntözéssel összefüggően — fellé­pő nagymértékű sófelhalmozódásra, az ellene való védekezés módszereire. Végezetül a szerző a fontosabb trópusi és szubtrópusi nö­vények talajigényével foglalkozik, amivel talajtani, trágyázá­­si, öntözési szakvélemények és ültetvénytelepítési javaslatok készítéséhez nyújt segítséget. A könyvben viszonylag sok a speciális kifejezés, talajfé­leségek nevei, a trópusi talajtan fogalmait jelölő szakszó. A könyv használatának könnyítését szolgálja az utolsó fe­jezetként közölt szaknévszótár, ahol gyorsan megtalálható a kérdéses szakkifejezés jelentése, értelmezése. Az értékes információkat tartalmazó könyvben a szerző kevés figyelmet szentel a száraz területek talajait a legna­gyobb mértékben veszélyeztető defláció jelenségének, bár a 354. oldalon a defláció szó megjelenik, tartalma és proble­matikája azonban nem. A másik, ami teljesebbé, gazdagabbá tehette volna a mű­vet, az a trópusok oázis területeinek rövid talajtani jellem­zése. Több fontosabb reprezentatív talaj szelvényét színes fény­képek teszik szemléletessé. Meggyőződésem, hogy Fekete József: Trópusi talajok c. könyve számos hazai és külföldi szakember munkájához nyújt értékes segítséget, s hozzájárul a magyar és a fejlődő országok közötti mezőgazdasági együttműködésünk szélesíté­séhez és elmélyítéséhez. Dr. Petrasovits Imre 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom