Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 1. szám

védelmi és vízügyi hatóság hozzájárult. 1987-ben azonban ezeknek a berendezéseknek a működését felfüggesztették, mivel olyan anyagokat is égették bennük, amelyek ártalmatlanítására azok nem voltak alikalmosak. Az újabb vizsgálatok elindítása óta a gazdaság vegyipari és hulladékhasznosító ágazatának tevékenysége szünetel.

1988. december 18-án az elsőfokú környezetvédelmi ésvízügyi hatóság a Kiskunsági Állami Gazdaságot 33 millió 530 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte a veszélyes hulladékféleségek bejelentésének elmulasztása, az átmeneti tárolásra, Illetve az ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségek megszegése miatt.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért csak most vált bizonyíthatóvá az apajpusztai súlyos környezetszennyezés, holott ezzel kapcsolatban már korábban is voltak bejelentések? Ennek az a magyarázata', hogy a felderítést végző ikíörnyezetvédelmi és rendőrhatóságoknak igen nehéz dolguk volt, mivel a feljelentők és a tanúk — az állami gazdaságban kialakult hatalmi viszonyok, torzsalkodások, kliiklkiharcok miatt — sokáig nem merték, vagy nem akartak érdemben nyilatkozni. Csak a hulladékelásás fényéről értesítették a hatóságokat, konkrét helyeket nem említettek meg. E miatt a vizsgálatok sokáig kevés eredménnyel jártak. Csak novemberben érkezett konkrét helyeket megjelölő információ. Az ezt követő próbafúrások hozták felszínre a tudatos, felelőtlen, alapos gyanú szerint anyagi érdekből elkövetett környezetszennyezés bizonyítékait.

Tanulságok

A Kiskunsági Állami Gazdaságnál feltárt példátlan — anyagi érdekek által motivált, tudatos — környezetszennyezés figyelmeztetőül szolgál többek között arra, hogy a jövőben szigorítaniuk kell környezetvédelmi és vízügyi hatóságainknak ellenőrzési tevékenységüket. Az intenzívebb ellenőrzés minden bizonnyal visszatartó erőt jelent azokkal szemben, akik szőkébb csoportérdektől, vagy egyéni haszonszerzéstől indíttatva hajlamosak lennének felmérhetetlen természeti értékeiket veszélyeztető — gyakran visszafordíthatatlan — környezetszennyezésre. A fokozottabb ellenőrzés révén általában időben felszínre kerülnek azok a jelenségek, amelyek súlyos társadalmi következményekkel járnának akkor, ha ezeknek nem tudnánk elejét venni.

Az ellenőrzés intenzívebbé tétele érdekében természetesen az eddigieknél fokozottabb mértékben kell támaszkodni a lakosság, a társadalom segítségére. Ennek esélyei a kibontakozóban lévő demokratizálódási folyamat következtében a jövőben nyilvánvalóan fokozódni fognak.

Tanulságul szolgálhat a Kiskunsági Állami Gazdaság szóbanforgó esete arra is, hogy a bírság önmagában — bármilyen jelentős legyen is annak összege — nem jelent megoldást és nem funkcionál visszatartó erőként. Adott esetben pénzügyileg megrendítheti az érintett vállalatot, sújtva azokat a dolgozókat is, akik vétlenek az okozott környezetszenynyezésben. A személyes felelősségre vonás fokozottabb alkalmazásának irányába kellene elmozdulni, mivel ez a megoldás az eddigieknél jobban elősegítené a kömyezetszenynyezések megelőzését.

L. F.

Tudománypolitika a környezetvédelemben és a vízgazdálkodásban

Dr. Somlyódy Lászlóé a szó...

— Lapunk interjút közölt dr. Goda Lászlótól, aki az utóbbi három évtizedben kialakult vízügyi tudománypolitika elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy felül kell vizsgálni és meg kell vátoztatni a kutatásirányitás, -tervezés, -szervezés, -finanszírozás jelenlegi rendszerét. Ezzel kapcsolatosan milyen változtatásokat vár dr. Somlyódy László, a V'ITUKI Vízminőségvédelmi Intézetének igazgatója?

