Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
Miként kerülhető el az ökológiai katasztrófa? James Gustave Speth amerikai tudós, a World Resources Institute vezetőjének véleménye szerint ma már elképzelhetetlen a visszatérés a természethez. Bőt Speth vázlatja a széllemi rokonságot a ludditáivail, a XIX. század eleji Anglia „gépromboló" munkásával, hosszas viaskodás után mégiis arra a „nehéz beismerésre" jut, hogy — tekintettel az igen előrehaladott környezetpusztításra — „már csaik a technológia menthet meg bennünket". Ugyanakkor Speth semmiképpen nem Hűik bele egy Hermann Kahn vágású jövőkutató kórusaiba: az „életstílus megváltoztatása" a felelősségteljes bánásmód irányában mindazzal, ami (még) megmaradt — erről nem lehet lemondani. Az alábbi írás először a Washington Post 1988. november 20-i számában jelent meg.. Az utóbbi két évtizedben tett „mentsétek meg a 'környezetet" erőfeszítések ellenére a környezetszennyezés ma hatalmas és soha nem látott méreteiket ölt a világon. A szenynyező anyagok belkerülnek a talajvízbe, átlépik a nemzeti határokat és felkerülnek a sztratoszférába. Az 1970-es évek eleje óta, kétségtelen, jelentős környezetvédelmi törvények kerültek elfogadásra, ám most sokkal többre van szükség. A kihívás egyszerre félreérthetetlen és hatalmas: társadalmunk a környezetszennyezést csak ükkor tudja visszaszorítani, és további gazdasági növekedést csak akkor tud elérni, ha véghez viszi a termelési technológiák és a fogyasztói magatartás mélyreható átalakítását. Szakítanunk 'kell a XX. századi technológiáikkal, és a legsürgősebben el kell sajátítanunk a XXI. század technológiáit. Régi környezeti ellenségünket, a modern technológiát környezetbarát jellegűvé kell változtatnunk. Hogy megértsük, miért kell ennék így lennie, fel kell vonultatnunk e század „szeminyezésigényes" technológiáinak örökségét. Négy trend jellemzi helyzetünket: — Az ártalmas anyagok kis mennyiségétől a roppant mennyiségéig mutató trend. A XX. század a népesség és a gazdasági tevékenység valóban .robbanásszerű növekedését hozta. A világ népességié megháromszorozódott; a világgazdaság ma hússzor nagyobb, mint 1900-ban. Ez a növekedés jelentős változásokat hozott magával a szabadjára engedett szennyezés nagyságát tekintve'. E század technológiái a fosszilis energiahordozókra épültek — először a szénre, majd a kőolajra és a földgázra; fogyasztásuk ebben az időszakban tízszeresére növekedett. Ennek egyik következménye aiz, hogy évente több mint 200 millió tonna kén- és nitrogén-oxid mérgezi a Föld légkörét. Másik következménye pedig, hogy a légkör 25 százalékkal több szén-dioxidot tartalmaz; ez egyike az üvegházhatást előidéző gázoknak, amely más tényezőkkel együtt okozza a globális felmelegedést és az időjárás-változást. — A természetes termékéktől való eltávolodás és a szintetikus vegyszerek és radioaktív anyagok felé való fordulás trendje. Ezeknek az anyagoknak jó része nagymértékben mérgező, még a legkisebb mennyiségben is, egyesek nem épülnek le és felhalmozódnak a biológiai rendszerékben vagy a légkörben. A peszticideket a környezetben éppen azért engedik szabadjára, mert éppen hogy mérgezőe'k. Csaik az Egyesült Államokban évente egymillió rd font peszticidet használnak fel, és ennek kevesebb mint egy százaléka éri el a kártevőket. Ironikus módon más vegyipari termékek, mint a fluarklór-szénhidrogének alkalmazása ennek sokszorosa, mert nem mérgezőek, ám szerencsétlen módon — amint egy ideje bizonyossá vált — a földet védő ózonréteget pusztítják. — Az első világtól a harmadik világ felé mutató trend. A fejlődő országokban tett látogatás hamar szétrombolja azt a mítoszt, hogy a környezetre ártalmas technológiák túlnyomórészt a magasain iparosodott országok problémája. A harmadik világ városi központjai sokkal nagyobb mértékben terhelték kén-dioxidda! és má's ártalmas anyagokkal, mint az ipari országok legtöbb nagyvárosa. — Az első három kombinációja: a lokális effektusoktól a globális effektusok irányába mutató trend. Amíg a szenynyezés