Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 7. szám
3. sz. melléklet 1989—90. évi védetté nyilvánítások Védelemre tervezett terület Nagysága Védetté nyilv megnevezése (ha) időpontja Tájvédelmi Körzetek (TK) Borsodi Mezőség TK 9 168 1989 Karancs—Medves TK 6 709 1989 Kelet-Cserhát TK 6 915 1989 Belső-Somogyi TK 7 900 1989 Biharugrai TK 7 000 1989—90 Gödöllői dombvidék TK 15 000 1990 Somló-hegy TK 800 1990 Gyulaji TK 3 000 1990 Magas-Bakonyi TK 9 000 1990 Tarnavidéki TK 8 400 1990 Dél-Mezőföld TK 8 000 1990 Új tájvédelmi körzetek száma: 11 területe: 81 892 iha Természetvédelmi Területek (TT) Kunadacsi Turjános TT 294 1989 Császártöltési Vörös-mocsár TT 930 1989 Dámányadacsi rét TT 450 1989 Kiskőrösi Turjános TT 368 1989 Ceglédi pókbangós rét TT 17 1989 Hencidai Csere-erdő TT 111 1989 Isztiméri burokvölgy TT 800 1989 Ásotthalmi rét TT 500 1989 Pacsmagi tavak TT 483 1989 Tapotlcafői láprétek TT 60 1989 Székesfehérvári homokbánya TT 15 1989 Vajta térsége 80 1989 Botanikai élőhelyek Veszprém megyében 1 000 1990 Nagykunsági puszta és mocsár-maradványok TT 1 288 1990 Ecsedi-láp TT 1 000 1990 Somogy-megyei védett növényélőhelyek 800 1990 Új természetvédelmi területek száma: 20 területe: 8 197 ha ÄLLÄSFOGLALÄS-TERVEZET 1. A Bizottság megállapítja, hogy az elmúlt 15 évben a hazai természetvédelem nemzetközileg is elismerésre méltó eredményeket ért el. 2. A Bizottság egyetért a tervezett védetté nyilvánításokkal és egyúttal felhívja a hivatalos szervek és a társadalom figyelmét arra, hogy a tervezetten felül szükségessé váló esetleges további védetté nyilvánításokra tegyen javaslatot. 3. A Bizottság támogatja azt a gyakorlatot, hogy a legsérülékenyebb területek (Bioszféra rezervátumok, Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó területek, fokozottan védett területek stb.) kerüljenek a természetvédelmi szervek kezelésébe. 4. A Bizottság szükségesnek tartja, hogy a természetvédelem az eddigieknél nagyobb anyagi eszközökkel rendelkezzen céljai megvalósításához. Európa — politika — környezetvédelem Nemzetközi Környezetvédelmi Találkozó Szófiában Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten 1975-ben Helsinkiben elfogadott Záróokmány egy új Európa körvonalait vázolta fel. A további állomások, így különösen a madridi és a bécsi utótalálkozók nagymértékben hozzájárultak az európai enyhülés folyamatához és bizalomerősítő intézkedésekkel jelentősen meggyorsították a nemzetközi együttműködés fejlődését a gazdaság, a tudomány, a technológia, a környezetvédelem területén és más konkrét kérdésekben is. Az EBEÉ bécsi utótalálkozójának Záródokumentumában a részt vett országok vállalták, hogy — többek között — fokozzák erőfeszítéseiket a környezet védelme és javítása céljából. Hangsúlyozták, hogy az ökológiai egyensúly helyreállítása és fenntartásának érdekében intézkedéseket kell tenni mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten. Fejleszteni kell az országok belső törvényhozását és újabb nemzetközi kötelezettségek vállalása útján enyhíteni kell a több országot érintő környezeti gondokat. A legsürgetőbb teendők áttekintése alapján a részt vevő országok megállapodtak abban, hogy 1989. október 16.—november 3. között Szófiában környezetvédelmi találkozót tartanak, amelynek célja, hogy ajánlásokat dolgozzon ki a környezetvédelem új és fontos területein a további intézkedésekre, valamint a nemzetközi együttműködés elveire és irányaira. A fenti — röviden összefoglalt — előzmények után került sor az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet szófiai Környezetvédelmi Találkozójára, amelyen harmincöt ország delegációi és különböző nemzetközi szervezetek képviselői vettek részt. A találkozó, a még Bécsben elfogadott napirend szerint három fő témakörre összpontosította munkáját: — az ipari balesetek országhatárokon átterjedő hatásai megelőzésének és ellenőrzésének tennivalóira; — a potenciálisan veszélyes vegyi anyagok kezelésének problémáira, valamint az — országhatárokon átterjedő vízszennyezések megelőzésének és ellenőrzésének kérdéseire. A találkozóra az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága készített összefoglaló háttértanulmányt, amelynek elkészítésében magyar szakértők is közreműködtek. Az előkészítő munkában szinte minden európai ország részt vett különböző ismertető-elemző anyagok és javaslatok kidolgozásával, s azok előzetes egyeztetésével. Az előzetes egyeztetés gondolatát fontos már e helyen is aláhúzni, mert e találkozókon a dokumentumokat a konszenzus, tehát a minden érintett fél egyetértésének elve alapján fogadják el. Természetes, hogy aki javaslatot tesz, igyekszik ahhoz minél több támogató partnert, társszerzőt találni, ezzel meggyőzve másokat a javaslat időszerűségéről és helyességéről. Terjedelmi korlátok miatt az egyes témák tartalmi részkérdéseit most nem tudjuk bővebben ismertetni. A résztvevők azonban mindhárom kérdést rendkívül aktuálisnak minősítették, olyanoknak, amelyekben a nemzetközi együttműködése fokozása szükséges. Az ipari balesetek kockázata például a technológiák fejlődésével együtt növekszik, s egyre nagyobb az esetleg bekövetkező emberi mulasztások jelentősége is. Az elmúlt évek példái bizonyítják, hogy egyes nagyobb ipari balesetek kapcsán a környezeti hatások messze túlnyúlhatnak az adott ország határain. A múlt példái azt is mutatják, hogy a felkészültség mind az egyes országokban, mind nemzetközileg elégtelen volt a balesetek megelőzéséhez, hatásaik operatív elhárítására, majd pedig érdemi csökkentésére. A vészhelyzetek leküzdésének ma meglévő eszközei és módszerei a növekvő igényeknek egyre kevéssé felelnek meg. Különösen igaz ez olyan esetekre, ahol a balesetek megelőzésében, operatív és hosszabb távú hatásaik elhárításában több országnak kell együttműködnie. Hasonló a helyzet a potenciálisan veszélyes vegyi anyagok kezelése terén is. Becslések szerint a világon jelenleg körülbelül nyolcvanezer szerves és szervetlen vegyület található kereskedelmi forgalomban és további ezer-kétezer az évről évre a piacokon megjelenő új vegyszerek száma. Közülük igen sok a potenciálisan veszélyes körbe tartozik. Az európai régió országai különböző szintű rendelkezéseket és ajánlásokat 7