— Bevezetésként hadd említsem, hogy Goda László aktuális és súlyos problémákat vet fel, és számos megállapításával egyetértek. A felvetett kérdés azonban annyira összetett, hogy a teljeskörű válasz helyett itt csupán néhány fontosabb gondolat összefoglalására válfalkozbatom.

Mindenekelőtt nem érdektelen megvizsgálni, hogy jelenleg milyen fajta tevékenységeket folytatunk. Véleményem szerint az alábbi öt csoportot célszerű megkülönböztetni:

(1) alapkutatás, amely túlnyomóan hosszú távú igényekhez kapcsolódik;

(2) alkalmazott kutatás, rövid távon belül jelentkező „gyakorlati” feladatok megoldásához;

(3) fejlesztés és innováció;

(4) „engineering";

(5) egyéb.

A mai helyzetet sarkítva az jellemzi, hogy hosszú távú koncepció hiányában alapkutatást alig végzünk, az alkalmazott kutatási igények gyakran késve jelentkeznek, az innováció területén nem találunk коdkázatváHalló „mecénásokat”, és végeredményben az (1)—(5) tevékenységek szervezésében, finanszírozásában és végrehajtásában a jellegükből fakadó alapvető különbségek nem jelentkeznek. Nézetem szerint a jelenleginél hatékonyabb kutatásirányitás feltételei a következőik :

a) Hosszú távú, ágazati alapkutatási koncepció kidolgozása és a központi finanszírozás garantálása (mondjuk ötéves tervidőszakokra). Az átfogó vízgazdálkodási célok kijelölését követően a végrehajtásnál — a dolog természetéből adódóan — célszerű nagyfokú szabadságot biztosítani az

alapkutatást végzők számára (tehát felelősen gazdálkodjanak huzamosabb ideig anélkül, hogy egy-egy naptári év zárása, illetve megkezdése késéseket, módosításokait és bizonytalanságokat eredményezőé a program végrehajtásában) és a számonkérést például meglévő MTA és KVM/MTA bizottságokra bízni.

b) Az ágazat számára legfontosabb gyakorlati feladatok (például a különböző nagy beruházások megvalósítása) megoldásához szükséges kutatási igények definiálása, valamint a fejlesztési prioritások meghatározása (környezetkímélő vagy energiatakarékos technológiák stb.). Hasonlóan ebbe a kategóriába tartoznak az Irodalomból ismert olyan korszerű, számítás- és méréstechnikai stb. módszerek adaptálása és bevezetése, amelyek ágazati érdekeket szolgálnak. Az innováció területén kis csoportokat célszerű támogatni viszonylag rövid időre (2—4 év); ez alatt ki kell derülnie,, az „ötlet" megvalósítható-e vagy sem. Ha a válasz pozitív, a csoport továbbadja eredményeit a fejlesztési lánc magasabb szintjére (pl. gyártás), hiszen a gazdasági érdékek minél gyorsabb átfutást diktálnak.

c) Az előző pontban vázoltak biztos alapot nyújthatnának a VITUKI számára az alap- és valamint részben alkalmazott kutatások és innováció területén. Ennék ismeretében a központ a jelenleginél hatékonyabban tudna „mozogni" a piacon, elsősorban az engineering területén. Megjegyzem, hogy ezt a piacot napjainkban a tőke és az érdekeltség hiánya jellemzi.

d) Ahhoz, hogy a vázolt rendszer működjék, számos ágazati és intézeti feltétel biztosítása szükséges. Ezek közül felső rolók néhányat:

— a kutatásoknak néhány súlyponti kérdésre kell (szabad) koncentrálniuk, szemben a jelenlegi gyakorlattall, amelyik hajlamos „mindent” egy „kicsit" vizsgálni;

— a kutatói tervek készítésénél figyelembe kell venni, hogy az diszkrét programozási feladat (50%-ka! csökkentett finanszírozáshoz nem az eredetiből levezethető célkitűzés tar18