mértéke jóval kisebb volt és a szennyezés természetes anyagokkal történt, a kihatások nagyjában és egészében az okozók közvetlen környezetére Ikodáfozódtalk. Ma viszont a szennyezés mérete és intenzitása szó szerint világméretekben érezteti hatását. A jövő többet tartogathat ebből számiunkra — sokkal többet. A gazdasági tevékenységiek méretét és kihatását bolygónkon pillanatnyilag nehéz félbecsülni. Az emberiség egész történetére volt szükség, hogy 1900-ban elérjük a 600 milliárd dolláros világgazdaságot. Ma viszont a világgazdaság minden két évben ennek az összegnek több mint a duplájára nő. A társadalmak a világ minden részén két hosszú távú célt tűztek maguk elé: a környezet minőségének javítását részben a szennyezettség mostani mértékének csökkentésével1, valamint magas gazdaságii növekedés megvalósítását. E két cél egymás közti kibékítése feltehetőleg az egyik nagy kihívás lesz, amellyel a politikusok az összes kontinensen az 1990-es években és azután is szembe találják magukat, és amely olyan méretű nemzetközi kooperációt igényel, amire atkán volt példa, a háborús időket kivéve. Mit jelent ez a gyakorlatban? Képzeljük el, mi történne, ha az üvegházhatást kiváltó gázok, az ipari hulladékok és más ártalmas anyagok a világ ötszörös növekedésével aranyosan gyarapodnának, amit a következő évsZáizad közepére jósolnak. Vallóban ez következne be, ha ez a növekedés a ima uralkodó technológiák bázisán megy végibe. Ily módon a társadalmak által kitűzött gazdasági és ökológiai célok csak akkor egyeztethetők össze egymással, ha bekövetkezik a technológia átfogó transzformációja. E szűkein vett értelemben azt mondhatjuk, hogy máir csaik a technológia menthet .meg bennünket. Ez nehéz beismerés mindazok számára, akik mint én, szellemileg Ludd-dal („Ludd tábornok” tagja volt annak a munkáiscsopartnak, amely 1811 és 1816 között Angliában az új gépeket szétrombolta, mert úgy vélte, hogy a gépeknek munkanélküliség. lesz a következménye) érzik magukat rokonságban; de én ezt a szelleminek természet fölötti győzelmének esélyével gondolom. Ezzel1 azonban semmiképpen nem szeretném az életstílusok változásának fontosságát kisebbíteni, és én nagyon is üdvözlöm az önkéntes egyszerűséget, pazarló társadalmunkban. De a gazdasági növekedésnek megvannak a tárgyi kényszeréi; a növekedés minden esetben végbemegy. A kulcskérdés: milyen technológiákkal? Ennek a kérdésnek a rangját csak a népességgyarapodás kérdése vitatta el, ami alapvető jelentőségű bolygónk jövőjére nézve. Jó hír, hogy számos létrejövő technológia sokat ígérő ■lehetőségeket kínál, és segítségünkre lehet abban, hogy a helyes irányban haladjunk. Rossz hír, hogy nincs egy „láthatatlan kéz" a kormánynál, amely a technológiai fejlesztést a helyes irányba tereli. Az eddiginél jóval intenzívebben kell az intervenciókra gondolnunk, amelyék elengedhetetlenek ahhoz, hogy megvalósuljon „a technológia eme kizöldülése". A technológiai transzformáció két alapvető folyamata: a felfedezés és az alkalmazás. Az első a kutatás és a fejlesztés tartománya. A tudománynak és a technikának pénzügyi támogatásra és ésszerű ösztönzőkre van szüksége, hogy pontosabb ismereteket biztosítson számiunkra a Föld rendszereiről, és azok ciklusainál, valamint az emberi cselekvés kihatásairól. Hozzá kell, hogy segítsenek bennünket egy új mezőgazdasághoz, egy gazdasági és ökológiai szempontból egyaránt átalakult új .mezőgazdasághoz, amely kis menynyiségű műtrágyáival, peszticidekkel és energiával is beéri. A 'kutatásnak és fejlesztésnek fel kell tárnia előttünk, hogy az ipar és a közlekedés az anyagigényes, a magas teljesítmény által jellemzett .folyamatok korszakából miként vezethető át olyan korszakba, arnély a tüzelő- és a nyersanyagokat nagy hatékonysággal használja, kevés vagy semmilyen (hulladékot nem termel, a maradványokat újra hasznosítja, csaik összeférő termékeket ad le a (környezetbe és ezért úgyszólván „zártnak" tekinthető. Továbbá Időben és a legpontosabban el kell látniuk bennünket becslésekkel a 18