Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 7. szám
léptettek életbe ezen anyagok gyártásának, szállításának, kezelésének és felhasználásának szabályozására, ill. ellenőrzésére. A törvényhozási akciók és a különböző rendeletek azonban nem egy esetben ad hoc módon születtek, válaszként egy-egy jelentősebb felmerült problémára. így a szabályozások gyakran egy-egy országon belül sem alkotnak megnyugtató és összehangolt rendszert és méginkább nem nemzetközi szinten. Számos nemzetközi szervezet keretében komoly munka folyt már eddig is e kérdésben, de összeurópai együttműködés kibontakozásáról e területen beszélhetünk a legkevésbé. A legsürgetőbb tennivalók itt egymás helyzetének alapos megismerése, a regionális szintű nemzetközi együttműködés lépésről-lépésre történő alakítása, összehangolt intézkedéseket kell tenni az új vegyszerek leltárba vétele, értékelése, osztályozása terén, felhasználásuk ellenőrzése kérdéseiben, ökológiai hatásaik értékelésében és számos egyéb konkrét szakterületen. Az országhatárokon átterjedő vízszennyezések ügyében a nemzetközi együttműködés már hosszabb múltra tekinthet vissza. Különösen az Európai Gazdasági Bizottság vízügyi és környezetvédelmi tevékenysége kapcsán számos olyan elv és ajánlás született, amelyek kétségtelenül hozzájárultak az európai frissvíztartalékok megvédéséhez, a folyók, tengerek és partvidékek szennyeződésének csökkentéséhez, s az e kérdésben kialakított nemzetközi együttműködés fokozásához. Mindezekkel együtt azonban az eddigi erőfeszítések nem voltak képesek megállítani az elszennyeződés folyamatát és érdemben javítani az állapotokat. Számos ország szennyez még ma is más országokat. A felelősség és kártérítés kérdései rendezetlenek. A közgazdaságtudomány és jogtudománya még nem hatolt be eléggé a vízminőségvédelem műszaki-szakmai kérdéseibe. Ott is csak részben alakultak ki egyeztetett vízminőségi mutatók és szabványok, s gyakran eltérőek az értékelési módszerek is. Hiányos a felszereltség, kevés az automatizált megfigyelőrendszer. Elengedhetetlenül fontos a továbbiakban, hogy az osztott vízgyűjtőkön fekvő országok jogai, kötelességei és felelőssége egyértelmű megfogalmazást nyerjen, s hogy a nemzeti környezetvédelmi és vízügyi politikák, tervezési eljárások koordináltabbakká váljanak. Korlátozó-tiltó intézkedéseket kell életbe léptetni egyes szennyezőknek a vízfolyásokba való bejutását illetően, s a szennyezések megelőzésére, elhárítására is nemzetközi szinten egyeztetett szabályokkal kell rendelkezni. Mit ért el s mit tehetett e széles problémakörben a szófiai Környezetvédelmi Találkozó? A kérdés megválaszolásához világosan kell látni, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében rendezett találkozó nem szakmai részletkérdések kimunkálására gyűlt össze. Az ilyen találkozók nem fogadnak el minden résztvevő számára kötelező határozatokat sem, amelyeket később a jog eszközeivel számon lehet kérni, összetételük és munkamódszerük erre nem alkalmas. A részt vevő politikusok és szakemberek azonban közvetítik országaik véleményét, ezek sokoldalú és igen alapos vitákban formálódnak közös álláspontokká, amelyek viszont a továbbiakban már erkölcsi és politikai kötelezettséget jelentenek az őket elfogadó országok számára. Említést kell tenni arról is, hogy a „szakmai" kérdések mellett e találkozókon az emberi jogi vonatkozások is lényeges szerepet játszanak. Az enyhülési folyamatnak nemzeti és egyre inkább nemzetközi szinten is fontos feltétele, hogy az állampolgárok, csoportok és szervezetek fokozódó mértékben szólhassanak bele életkörülményeik alakításába, legyen joguk annak közvetlen formálására. A környezetvédelem témakörében különösen nagy hangsúllyal merültek fel e találkozón a nem kormányzati környezetvédő mozgalmak és szervezetek megítélésének kérdései, a lakosság környezettudata s a lakosság környezet-érzékenysége fejlesztésének szükségessége és az ennek érdekébeni tennivalók is. Több delegáció különösen nagy hangsúllyal és célzottan vetette fel a korábbi találkozókon ez ügyekben elfogadott elvek gyakorlati megvalósulásának problémáit. A szófiai találkozó a konszenzus elvének figyelembevételével nem tudott mind a harmincöt ország által elfogadott zárójelentést létrehozni. A román delegáció hosszas viták után sem tudta elfogadni a tervezett anyagnak azt a két bekezdését, amelyben a résztvevő országok elismerik állompolgáraik jogát arra, hogy környezeti kérdésekben (is) szabadon kifejthessék nézeteiket, hogy e célra csoportokat, szervezeteket hozhassanak létre, hogy szabadon publikálhassák véleményüket, részt vegyenek a nyilvános vitákban és megfelelő kapcsolatokat létesíthessenek mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinteken. A találkozó mégis sikeres volt. Egy ország kivételével az összes többi, tehát harmincnégy ország ugyanis társszerzőként csatlakozott a benyújtott zárójelentéshez, deklarálva ezzel egyetértését az abban foglalt elvekkel és tennivalókkal. Zárónyilatkozatukban a csatlakozott országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy további tevékenységüket az e dokumentumban foglaltak szerint szervezik. így a találkozó 36- os számú munkadokumentuma lényegében a részt vett 34 ország számára „záródokumentummá vált”, amely így egyedül Románia részére nem jelent irányvonalat a jövőben teendő intézkedésekhez. A szóbanforgó dokumentum — amely az „Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Környezetvédelmi Találkozója Következtetéseit és Ajánlásait összefoglaló Jelentés" címet viseli —• általános részében a résztvevő országok javasolják — az EGB keretében egy nemzetközi konvenció, magatartási szabályrendszer vagy más megfelelő jogi intézkedések kidolgozását az ipari balesetek határon átterjedő hatásainak megelőzése és ellenőrzése terén; — a nemzetközi információcsere fejlesztését, az intézkedések koordináltságának javítását a veszélyes kémiai anyagok kezelésének ügyében; — s ugyancsak az EGB munkájában egy európai szintű keretegyezmény kidolgozását a nemzetközi folyók és tavak védelmére és hasznosítására. — A fentiekben elért eredményeket az EBEÉ következő utótalálkozóján, 1992-ben, Helsinkiben értékelni kell. A jelentés a továbbiakban részletezi az egyes szakmai témákban teendő intézkedések fő irányait is. A határokon átterjedő vízszennyezések témájában a létrehozandó keretegyezmény tizenöt alapvető elvét rögzíti. Ezek tartalmazzák a legfontosabb teendőket a szenynyeződések megelőzésére, módszertani kérdésekre, a szennyezési határértékek bevezetésére, a felelősség kérdéseinek rendezésére és számos egyéb területre is. A dokumentum javasolja, hogy az érintett országok a keretegyezmény kidolgozásával párhuzamosan kössenek konkrét megállapodásokat egy-egy nagy vízfolyás, illetve vízgyűjtő védelmére, illetve egyéb két- vagy többoldalú vízminőségi problémák megoldására. Ezekhez a konkrét egyezményekhez is tartalmaz irányelveket és állít fel konkrét követelményrendszert. Magyarország sokoldalúan érdekelt volt a szófiai találkozó sikerében. Érdekeltek voltunk és vagyunk, mert a nemzetközi bizalom és együttműködés erősödése kedvező külső feltételt biztosít a hazánkban zajló mélyreható társadalmi-gazdasági változásokhoz. Érdekeltek vagyunk azért is, mert a környezetvédelem mára hazánkban is a legfontosabb társadalmi kérdések közé került. Úgy gondoljuk, hogy erősödő összeurópai tudat, s az évtizedes politikai megosztottság meghaladásában rejlő közös érdekeltség légkörében az ilyen tallákozók minőségileg magasabb szintre emelik az összeurópai kapcsolatrendszert és hosszú távra szóló dinamikus cselekvési programot indítanak el nemzeti és összeurópai keretekben egya ránt. A magyar kormány a közelmúltban számos igen komoly környezetvédelmi intézkedést tett. Döntéseiben — ahogy a plenáris ülésen elmondott hozzászólásunkban a részt vevő országok tájékoztatást kaptak — nehéz helyzetben, a környezetvédelmi érdekek primátusa alapján igyekszik egyeztetni az ökológiai, a gazdasági és a foglalkoztatási érdekeket. A külföldről érkező környezeti károsítás megszüntetése — legyen az vízszennyezés, savas eső vagy illegális veszélyes hulladék — elemi magyar érdek. Felelősséget érezve ugyanakkor az európai környezeti gondok és a globális problémák megoldásában is, csatlakoztunk a legfontosabb nemzetközi környezetvédelmi és természetvédelmi egyezményekhez, sőt olykor kezdeményezői voltunk megalkotásuknak. A nemzetközi környezetvédelmi együttműködést fejleszteni szeretnénk, s szeretnénk azt felhasználni a hazai környezetvédelmi háttéripar kialakulásának elősegítésére, közös beruházással környezetvédelmi berendezéseket 8
